virrasztóének, halottas, halotti ének | TARTALOM | Viski Károly (Torda, 1882Bp., 1945) |
magatartási és cselekvési formák, a mindennapi élet társadalmi érintkezéseit szabályozzák. Konkrét szituációhoz kapcsolódó szokások, amelyekhez egységesítő alapot a társadalom elfogadott értékrendszere nyújt. A hagyományos paraszti társadalomban a viselkedési szokások betartására igen nagy súlyt fektettek, elmulasztása sértésnek, jobb esetben tájékozatlanságnak számított. A helyzet szubjektív megítélése következtében természetesen a közösség egyes tagjai eltérően viselkedhettek ugyanabban a helyzetben. A meghatározott mozdulatoknak és szavaknak bizonyos szituációkban hangsúlyos jelentősége, lényeges tartalma volt, amelyekre az egész közösség figyelt, s azt megítélte. Pl. K-Mo.-on a nők nem foghattak üdvözléskor férfiakkal kezet, amennyiben mégis kezet fogtak, ezzel elismerték szerelmi kapcsolatukat. Az eladólány a legényeket kikísérte a ház ajtajáig. Hajlandóságát választotta iránt úgy mutatta ki, hogy őt az utcáig kísérte. A 19. sz. végéig utcán házaspár nem ment egymás mellett; három lépéssel lemaradva ment az asszony férje után; az egymás mellett menők rendhagyó viselkedése a megbotránkoztatáson túl arra a következtetésre adott alkalmat, hogy a társadalmilag elfogadott családi hierarchia felborult. A viselkedési szokások időben változnak, tájanként lényeges eltérést mutatnak. E táji eltérések nemegyszer félreértésre adtak okot. Egy személynek vagy egy csoportnak más viselkedési szokásokhoz kapcsolódó magatartását megkülönböztető jegyként tartották számon. Irod. Luby Margit: A parasztélet rendje Szatmár megyében (Bp., 1935).