szőlőgyepű

a szőlőhegyet körülvevő, többnyire élősövénnyel szegélyezett vagy tüskével megrakott árokpart. Gyakori nevei: gyepű, gyöpű (Dunántúl, É-Mo.), gerágya (Alföld), tövis, tüsök (D-Alföld), szőlőkerítés (köznyelv). A Duna–Tisza közén egyszerűen árokkal és földhányásokkal vették körül a szőlőterületet. A földhányásra fákat ültettek. Ezt a bakhátnak nevezték. A szőlőgyepű célja a szőlő védelme a kóborló állatok és tolvajok ellen. A ki-bejárás a szőlőgyepű-kapukon keresztül történt. Számuk a szőlőhegy nagyságától függően 2–4 volt. Minden szőlőbirtokosnak kötelessége volt a szőlejéhez tartozó szőlőgyepűrészt rendben tartani. Ha valami kár esett a rossz szőlőgyepű miatt, a hanyag gazdát büntették meg. A szőlőgyepű épségére → hegymesterek ügyeltek fel. Rendszerint ápr.-ban volt a szőlőgyepű-járás, amikor megnézték, rendben vannak-e a szőlőgyepűk és az utak. (→ még: hegyközség)