Bocskai István (1557–1606)

TARTALOM

Bocskorondi és Ludamenti király

bocskor

egyetlen darabból szabott talpú és felső részű, sarkatlan, elöl kerek vagy hegyes orrú, → bocskorszíjjal felköthető könnyű lábbeli, amely a talpat, a talp széleit és a lábujjakat védi. Anyaga lehetett kikészített bőr, de készítettek bocskort szőrösen hagyott, kikészítetlen bőrből is. Formája szerint lehetett: egylábas, tehát bármelyik lábra felhúzható, vagy féllábas (a Felső-Tisza vidékén), tehát a jobb és bal láb szerint külön formájú. – Elkészíthette mindenki saját maga is, de bocskormetélők is készítettek bocskorkaptafán. Amikor a középkorban a → tímárokat a → vargák háttérbe szorították, akkor a tímárok is készítették a legolcsóbb lábbelit, a bocskort. A hódoltság korában, amikor a csizmadiák szerepe került előtérbe a vargákkal szemben, akkor ezek is készítettek bocskort, sőt ezért a jogért a vargákkal perlekedtek is. Az alföldi magyarság a Kiskunságtól a Felföldig és a Nyírségig a kerek fejű, ráncos orrú bocskort hordta. Az Alföldön a Köröstől és a Kiskunságtól délre és a Dunántúl déli részén talpból és a lábujjakat fedő felső részből készült fedeles bocskort viselték. A Fekete-Körös völgyi magyarság az orrán fűzött, de tompa orrú telekes bocskort hordott. Ennél „telek”-nek nevezték a széleibe vágott füleket vagy lyukakat, amelyekbe a bocskorszíjat fűzték. A hódoltság korában úri viselet is volt a színes szironnyal (keskeny bőrszalag, → szironyozás), színes selyem vagy arany-ezüst hímzéssel ellátott felső részű és szíjazatú telekes bocskor. A bocskor viselete a 19. sz. derekától a magyarság körében rohamosan háttérbe szorult. Viselése a szegénység jelképe lett, ill. bizonyos munkaalkalmakra (pl. aratás) szorítkozott. Bocskort legtovább a magyar nyelvterület néhány keleti vidékén (Gyímes, Moldva) hordtak. Az I. világháború után elnyűtt csizmaszárból is készítettek bocskort. A bocskort néhány helyen, különösen a Tiszántúlon és a Kis-Sárréten – különálló szárral, az ún. habdával viselték a kanászok. Ha kilyukadt a bocskor, akkor egy tákot, kisebb – de oda nem varrott – bőrdarabot tettek belé. A bocskorba vászonból, télen szőrös bőrből vagy gyapjúszőttesből → kapcát is hordtak, néha szalmát is tettek a gyapjú- és a tetejébe tett vászonkapca közé. A bocskor szó eredete ismeretlen. Első említése az 1395 körüli Besztercei Szójegyzék másolatában fordul elő. – Irod. Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Monumenta Hungariae Historica Scriptores, XI., Pest, 1863); Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században (I–III., Bp., 1879–96); Gönczi Ferenc: A göcseji s hetési népviselet (Népr. Ért., 1910); Ébner Sándor (Gönyey): Bocskorformák Csonka-Szatmár és Bereg megyében (Népr. Ért., 1932); Györffy István: Viselet (A magyarság néprajza, I., Bp., 1941–43).