szöszcsávázás

a → kenderpuhítás vegyi eljárása. A kenderrostot maroknyi fejekbe hajtogatva 5–10 napi időtartamra különböző anyagok oldatával hatékonyabbá tett lében áztatják. Az áztatólében – különböző összetételekben – a következő anyagok fordulhatnak elő: korpa, kukoricaliszt, főtt sárgatök, savó, kovász, só, hamu, lótrágya. Hatásukra az áztatólé megsavanyodik, „megkel” benne a szösz. Az erjedéstől kimosás után puha, selymes tapintású lesz a kenderrost, a sárgatök és a kukoricaliszt hatására pedig meleg sárgás színt kap. – A szöszcsávázás a Tiszántúlon általános, és szöszáztatásnak, szöszcsávázásnak nevezik. A rostanyagnak ilyen jellegű csávázását a magyar kenderkikészítő gyakorlaton kívül sehonnan sem ismerjük. Viszont ismeretes a bőrnek savanyútejjel, savóval, korpával, liszttel, kovásszal való áztatásos kikészítése a Kárpát-medencétől keletre, az ukránoktól kezdődően az ázsiai nomád népekig. Az egyezés azt bizonyítja, hogy a szöszcsávázás a magyar rostkikészítésnek ugyanúgy a keleti bőrkultúrából származó eleme, mint a → tiló, a → törőszék, a → kenderdörzsölés lábbal, vagy a kenderdörzsölő. Egyúttal azt is mutatja, hogy a magyarság lényegében egész sztyeppi eredetű bőrtechnikáját – ahol erre mód kínálkozott – átvitte kenderre, még az olyan eljárást is, mint a savanyúleves áztatás, amit a rostanyag különösképpen nem igényelt.