tücsök és a hangya, a

→ ezópusi mese. A hangya nyáron szorgalmasan gyűjt, a tücsök hegedül, ezért télen nincs mit ennie, s elmegy a hangyához élelmet koldulni. A hangya elutasítja, mondván, hogy ha nyáron ő is dolgozott volna, most nem éhezne (AaTh 280A: korábban AaTh 249). A mese a magyar nyelvterületen Heltai Gáspár és Pesti Gábor ezópusi mesegyűjteményéből, Ballagi Mór és Margalits Ede közmondásgyűjteményéből, valamint az iskolai latin nyelvkönyvek jóvoltából terjedt el. Népi szóbeli változatáról nincs tudomásunk. Európában általánosan ismert. Előfordul Jacques de Vitry példázatai között (13. sz.), megtalálható Halm és Jacobs Aesopusában is. – Irod. Wienert, W.: Die Typen der griechisch-römischen Fabel (FFC. 56. Helsinki. 1925); Kovács Ágnes: A magyar állatmesék típusmutatója (Népr. Közl., 1958).