| gyermekdal, gyermekjátékdal | TARTALOM | gyermekfolklór |
régi stílusú → ballada. Témája: idegen fogságból két testvér (fiú-lány) hazaindul. Üldözik őket, a fiú megvív az ellenséggel, megsebesül, csak nővére segítségével ér haza. (Némely változatban a harcepizód hiányzik, a fivér a fogságban lett beteg.) A szülői háznál elfedik kilétüket, ennivalót, szállást kérnek, de istállóba küldik őket:
| – Menj bé, hugom, menj bé, Atyánk házába. |
| Kérjél el szállást nékünk Bár az éccakára... |
| – Menj ki kódus, menj ki, Mer én az kódosnak |
| Büzit nem állhatom... |
A sebesült fivér meghal, nővére siratásából tudják meg a szülők (szolgálók közvetítésével), hogy saját gyermekeikkel bántak embertelenül. (Egy változat szerint a testvérek mint férj-feleség találkoznak az anyjukkal, akivel kegyetlenül bánnak. Az anya kisgyereküket ringató dalából derül ki, hogy ők testvérek és saját anyjukat rabolták el (→ török fogságban viszontlátott fiú). Az idegenből való visszatérés és a családtagok föl nem ismerése a közép-európai balladaköltészetben jól ismert motívum. Legtöbbször a török-tatár rabsággal hozzák kapcsolatba. B. N. Putyilov kutatásai szerint a fel nem ismerésből fakadó bonyodalmak a legarchaikusabb konfliktustípusok egyikének alapjai. A gyermekét fel nem ismerő anya balladában az ellenséggel való megvívás mozzanata jellegzetesen hősballadai motívum (→ Szilágyi és Hajmási). A gyermekét fel nem ismerő anya ballada párhuzamai ismertek a morva, szlovák, lengyel, ukrán, orosz, bolgár, horvát és francia stb. folklórban. – Irod. Putyilov, B. N.: Szlavjanszkaja isztoricseszkaja ballada (Moszkva–Leningrád, 1965); Ortutay Gyula–Kriza Ildikó: Magyar népballadák (Bp., 1968).