szőlőföld mértékegységei

a szőlőterület meghatározására szolgáló, hosszú ideje hivatalosan nem alkalmazott, csupán helyi használatban élő → területmértékek. A szőlőföld mértékegységei viszonylag későn alakultak ki és a feudalizmus egész időszaka alatt nem voltak egységesek. A középkorban, de még a 16–17. sz.-ban is, különösen hegyvidéki területeken csak darabszámra említik a szőlőket. Az Alföld bortermő vidékein, ahol igen korán kialakult a soros művelés, a szőlőterület alapegysége az út (→ szőlőút), vagyis a szőlősor volt, egészen a 19. sz. elejéig. Az egységes, számszerűen kifejezett területmérték hiányának feltehető oka az volt, hogy az adózás alapja nem a szőlőterület nagysága, hanem a termésmennyiség volt. Ezért a vidékenként kialakuló mértékegységek részben az adott területen elérhető átlagtermést tükrözik, részben pedig művelési egységek. Ezek közül legáltalánosabban elterjedt a kapa, emberkapáló, kapás, → kapás szőlő. Nagysága vidékenként változó. Eredeti jelentése akkora szőlőterület, amekkorát egy ember egy nap alatt meg tud kapálni. Ez a talajviszonyoktól függően, az adott munkaeszközökkel kialakult helyi normát jelentette, így vidékenként igen változó volt. A 18–19. sz. folyamán Tokaj vidékén 100 négyszögöl, Ungvár vidékén, Heves megyében, Győr és Esztergom vidékén, a Duna mentén végig és a Duna–Tisza közén, valamint a Szerémségben 200 négyszögöl. Ez utóbbi helyen motikának nevezik (délszláv-kapa). Debrecen és Szeged vidékén viszont 400 négyszögöl a kapa. Az Érmelléken nyilasnak, Buda vidékén és Heves megyében fertályosnak vagy negyednek. Vas megyében vödrösnek nevezik a 800 négyszögöles területet. Ennek a fele, a 400 négyszögöles nyolcad is használatos volt. A nyugati országrész németajkú lakossága a kapának megfelelő területegységként a Pfund-ot alkalmazta. Ennek nagysága 60–80 négyszögöl között ingadozott. A Fertő mellékén, Sopron környékén 64 négyszögöl, Pozsony vidékén 72 négyszögöl, Ruszton 80 négyszögöl. Ezen kívül Vas megye egyes vidékein használatos volt még a 100 négyszögöles Tagwerk. A szőlőterület nagyságának meghatározására alkalmazták még a vidékenként ugyancsak változó nagyságú holdat. Pl. Heves megyében 1 hold = 1000 négyszögöl, Beregszász vidékén 1100 négyszögöl, Tokaj vidékén 1200 négyszögöl. Az 1715. LVII. tc. a kapás nagyságát 94–100 négyszögölben határozta meg, de ez nem lett általánossá. A kapás nagysága sokféleségének a telekkönyvezéssel életbelépő egységes katasztrális hold bevezetése vetett véget. (→ még: szőlőpászta) – Irod. Keleti Károly: Magyarország szőlészeti statisztikája 1860–1873 (Bp., 1875); Thirring Gusztáv: Sopron városa a 18. században (Sopron, 1939).