zsombékolás, lápirtás

a lecsapolt, rendszeres művelésre kiválasztott vizes-rétes terület talajának egyenetlenségét okozó zsombékok eltüntetése. A zsombékolásra a kiszárított láp bokrainak, fáinak kivágása, a nád és a gaz leégetése (→ rétégetés) után került sor. – A fűvel, sással szövevényesen telenőtt földhányásszerű kupacok, a zsombékok eltávolítását kapával végezték. Alávágtak, körül elmetszették minden gyökerét és kifordították. Ásót akkor használtak, ha kapával nem fértek hozzá a magas és terjedelmes zsombékokhoz. Az Ecsedi-láp mellett speciális eszközzel, zsombékoló kapával is dolgoztak, ami nem más, mint kapaformára előrehajlított erős vasásó. A kivágott zsombékot a szövevényesen nőtt gyökerek miatt nem lehetett a helyszínen szétverni, ezért a rét közepén összerakták vagy a mezsgyére kihordták. A kiszáradt zsombékokat elégették vagy maguktól elporladtak. A Kis-Balaton környéki uradalmakban a lánccal körülkötött nagy zsombékokat bivalyokkal húzatták ki. Ha elég száraz volt a talaj, egyszerűen kiszántották. Azokat a réteket, amelyeken nem nőtt zsombék, leégették, majd a nád- és sástorzsákat fahengerrel lehengerelték, széttörték. – A zsombékolás a rideg pásztorkodást, növényi gyűjtögetést és halászatot fölváltó, a mocsarakat emberi beavatkozással tervszerűen átalakító és termékeit rendszeresen felhasználó lápi gazdálkodás fontos mozzanata. Különösen a 18–19. sz.-ban a vizes területek nagyarányú lecsapolása idején kapott hangsúlyt a magyar parasztok gazdálkodásában. (→ még: irtás) – Irod. Takács Lajos: A Kisbalaton és környéke (Kaposvár, 1978).