világ teremtéséről szóló monda

→ dualisztikus eredetmagyarázó monda. Isten az ördög segítségével teremti a világot. Kezdetben mindenütt csak víz volt. Isten leküldi az ördögöt a tenger fenekére, hogy hozzon fel homokot. Harmadszorra sikerül csak, mert a víz kimossa a homokot a kezei közül. A földet meggyúrják, rálépnek, megpihennek. Az ördög az alvó Istent le akarja taszítania vízbe, de nem sikerül neki, mert amerre löki, arrafelé megnő a föld. Változatokban előfordul, hogy ezután embert teremtenek a földre, (→ ember teremtésének mondája). Igen régi képzeten alapul. Sokfelé (pl. amerikai indiánoknál is) ismert motívum a föld teremtése oly módon, hogy valamilyen élőlény búvár módjára homokot hoz fel a tenger mélyéről. Ugyanez a motívum az Isten és az ördög közös tevékenységeként a finnugor népeknél, Kisázsiában, a Balkánon és az orosz nyelvterületen ismert. A magyar változatok csak a legutóbbi időkben kerültek elő. Egy kivételével moldvai csángóktól és bukovinai székelyektől származnak. A mondák igen nagy hasonlóságot mutatnak az uralaltáji népek világ teremtéséről szóló mondáival és a múlt század második felében feljegyzett bolgár teremtésmondákkal (M. I. A 812. 1.). – Irod. Kálmány Lajos: Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban (Szeged, 1893); Strausz Adolf: Bolgár néphit (Bp. 1897); Bosnyák Sándor: A tenger fenekéről fölhozott föld motívuma a magyar teremtésmondákban (Ethn., 1969); Nagy Ilona: A föld teremtésének mondája (Ethn., 1979).