török fogságban viszontlátott fiú

TARTALOM

török korsó

törökkopányi viselet

a dunántúli öltözetek közül több városias-polgárias jegye ellenére is – a parasztosak közé tartozik, noha nem díszes. A századfordulón a férfiak ünnepnap felálló gallérú, elején és a bő ujj ráncait összefogó kézelőn sűrű fehérhímzéssel kivarrt pamutvászon inget (a karádi ingekkel együtt a D-dunántúli újabb stílusú fehérhímzés képviselői ezek), 8–10 szeles, alján subrikálással díszített rojtos gatyát, fekete vagy sötétkék, sűrű zsinórozású posztó mellényt, hidegben ujjas posztó kabátot viseltek. A keskeny karimájú, kerek tetejű kalapba a legények virágot, rozmaringszálat, később árvalányhajat tűztek. A csizma is az ünnepi viselethez tartozott, egyébként korábban többnyire bocskorban jártak. A nők rövid, → bevarrott ujjú inget, gyolcs vagy pamutvászon inget hordtak, melynek rövid, bokrosra felhúzott ujján a kézelőt és ingelejt fehérhímzéssel vagy piros keresztszemekkel és bádoggombokkal díszítették. A századforduló után ehelyett gyári anyagokból készített blújzokat viseltek, melyeket már nem tűrtek be a szoknyába. A slingölt (→ slingelt) péntök (→ pendely), vagyis alsószoknyák, házi vászonból, ünnepre keményített gyolcsból készültek, mikor 5-öt is felöltöttek. Ezekre került a selyem vagy bársony szoknya és a hasonló anyagból készült keskeny kötény. A lányok hajukat széles, tarka szalagokkal egy ágba, cicába fonták. Az asszonyok a fonatot kontyba tekerték és kis kontyruhával takarták le. Erre a múlt század végén még fékötő kendőt kötöttek, melynek sarkai, a pillangó szárnyaihoz hasonlóan szétálltak. Ebből alakult ki a század első évtizedeiben keménypapírral merevített pille. A századforduló táján kezdtek → pufándlit hordani, ez a szoknya alját hátul megemelte és a fart igen megszélesítette. A törökkopányi viselethez hasonló volt a Koppány-völgy, valamint a Kapos mente (Döbrököz és Pincehely közt) viselete is. – Irod. Hofer Tamás: A törökkopányi ünnepi viselet (Somogyi táncok, szerk. Morvay Péter–Pesovár Ernő, Bp., 1954).