szer

1. 5–10 házból álló kis, domboldali vagy dombháti település. Átmenet a → szórványtelepülés és a → halmazfalu között. Eredetileg valószínűleg minden szer helyén egy család lakóháza és gazdasági udvara állt a körülötte irtott föld egyik pontján. Később a család szaporodásával újabb házak épületek az első mellé és a telep nagyobbodott. A szántók és a házak telkei elválhattak egymástól. A szomszédos udvarokból kis belterület képződhetett. Maradtak azonban olyan szerek is, ahol a birtokok az egyes telkekhez csatlakoztak. A telkek általában nem sorban helyezkedtek el, hanem rendszertelenül, szétszórva. Az udvarok között kisebb művelt területek is előfordultak. Egy-egy szeren még a 20. sz.-ban is nagyrészt rokonok laktak. Családi nevük általában a település nevének előtagja is. 5–10 szer képez egy közigazgatási egységet. A szerek Mo.-on különösen az Őrség és Göcsej településére jellemzőek. Itteni előfordulásuk az Árpád-korig visszavezethető. A szomszédos szlovén és stájer területekene is igen gyakori ez a településforma. A távolabbi európai tájakon is elterjedt (német Weiler, francia hameau), (→ még: szeres település, → törpefalu). – 2. Falurész név. – Irod. Györffy István. Magyar falu – magyar ház (Bp., 1943); Dömötör Sándor: Őrség (Bp., 1960); Bíró Friderika: Jobbágyparaszti ház és lakáskultúra az őrségi Szalafőn (Népr. Ért., 1969); Maksay Ferenc: A magyar falu középkori településrendje (Bp., 1971).

Szeri kút. Több szer lakossága használja (Pankasz, Vas m., 1982)