tabu

szabály, amelyet a közösség kötelezővé tesz létfenntartása érdekében az egyén számára a legfontosabb javak (élelem, anyagi javak, nők) felhasználásának ellenőrzése céljából. Bizonyos formája az európai (és magyar) paraszti társadalmakban és hiedelmekben is észlelhetők (→ tilalom, → vérfertőzés), tiszta formáit természeti népeknél vizsgálták: 1771-ben Cook, J. kapitány ismertette először a Friendley szigeti tongáknál (Polinézia). A szociálantropológiai irodalomban Frazer, J. G. az Encyclopedia Britannica számára 1885–89-ben írt szócikke nyomán nyert polgárjogot a fogalom, majd ugyanő kísérelte meg a tabuk osztályozását óceániai és afrikai leírásokból vett példák alapján: tabu alatt álló cselekmények (evés-ivás, étel otthagyása), tabu alatt álló személyek (főnökök, királyok, ill. menstruáló, szülő nők), tabunak alávetett tárgyak (fegyverek), és tabu alatt álló szavak (személynevek, ill. királyok és más szent személyek neve). A vallás eredetét vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a tabu negatív → mágia. Wundt, W. a legprimitívebbnek tartott ausztrál törzsek totemisztikus intézményeinek vizsgálatából remélt a tabu eredetére magyarázatot találni. Az állatokra vonatkozó tilalmakban látta a → totemizmus alapját, az emberekre vonatkozó tilalmakban pedig az → átmeneti rítusok feltételeinek teljesülését. A tabuk szerinte a démonikus hatalmak erejétől, rituális tárgyaktól való félelemből erednek, és az emberiség legarchaikusabb íratlan törvényei voltak. Freud, S. 1912-ben megjelent nagyhatású művében átfogó képet rajzolt a primitív társadalmak intézményei (incesztus, exogámia stb.) és a neurotikusok kényszerképzetei közti összefüggésekről, megállapítva, hogy míg a neurotikusok tabui szexuális elfojtásokra vezethetők vissza, addig a primitív tabuk erőszakkal, gyilkossággal kapcsolatosak. Közös vonásuk a szertartásosság. Az Ausztráliában működő misszionáriusok. Spencer és Gillen etnológiai gyűjtéseit is felhasználva, újraértelmezve írja meg a strukturalista antropológus, Lévi-Strauss, C. alapvető munkáit a totemizmusról, rokonsági rendszerekről, ill. a „primitív értelemről”. Megállapítja a totemizmus osztályozások és megnevezések révén kifejtett tilalmazó és előíró, rendszerképző szerepét az örökbefogadás, szaporítási kultusz, házassági szabályok, ill. élelemelosztás vonatkozásában. Szerinte a totemizmus klasszikus formája Ausztráliában, ill. É-Amerikában lelhető fel. Kialakulatlan formájú előzményeit fedezte fel Frazer Melanéziában, ahol az a növény vagy állat, amelyet a terhesség felfedezésekor észlel a terhes nő, gyermeke egyéni totemjévé, ill. ételtabuvá lesz. Egy másik rendszerben az az állat képez tabut a leszármazottak számára, amivé a halott reinkarnálódik. Mindkét rendszerben az őstisztelet az ételtabu alapja. Totemizmus csökevényes formáját találták Polinéziában, ill. Afrikában is, ahol bizonyos állatok (gyíkok, angolnák, szent krokodilok) társadalmi védelemben és tiszteletben részesülnek. A polinéz tabuk hátterében sajátos varázserő, a mana-képzet áll. – Irod. Frazer, J. G.: Totemism and Exogamy (London, 1910, magyarul: Az aranyág. Bp., 1965); Wundt, W.: Völkerpsychologie (Leipzig, 1900–1920); Freud, S.: Totem és tabu (Bp., 1918); Lévi-Strauss, C.: Les Structures élémentaires de la Parenté (Paris, 1949); Lévi-Strauss, C.: Le Totemisme d’aujourd’hui (Paris, 1962).