törpefalu

a magános település és az ebből fejlődő → halmazfalu közötti átmeneti jellegű településforma. Mo.-on ritka, ezért nincs olyan magyar neve, amely az egész magyar nyelvterületen ismert. A településföldrajzi irodalom legtöbbször német, nevén, „Weiler”-ként emlegeti. Egy-egy törpefalu 5–10 lakóhelyegységből áll. Előfordul, hogy minden lakóhelyegységhez közvetlenül, egy tagban kapcsolódnak a szántóföldek, tehát ilyen esetben a törpefalu egymáshoz közelebb álló magános telepek laza együttese. Gyakoribb, jellemzőbb és az előbbinél fejlettebb az olyan törpefalu, amelynek külön belsőségre és külsőségre tagolódó határa van. A törpefalu eredete a neolitikumig nyúlik vissza. Különösen jelentős volt a feudalizmus időszakában. Európában, Ázsiában és Afrikában gyakori, de előfordul az egész földön. Mo.-on az Őrségben és Göcsejben jelentős. Az Őrségben → szernek, Göcsejben → szegnek nevezik. A középkorban valószínűleg nagyobb területen volt jellemző. – Irod. Mendöl Tibor: Általános településföldrajz (Bp., 1963); Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon (IX–XV. század) (Bp., 1966); Maksay Ferenc: A magyar falu középkori településrendje (Bp., 1971).