| talabor | TARTALOM | találás |
→ farsang utolsó előtti vasárnapjának neve a Nyitra vidéki magyar falvakban. Ez a lányok vidám farsangi adománygyűjtő (→ adománygyűjtés) → köszöntő szokásának ideje. Az iskolás korú leányok kora reggel házról házra járnak, énekelnek, s énekükért a háziasszonytól tojást vagy pénzt kapnak. A vasárnap neve az énekszöveg első sorával áll kapcsolatban, amely így kezdődik: „Talalaj, Talalaj Tök Lőrinc! | Láncba szökött a kakas, | feldöntötte a vajat | mivel sütjük a rétest? | Kutyi vízzel | Hát a bélest? | Pataki vízzel | Agyigó, agyigó, fassang, fassang!” Ha sem pénzt, sem tojást nem kaptak – ami ritkán fordult elő –, a következőket mondták: „Nem adtak semmit. | Pocik egye kalászotokat, | geriny egye tyúkotokat”. – Az Ipoly mentén a farsang utolsó előtti vasárnapját lányok vasárnapjának nevezik. Ezen a napon a leányok rendezik a táncmulatságot, napközben sorra járják a házakat, kezükben nyársat tartanak s énekelnek. Kolbász, szalonna, tojás a jutalmuk, amiből a → fonóházban mulatságot (→ bál) rendeznek. A táncmulatságra meghívott legények kalapját felbokrétázzák. – Irod. Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén (Bp., 1968); Dömötör Tekla: Magyar népszokások (Bp., 1973).