TALÁLÓSAINK MENNYISÉGE, FONTOSABB GYŰJTEMÉNYEI

Mezőcsáti gyűjtésének kommentárjaiban érdekes véleményt közöl Voigt Vilmos (1971: 202): „Ma még nehéz lenne egy közösség teljes találóskészletét megbecsülni. Mégis, arra gondolhatunk, hogy ezer emberként körülbelül száz találóskérdést számíthatunk.” Ha ez a számítás helyes lenne, akkor Miskolcon 20 000, Budapesten 250 000 találósból kellene álljon a rejtvényrepertoár! Az is túlzó becslés, hogy tízezerre tehető találósaink száma (Voigt 1969: 183) – legvalószínübb az 5–6 ezer közötti érték, mint ezt más népeknél is tapasztalhatjuk: A. Ancelăne a lett archívumokban őrzött 600 000 találósfeljegyzés alapján állította össze 6000 szöveget számláló gyűjteményét (Ancelāne 1954), V. V. Mitrofanova pedig 40 000 nagyorosz feljegyzés feldolgozásával 5587 „típust” alkotott (Mitrofanova 1968).

Természetesen sosem mondhatjuk egy gyűjteményről, hogy teljes, hiszen a repertoár mindig meg-megújul, találósdivatok rétegeznek rá új és újabb szövegeket, ugyanakkor kopik is a hagyományos anyag, a régi szövegek sorra a feledés homályába vesznek.

{5-241.} A magyar találóskincsről két bibliográfia készült: A. Taylor összeállításában három lapot tölt meg a magyar anyag (Taylor 1939: 88–91), de ennél is teljesebb a magam gyűjtéstörténeti összeállításának bibliográfiája (Mándoki 1979: 323–325), bár még ez is kiegészítésekre szorul.

Néhány szót a jelentősebb találósgyűjteményekről is kell ejtenünk.

A Magyar Nyelvészet c. folyóirat (1856–1859) közel 700 szöveget publikált, ebből a Rábaköz területéről való 463 (vö. Mándoki 1979: 314–315), 190 pedig Ugocsa megye két falujából származik.

Kriza János „vadrózsái” között 116 találós kérdés szerepel (Kriza J. 1863: 339–352), a Magyar Nyelvőr c. folyóirat pedig 1872–1914 között 91 helyről közel 1000 szöveget közölt (vö. Mándoki 1979: 316–318).

A Magyar Népköltési Gyűjtemény egyes köteteiben kiadott találósok száma szintén közel ezer, de itt kiemelkedik a XIV. kötet 578 nagyszalontai szövege (Szendrey Zs. 1924: 133–163), melyek mellett a szerkesztő a korábban megjelent variánsokat is felsorolta a 323–334. lapokon. (Ez a legnagyobb, egy helységből származó gyűjteményünk.)

Számos népköltési gyűjtemény – a Kisfaludy Társaság vagy az FF magyar osztálya által támogatott összeállítás – maradt kiadatlan, csupán Gönczi Ferenc göcseji gyűjtése látott napvilágot 276 szóbeli rejtvény lejegyzésével (Gönczi 1948: 111–123) és Istvánffy Gyula palóc anyaga (Istvánffy 1963: 90–111), 192 szöveg.

342 rejtvényszöveget adott közre Berze Nagy János 23 baranyai helységből (Berze Nagy 1940: II. 5–32), s így e megye a magam 16 helyről származó (társadalmi gyűjtők 2000 szövegére is építő) összeállításának 788 találósával (Mándoki 1978b) és Lábadi Károly szintén társadalmi gyűjtőktől származó 4842 feljegyzésre épülő 1010 drávaszögi szövegével (10, ma Jugoszláviához tartozó községből – Lábadi 1982) a magyar nyelvterület legjobban felgyűjtött tájékának tekinthető. Jugoszláviában egyébként még egy jelentős gyűjtés látott napvilágot: Kishegyes 361 magyar találósa (Virág 1973).

Orosházáról 212 szöveg (Beck 1965: 83–103 – válogatás Sódar Pál 244 szöveget tartalmazó gyűjtéséből: EA 12583), Mezőcsátról 256 szöveg (Voigt 1971), Kecskemét környékéről pedig egy 817 feljegyzésre épülő közlés (szintén 256 szöveg – Szabó I. 1969) látott napvilágot. Gömörben (mind a magyarországi, mind a csehszlovákiai részen) Ujváry Zoltán gyűjtött jelentős anyagot (66 + 201 szöveg – Ujváry 1975b; 1979).

A Romániában élő magyaroktól is sok találóst közöltek: Háromszékből 94 (Konsza 1957), Kisiratosról 171 (Kovács F. 1958), Magyargyerőmonostorról 47 (Olosz 1969), Magyarózdról pedig 50 szöveg (Horváth I. 1971) jelent meg, s tulajdonképpen ide kell számítani a moldvai, Romániából jött telepesek és vendégeik körében végzett gyűjtést is (74 szöveg – Mándoki 1968b).

Igen jelentős anyagot őriznek archívumaink – némelyik gyűjtésben kétszáznál is több szöveget találunk. Csak néhányat idézek az Etimológiai Adattár anyagából: Debrecenből 213 (Nagy T. 1941. EA 3102), Écsről 206 (Kiss P. 1953. EA 9239), Jászszentandrásról 254 (Molnár I. 1954. EA 9316), Dévaványáról 291 (Bereczki I. 1958. EA 12123), Márianosztráról 327 (Korcsmáros L. 1953–1956. EA 12892) találós került feljegyzésre.

A Néprajzi Múzeum az Adattári Értesítő és a társadalmi gyűjtők számára kiküldött kérdőívek, gyűjtési felhívások, néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatok meghirdetése útján, a Népművészeti (később: Népművelési) Intézet pedig gyűjtési útmutatók kiadásával támogatta és serkentette a gyűjtést az ötvenes évek elején (témánk tekintetében jelentős Katona I. 1953: 13–14).

{5-242.} Ugyanerre az időszakra esik a Romániában élő magyarok körében meghirdetett találóskérdés-gyűjtőpályázat is, amely többezernyi szöveget eredményezett (Faragó 1955: 144). Kár, hogy csak mutatványok jelentek meg belőlük, gyűjteményes kötet nem.

Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy szóbeli rejtvényeinkből elegendő feljegyzés áll rendelkezésünkre az egész magyar nyelvterületről ahhoz, hogy végre mi is elkészítsük e műfaj monográfiáját, és a teljes anyagot bemutató kötetet, melyet már régóta hiányol a nemzetközi kutatás.