török korsó

TARTALOM

török népek

török mondakör

A törökök betörése és százötven éves uralma mély nyomot hagyott a néphagyományban. A török emlékek gyakran kontaminálódnak a → tatár mondakörrel. A török mondakör az egész ország területén megtalálható. A törökökről szóló emlékezések a folklorizáció különböző fokán állanak a töredezett emlékfoszlányoktól a megformált mondákig: a) A török megszállók ellen küzdő vitézek: → Kinizsi Pál, → Toldi-mondakör (aki a monda szerint a törököt űzte el) és sok más helyi hős a magyar folklórban is ismeretesek ugyan, mégis, jóval halványabban, mint a balkáni népeknél. Feltűnő, hogy a magyar történelem nagy alakjainak – Hunyadi Jánosnak, Mátyás királynak, Zrínyi Miklósnak – törökellenes harcai a délszláv népek folklórjában a miénknél sokkal intenzívebben megtalálhatók. Hősiesen küzdő asszonyok. Férjük távollétében a nők űzik el az ellenséget (→ mondahősnő). – b) Csellel futamítják meg a törököt. Ilyen a bihardiószegi Asszonysziget mondája: a férfiak katonáskodtak és csak az asszonyok, öregek és gyerekek maradtak otthon. A törökök elől a nép a mocsár közepi szigetre menekült. A törökök éjszaka támadtak rájuk. Az öregek tököt hordottak össze, szemet, orrot, szájat vágtak beléjük, falábakat készítettek. A tökbe égő gyertyát dugtak, fejükre tették, falábakra álltak. A törökök azt hitték óriások. Megfordultak, elszaladtak. – c) Hasonló a mohácsi délszláv busójárás és a hajdúsági szűzgulyahajtás szokásához fűződő monda. A török uralom idejére vezetik vissza a zalaegerszegi húsvéti határjárás és a sárközi szőlőőrzés eredetét is. – d) Sok monda és emlékezés szól a megszálló törökök kegyetlenkedéseiről, a hadisarcról, az asszonyok és gyerekek elhurcolásáról (→ Szapári Péter, → fia rabolta anya). – e) Az egész magyar nyelvterület egyik legelterjedtebb mondatípusa a → harangmondák közé tartozik. – f) A rendkívül elterjedt → kincsmondák is a törökökkel vannak legtöbb esetben kapcsolatban. Ezek közül a legelterjedtebb a → kőkecske mondája. – g) A legtöbb helynevekhez, dűlőnevekhez, emlékhelyekhez fűződik: kutakhoz, fákhoz, mecsetekhez, épületromokhoz, őrhelyekhez. A múlt század óta különböző korokból előkerült régészeti leleteket a nép legtöbb esetben „török hagyás”-nak tartja. A törökök emléke a balkáni népek folklórjában – hozzánk hasonlóan – igen erős. Halványabban megtalálható a szlovák, cseh, lengyel hagyományokban is. Alföld-szerte élénken él a török elöli futás emléke. A török alakja előfordul a dramatikus népszokásokban (pl. hegyaljai szüreti fölvonulás, kisalföldi pünkösdölés). A törökökre való utalás gyakori a szólásokban és közmondásokban (pl. „törököt fogott”, „török átok”, „meglesz a törökök húsvétján” stb.). A törökökre, a török korszakra való hivatkozás általános időhatároló a történeti néphagyományban: a régmúlt eseményeket úgy helyezik el, hogy azt még a törökök ideje előttre teszik. (→ még: győri vaskakas, → Szilágyi és Hajmási, → történeti monda) – Irod. Szendrey Zsigmond: A törökvilág mondái (Ethn., 1926–27); Solymossy Sándor: Mohács emléke a néphagyományban (Mohácsi Emlékkv, Bp., 1926); Kováts Valéria: Szigetvár történeti néphagyományai (I–II., A Janus Pannonius Múz., Évkve, Pécs, 1961–62); Ferenczi Imre: A török küzdelmek emléke Hajdú-Bihar mondahagyományában (Déri Múz. Évkve, 1962–1964, Debrecen, 1965); Ujváry Zoltán: A török alakja a magyar dramatikus népszokásokban (Déri Múz. Évkve, 1971, Debrecen, 1972); Bodor Géza: A zentai csata a néphagyományban (A Hungarológiai Intézet Tudományos Közl., 1972).