tímár

bőrt kikészítő, ill. egyszerűbb lábbeliket varró mesterember régies neve. A szó ismeretlen eredetű, talán a timsós főnévvel függ össze. Első biztos említése 1240-ből származik „sutor”, azaz „lábbeli varró” értelemben. Középkori gyakorlat szerint a lábbeli varró maga készítette ki a lábbelikhez szükséges bőröket. A tímárok esetében ez keleti módra timsóval megdolgozott fehérbőr kikészítését jelentette. A 14. sz. végétől kezdve az addig „bőrkikészítő” és „lábbeli varró” kettős jelentésű tímár szónak fokozatosan gyengül a lábbeli varró jellege és inkább a bőrkikészítő jelentése erősödik meg. Ugyanebben az időben (1387) a varga szó tűnik fel, mégpedig – mint egykor a tímár – a lábbeli varró és bőrkikészítő kettős értelmében. Ehhez a szóhoz kapcsolódik a nyugati hatásra általánossá váló, cseres bőrkikészítési mód, és olyan európai eredetű lábbelik, mint a középkori saru, cipellős stb. A régi módra timsós bőrt készítő és lábbeli varró tímár munkája a bőrkikészítés mellett a legolcsóbb lábbeli, a → bocskor és a talp megmunkálására korlátozódott. Amikor a hódoltság korában az oszmán-török hatású, új divatú csizma a vargákat szorította a bőrkikészítés felé, ezek gyakran ellentétbe kerültek a korábban hasonló utat megjárt tímárokkal, akikkel például a bocskorkészítés jogáért nemegyszer perlekedtek is. De akkor is vita nélküli tímárkészítmény maradt a keleti módra timsóval és szömörcével kikészített kordován és szattyán. A tímárok az őket jellemző timsós készítés mellett a 17–18. sz.-tól – ha ritkábban is, de – cseres bőrt is készítettek. A múlt századra a tímárok timsós és a vargák cseres kikészítése fokozatosan összemosódni látszik. Azonban a tímárok „fehérgyártó” vagy „fehértímár” elnevezése mégis az eredetileg timsós bőrkikészítésre utal. A tímárok 19. sz.-ban alkalmazott munkamenete: áztatás, törés, szőrtelenítés mésszel, kutya-, tyúk- vagy galambürülék páccal, amely a bőröket igen rugalmassá, nyújthatóvá teszi, cserzés előbb szömörcével, de a vargákhoz hasonlóan tölgygubaccsal is. A timsóval, kutyaürülékkel és szömörcével puha (kordován, szattyán) bőröket megdolgozó tímár mester neve: → tobakos. Mind a tímártól, mind a tobakostól a szőrtelenítéskor nyert juh gyapját a Bakonyban a csapók vették meg, a birkagyapjút pedig a kapcások. – Irod. Frecskay János: Bőrgyártás. Mesterségek szótára (I–II., Bp., 1882–84); Pető József: A debreceni tímárok céh- és mesterség szavai (Debrecen, 1938); Bálint Sándor: A szegedi bőrművesség (Bp., 1961); Vajkai Aurél: A Bakony vidéki bőrfeldolgozó ipar termékei (Bp., 1961); Gáborján Alice: A magyar módra történő bőrkikészítés problematikája (Népr. Ért., 1962); Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete (II., Szeged, 1977).

Bőr húsolása a tímárműhelyben (Szeged, 1960-as évek)

A bőrről lefejtés után el kell távolítani a felesleges részeket (Csepel, 1949)