| hallgatónóta | TARTALOM | Halmos István (Bp., 1929–) |
halmazfalu, csoportos falu
olyan település, amelynek belsősége szabálytalan alaprajzú, és e települési szabálytalanság minden lényeges alaprajzi vonásra kiterjed. Tehát házai rendszertelen összevisszaságban állnak, telkei és telektömbjei szabálytalan alakúak, utcái, ha vannak, rövidek és zegzugosak. Halmazfalu többféleképpen keletkezhetett. Többek között → szórványtelepülésből besűrűsödés útján vagy pedig egyetlen magányos település terebélyesedésével. A magános település és a halmazfalu között sokféle átmeneti forma van, ilyen pl. a → törpefalu. A halmazfalu az egyik legrégebbi alaprajztípus, amely már a feudalizmus előtti időben is elterjedt volt. Feudális felsőbbségtől független megszállással, nemzetségi településként a feudalizmus korában is sok halmazfalu keletkezett. Előfordult, hogy utcás-soros falvak később halmazosodtak, de még több példa van egykori halmazfaluk szabályozására, utcássá rendezésére. A halmazfalu nemzetektől és népektől független településforma. Előfordul az egész világon. – A magyar néprajz- és történettudományban még vitatott kérdés, hogy a Kárpát-medence középkori települési képében milyen jelentősége volt a halmazfaluknak. Egyes kutatók régebben az alföldi halmazfaluk újkori nagy száma alapján feltételezték, hogy ez az alaprajzforma a középkorban uralkodó volt a Kárpát-medence síkságain, és utcás-soros települések csak a dombos és hegyes vidékeken alakultak. Az utóbbi évek történeti kutatásai nem igazolták e feltevést. Az írott források tanúsága szerint a középkori Kárpát-medencében az utcás-soros típusú települések voltak többségben, és halmazfaluk megléte csak kis számban bizonyítható. – Az újkori magyar alföldi kétbeltelkű (→ kétbeltelkes rendszer) óriás halmazfaluk az európai halmazfaluk sajátos regionális változatainak tekinthetők. E szálláskertes óriásfalvak (→ szálláskertes település) belsősége egykor két övre különült. Középütt terült el a lakóváros apró, rendszertelen, legtöbbször kerítetlen telkeivel és a lakóházakkal, ezen kívül pedig a → szálláskertek öve, nagyméretű, kerített telkekkel és a rajtuk álló gazdasági épületekkel. Az óriásfalu közepén levő térről tölcsérszerűen szélesedő utak haladtak kifelé. – Régebben több kutató feltételezte, hogy az alföldi halmazos, szálláskertes óriásfalu keleti hozadékunk, és a nomád téli szállásból keletkezett. Az újabb történeti kutatások ezt kétségbe vonják, mivel középkori megléte írásos forrásokkal nem igazolható. – Irod. Mendöl Tibor: Általános településföldrajz (Bp., 1963); Szabó István: A középkori magyar falu (Bp., 1969); Maksay Ferenc: A magyar falu középkori településrendje (Bp., 1971).
