zalai hímzések

1. a Mo.-on legszélesebben elterjedt hímzéstechnika egy kiemelkedően szép és nagyszámú, jellegzetes csoportja, a vagdalásos-laposöltéses fehér varrás. Sajátossága, hogy a szálvonásos-vagdalásos munka igen nagy, széles felületeket borít el, melyből kiemelkednek az erőteljes → laposöltéses minták. Vastag szálú kendervásznon vastag fonallal, viszonylag sok szál kivágásával, tehát nagy áttört kockákkal készült. A legtöbb hímzést azáltal tagolják, hogy kétféle méretű kockát, vagdalást vágnak ki; a főmintát rendszerint nagyobb méretben készítik s a kisebb kockák a hátteret alkotják. Lepedő- és párnavégeken varrták. A minta jó részében mértani, a másutt közkeletű kakasos és kelyhes minták itt csak kivételesen, ekkor azonban igen szép kimunkálásban találhatók meg. – 2. Másik, kevéssé ismert, kisebb számú csoportját párnavégekre varrták piros pamutfonállal szálszámolás vagy szabadrajz után. E munkák mintakincse beletartozik a → régi dunántúli hímzések anyagába. Zalai hímzés a → halápi hímzés is. – Irod. Fél Edit: Ungarische Volksstickerei (Bp., 1961); Fél Edit–Hofer Tamás–K. Csilléry Klára: A magyar népművészet (Bp., 1969).

Díszágynemű hímzésének részlete (Zala m., 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Párnavég vagdalásos hímzéssel, szálvonásos laposöltéssel és pókolással kivitelezett csillagos mintával (Zala m., 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Díszágynemű hímzésének részlete (Zala m., 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Lepedővég részlete. Középső szakaszán vagdalásos és laposöltéses mintázat, ennek két szélén subrikolt szálvonásos sorokkal kisért csík. Fent és lent vert csipke (Zala m., 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum