török fogságban viszontlátott fiú

balladatéma, a magyar hagyományban néhány balladatöredékben, meseszerű előadásban, bölcsődalban maradt ránk, Kálmány Lajos Szeged környéki gyűjtésében. A változatok szerint két testvért (fiú-lány) elrabolnak a törökök, felnövekedve összeházasodnak. A fiú mo.-i rablásakor magával hurcolja az anyját, dajkának. Az asszony felismeri gyerekeit, és unokáinak énekelt bölcsődalban felfedi a rokonságot:

Csijjál el, bujjál el te szép török gyerek –

Fiamnak szép fia, lányomnak magzatja,

Lányomnak magzatja, magam unokája!

Kilenc esztendeje török elrabolta,

Kilenc esztendőre magamat rabolt el.

Más változat szerint a török fogságban levő fiú keresésére indul el az anya, és éppen a gazdaggá lett fia szolgájává lesz. A bölcsődalból, a testi ismertető jegy felemlítésekor derül ki egymáshoz tartozásuk. (Hasonló motívumok találhatók az → anyját föl nem ismerő lány, a → gyermekét föl nem ismerő anya, → elrabolt lány, az stb. balladákban.) – A környező népeknél, elsősorban szláv, bolgár, lengyel, ukrán folklórban ismert hasonló balladatéma, ill. monda. Ezek egy része az anyát rabságba ejtő janicsárrá lett fiú kegyetlenségét hangsúlyozza (pl. a cseh-morva ballada Anya a janicsárrá lett fia fogságában, ill. ukrán ballada Anyós a vő fogságában), más része az incesztus motívumot állítja középpontba (pl. a fivérrabolta nővér ballada a keleti szláv folklórban). (→ még: török mondakör) – Irod. Putyilov, B. N.: A magyar „fia-rabolta anya” mondája a szláv adatok világánál (Ethn., 1964); Putyilov, B. N.: Szlavjanszkaja isztoricseszkaja ballada (Moszkva–Leningrad, 1965).