Az ásványképződés sajátosságai

A magyarországi ásványok (ásványtársulások) képződésük alapján három nagy csoportba sorolhatók: magmás, üledékes és átalakult (metamorf) ásványok.

Magmás ásványképződéskor a földkéreg egyes zónáiban a kőzetek megolvadt állapotban vannak. Ha ez a kőzetolvadék (magma) a mélyben kristályosodik ki, mélységi magmás kőzetek képződnek, ha viszont a felszínre kerül, kiömlési magmás kőzetként (vulkanit) szilárdul meg. A kőzetolvadék lehűlése során először kristályosodó ásványok az előkristályosodási szakaszt jelzik. A hőmérséklet további csökkenésével megszilárdul az olvadék fő tömege (főkristályosodási szakasz): ekkor képződnek a legfontosabb szilikátásványok. A főkristályosodás utáni maradékolvadékból először az olykor óriási kristályokat tartalmazó kőzetek, pegmatitok keletkeznek. A pegmatitos szakasz után, a pneumatolitos (gőzök és gázok hatására bekövetkező) ásványképződés során fontos volfrám, ón- és molibdéntelepek képződhetnek. A hőmérséklet további csökkenésével, az ezt követő hidrotermás folyamatokban már oldatokból válnak ki az ásványok. A színesfémérctelepek zöme és a múzeumok kiállításain megcsodált legtöbb szép kristálycsoport ez utóbbi szakaszban keletkezik.

Üledékes ásványképződésről akkor beszélünk, ha a földfelszínen a kőzetek lepusztulnak. Az eredeti kristályok feloldódnak, átalakulnak, elszállítódnak, így új ásványok, ásványtársulások képződnek. Mállás eredményeként keletkezik pl. legfontosabb alumíniumércünk, a bauxit, felaprózódás és szállítódás utáni dúsulás révén az ellenállóbb vagy nagy fajsúlyú ásványokból jönnek létre a torlatok. Legnagyobb mangánérctelepeink üledékes eredetűek. A vízben oldott sók tengeri lagúnákban történő kikristályosodásával sókőzetek, azaz evaporitok keletkeznek.

Átalakult (metamorf) ásványképződés a földkéreg egyes zónáiban akkor fordulhat elő, ha a magmás vagy üledékes kőzetek nagyobb nyomás és/vagy hőhatás alá kerülnek, így ásványaik átalakulnak. Ez a folyamat a metamorfózis (kőzetátalakulás), ami lehet regionális metamorfózis, amelynek során óriási kőzettestek átalakulhatnak, míg a kontakt (érintkezési) metamorfózis esetében a forró magmás kőzet gyakorol hőhatást a mellékkőzetekre és így jön létre kőzetátalakulás. A keletkező átalakult kőzetek jellegzetes szövetűek (sokszor palásak) és ásványtársulásuk eléggé sajátos.