rontó bábu

kicsi (6–8 cm hosszúságú), baba alakra összecsavart rongydarab vagy ronggyal egyik végén bekötött ágacska. A → rontás és egyben a gyógyítás (→ népi gyógyászat) egyik közismert segédeszköze. Leggyakrabban a szájbetegségek (→ zsébre) gyógyításakor használták. A beteg szájában egyenként megforgatják a rontó bábukat, majd összekötve (vagy egyenként) eldobják a → keresztúton, hogy az arra járó jószágra, emberre ragadjon a betegség. A rontó bábuk száma általában 3, 7 vagy 9. Néha mindegyiknek külön nevet adtak. A gyógyítás lényege a betegség, → rontás másra hárítása. – Irod. H. Gabnai Ferenc: A rontó-bábu (Népr. Ért., 1901); Arnhold Nándor: A rontó báburól (Népr. Ért., 1902); Munkácsi Bernát: Adalékok a rontó bábuval való varázsláshoz (Ethn., 1907); Gunda Béla: Néprajzi gyűjtőúton (Debrecen, 1956).

Rontóbábuk (1960-as évek) Szolnok, Damjanich Múzeum