zsébre

a → népi gyógyászat három, egymástól élesen el nem választott kórforma jelölésére használja: 1. kisgyermekkorban a candida albicans gomba okozta szájpenész (soor): apró fehér foltok a száj nyálkahártyáján. Népi kóroka: „szája szerte a tej leülepödött”, nem mosta ki a bába a száját; – 2. felnőtteknél a szájnyálkahártya és nyelv fájdalmas, hólyagos elváltozása (aphtha, stomatitis aphtosa), ennek népi kóroka: megszólták, pletykáltak róla; – 3. berepedt, kipállott szájzug (cheilosis, angulus infectiosus oris), nevezik kutyikás szájnak, szikár szájnak, palucának is. Felnőtteknél ezt a kórformát leggyakrabban szintén a candida albicans okozza. Egyéb elnevezései: zsebre, zsebra, hörpencs; fing, ebfing, fingkő, finghólyag, pinke, pintyő, zabola, zabla, abla, éposz, falat, papfalat. Az első négy variáns inkább a Duna–Tisza közén, a Nagykunságban, Csongrád megyében ismert; míg a Dunántúlon, Felvidéken és Erdélyben inkább a többi. – Gyógyítása: visszafordítás arra, akitől kapta, aki megszólta (pl. csomót kötni és azt megszurkálni, tűzbe köpni); elküldés (pl. este csorda után menve mondani: „Haj be csorda, haj ki zsébre!”), ráolvasás (pl. „Finkő nőtt a nyelvemen, Ha kőtt, ma kőtt. Holnapra múljon el!”), elvitetés (kilenc babával kitörlik a száját, a babákat keresztúton csürhe elé szórják vagy színcsorgásba ássák, → rontó bábu). A zsébre gyógyítható a néphit szerint: bagós ember köpetével, anyja hüvelyváladékával, fülzsírral kell kenni, saját fürösztővizével kimosni. macskafarkát szájban megforgatni, idegen ló meleg zabláját szájba tenni, ablakizzadtsággal, kékkővel, timsóval stb. kenni. – Irod. Luby Margit: Bábalelte babona (Bp., 1936); Berde Károly: A magyar nép dermatológiája (Bp., 1940); Horváth István: Magyarózdi toronyalja (Kolozsvár, 1971).