viselkedési szokások | TARTALOM | visszaállítás törvénye |
etnográfus, nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1945). Iskoláit Tordán és az udvarhelyi ref. kollégiumban végezte, majd latinmagyar szakos tanári oklevelet szerzett a kolozsvári tudományegy.-en. 1906-ban doktorált finnugor nyelvészetből. 1906-tól tanár Székelyudvarhelyen Nagyszalontán, Tordán, Újpesten, majd Bp.-en. 1919 őszétől politikai okokból megvált a tanári pályától és miután korábban néprajzi, népnyelvi kutatásokat, múz.-i munkát, publikációs tevékenységet végzett, az MNM Néprajzi Osztályának szolgálatába lépett, 1922-ben múzeumi őr lett. 1935-ben közgyűjteményi országos előadóvá nevezték ki s attól kezdve a vidéki múz.-ok irányításával foglalkozott, 1941-től a közgyűjteményi országos felügyelői beosztásban tevékenykedett. 1940-ben nyilvános rendes tanára lett a kolozsvári tudományegy.-nek, ahonnan hamarosan (1941) a bp.-i tudományegy. néprajzi tanszékére hívták meg. Kutatásai során a népi építkezés, lakáskultúra, mesterségek, népművészet, néprajzi csoportok, népnyelv kérdéseivel foglalkozott. Vizsgálódásait nagyfokú pontosság, szélesebb körű művelődéstörténeti megalapozottságra való törekvés jellemezte. Sokat tett Erdély, a Dunántúl és a Felföld néprajzának feltárása érdekében. Nagy szerepe volt a magyar néprajz alsó szintézisének, → A magyarság néprajzának elkészítésében, melynek egyik szerk.-je és szerzője volt. Rendszeresen igyekezett a magyar néprajzi, népművészeti kutatásokat külföldön is népszerűsíteni, részben hazai idegen nyelvű, részben külföldi folyóiratokban, kiadóknál. F. m. Aranyék háza (Nagyvárad, 1917); Arany népe. Arany tárgyi néprajzának vázlata (Nagyvárad, 1919); Les hongrois de Transylvanie. L’art populaire (Bp., 1920); Erdélyi magyarság. Népművészet (Bp., 1920); Transsilvanian unkarilaisten kansantaide (Helsinki, 1921); De Volkskunst der Zevenberger Hongaren (Bp., 1921); Transylvanian Hungarians. Peasant Art (Bp., 1921); Székely hímzések. 1. Csíkmegyeiek (Bp., 1924); Dunántúli bútorok 1. Székek (Bp., 1925); A Bakonybalatonvidéki kőépítkezés (Bp., 1926); Székely szőnyegek (Bp., 1928); Führer durch die Sammlungen der Ethnographischen Abteilung des Ungarischen Nationalmuseums (Bp., é. n.); L’art populaire Hongrois (Bátky Zsigmonddal és Györffy Istvánnal, Bp., 1928); Magyar népművészet (Bátky Zsigmonddal és Györffy Istvánnal. Bp., 1928); Guide dans la Section Ethnographique de Musée National Hongrois (Bp., 1929); Die ethnographische Tätigkeit in Ungarn (Kraków, 1931); Gravures sur bois populaires roumains de Transylvanie (Bp., 1931); Le village hongrois et son art (Paris, 1932); Hungarian peasant customs (Bp., 1932); Volksbrauch der Ungarn (Bp., 1932); Hungarian Dances (Bp.London, 1937); Etnikai csoportok, vidékek (Bp., 1938); Erdélyi népélet (klny., Bp., 1941); La vita popolare in Transilvania (Bp., 1941); Volksleben in Siebenbürgen (Bp., 1941). Irod. Gunda Béla: V. K. 1883 1945 (Erdélyi Múz., 1945); Palotay Gertrúd: V. K. (Ethn., 1946); Varga Mária: V. K. irodalmi munkássága (Index Ethnographicus, 1960); Szemlélet, módszer és eredmény Bátky Zsigmond, Györffy István és Viski Károly munkásságában (Ethn., 1974).