{II-52.} Ásványaink keletkezése és lelőhelyei

A magmás ásványképződés területei

Magyarországon a főkristályosodás során keletkezett mélységi magmás kőzetek csak kis területen bukkannak elő a felszínen. Közülük a gránit a Velencei-hegységben és a Mecsekben fordul elő. Fő kőzetalkotó ásványaik a káliföldpátok (ortoklász, mikroklin), a kvarc és a biotit. E kőzetek járulékos ásványai közül a rutil, a cirkon, az apatit és a mona-cit-(Ce) a legfontosabbak. A Bükkből ismert gabbró uralkodó ásványai a plagioklászok, a piroxének és az amfibolok. Itt az előkristályosodás során képződött ásványtársulás is megjelenik, melynek jellemzőbb ásványai az oxidok (ilmenit, magnetit) és a szulfidok (kalkopirit, pirit, pirrhotin). Egyes ritkább mélységi magmás kőzetek, amelyek a földköpenyben képződtek (pl. a lherzolitok) zárványként a bazaltokban is feltűnnek. Uralkodó ásványaik a forsterit, a spinell és a piroxének.

A mélységi magmás kőzeteknél jóval nagyobb elterjedésűek Magyarországon a kiömlési (vulkáni) magmás kőzetek, melyek uralkodó ásványai szintén a főkristályosodás termékei. Jellegzetes képviselőjük, a riolit elsősorban az Eperjes–Tokaji- (vagy más néven Zempléni-) hegységben és a Mátrában fordul elő, uralkodó ásványai a szanidin, a kvarc és a biotit. Az andezit és a dácit legnagyobb kiterjedésű előfordulásai a Visegrádi-hegység, a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra és az Eperjes–Tokaji-hegység területén találhatók. Főbb ásványaik a plagioklászok, a piroxének, a magnetit és az amfibolok. A Mecsekben magasabb alkálifém-tartalmú vulkanitok (fonolit, alkálibazalt) is előfordulnak, melyek fő ásványai a nefelin, az alkáli amfibolok és az analcim.

A főkristályosodás után képződött pegmatitok elsősorban a Velencei-hegység gránitjához kapcsolódnak, melyekben olykor dm-es kristályokban kvarc, ortoklász, illetve kisebb méretekben és mennyiségben muszkovit, plagioklászok, klinoklor és apatit jelenik meg. Ugyanitt a pneumatolitos szakaszban bórtartalmú oldatokból a gránitot övező palaköpenyben kvarc-turmalin-apatitos ásványegyüttes képződött. Az elváltozások a gránitban fluoritosodás, turmalinosodás és epidotosodás formájában ismertek. A mecseki gránitban és a bükki gabbróban sokkal gyérebben találhatók olyan pegmatitos képződmények, amelyekben a már tárgyalt gyakoribb kőzetalkotók nagyra nőtt kristályok formájában jelennek meg.

A kiömlési magmás kőzetek üregeiben képződött pneumatolitos jellegű ásványtársulások általánosan elterjedtek, bennük a fenti kőzetalkotók apró kristályai jelennek meg. A hőmérséklet további csökkenésével a repedésekben gyakran észlelhető hematit és triolimit, különösen a Börzsöny andezitjében. Végül az üregeket zeolitok (kabazit, sztilbit, analcim, phillipsit, nátrolit, gonnardit, thomsonit), karbonátok (kalcit, aragonit, sziderit), agyagásványok (montmorillonit, szaponit, nontronit, kaolinit) és kvarc- és opálváltozatok együttese töltheti ki. Magas hőmérsékletű oldatok, gőzök hatására a vulkanitok és az üledékes kőzetek határán keletkező ún. kontakt-pneumatolitos ásványtársulások a felszínen kis elterjedésben találhatók, annál inkább a mélyfúrások szerint a mélyebb zónákban. Figyelemre méltó mennyiségben Recsken – a mélyszinti rézércesedés peremi zónáiból – ismertek ilyen képződmények (szkarn). Ezek jellemző ásványai az amfibolok (hedenbergit), a gránátok (andradit, grosszulár), a wollastonit, az epidot, a talk és a különféle szerpentinásványok. A Velencei-hegység környékén találtak hasonló kőzeteket: Pázmándon andraditot, topázt, epidotot, diopszidot, Polgárdi mellett pedig wollastonitot, vezuviánt, diopszidot, brucitot, {II-53.} andraditot. A Visegrádi-hegységben és a Börzsönyben a vulkáni kőzetek idegenkőzet-eredetű zárványaihoz (xenolitok) kapcsolódik ásványtani érdekességű, szkarn jellegű ásványegyüttes: gránátok (grosszulár, almandin, andradit), wollastonit, magnetit, korund ásványokkal, melyek valószínűleg agyagkőzetek beolvasztásával képződtek.

Hidrotermás ásványtársulások a legtöbb hazai magmás kőzethez kapcsolódva megjelennek, ezért elterjedtek. Nemegyszer színesfém-ércesedés kapcsolódik hozzájuk. Főként szfalerittel, galenittel és kalkopirittel jellemzett ércesedés található a Velencei-hegységben (Pátka, Pákozd, Sukoró). A 18. század óta bányásszák a recski Lahóca-hegy és Parádfürdő környékének rézércesedését, amelynek uralkodó ércásványai az enargit, a luzonit, a fakóércek (tennantit, tetraedrit), a pirit, illetve a galenit, a szfalerit és a kalkopirit. Hintetten, ún. rézporfíros ércesedés formájában jelennek meg nagy mennyiségben az ércásványok (pirit, kalkopirit, magnetit) Recsk térségében 500–900 m mélységben. Kitermelésre való alkalmasságuk miatt az ilyen típusú ércesedések gazdasági jelentősége nagy. Vékonyabb-vastagabb repedéseket kitöltve megjelenő (teléres) szulfidos ércesedések vulkanitokhoz kapcsolódva elsősorban a Börzsöny, a Mátra és az Eperjes–Tokaji-hegység területén találhatók. A Nagybörzsöny környéki ércesedés egy része rézporfíros jellegű (Kuruc-patak), másik része – melyet a középkorban az ezüst miatt bányásztak – teléres (Rózsa-hegy). Uralkodó szulfidásványai az arzenopirit, a pirrhotin, a szfalerit, a galenit, a bizmutin és a pirit.

A Nyugati-Mátrában elsősorban Gyöngyösoroszi és Mátraszentimre mellett, a Közép-Mátrában pedig főként Parádsasvár térségében ismerünk teléres szulfidos ércesedéseket. A fő ércásványok a galenit, a szfalerit és a kalkopirit, míg az antimonit, a wurtzit és a tetraedrit már ritkább. Az ércásványokat kísérő meddőásványok uralkodó fajtája a kvarc és változatai (ametiszt, hegyikristály, kalcedon), valamint a kalcit, míg a barit, a cölesztin, a dolomit és a fluorit csak ritkábban jelenik meg. Az Eperjes–Tokaji-hegységben számos helyen találunk érces nyomokat, de a legjelentősebb – már a középkorban bányászott – arany-ezüst ércesedés Telkibánya térségében ismert. Uralkodó ércásványai az akantit, az arany, a proustit, a pirit és a pirargirit.

A hegység vulkanitjainak repedéseiben kvarc- és opálváltozatok nagy mennyiségben megjelennek.

Hidrotermás oldatok hatására kioldott kőzetelegyrészek helyeit kitöltő ércesedések (metaszomatikus érctelepek) találhatók Recsken (galenit, szfalerit, kalkopirit, pirit), Szabadbattyánban (galenit), Rudabányán (sziderit, kalcit, dolomit, hematit, galenit, kalkopirit) és Martonyiban (sziderit, kalcit, hematit és kalkopirit).

Hazánk legtöbb karbonátos üledékes kőzetében (mészkő, dolomit, márga) találhatók alacsony hőmérsékletű oldatokból képződött ásványtársulások (ún. mélykarsztos eredetű epitermás kiválások). Leggyakoribb ásványai a változatos megjelenésű kalcit, ritkábban a barit, a gipsz, a fluorit, a pirit és a markazit.

Az üledékes és az átalakult (metamorf) ásványképződés térszínei

Üledékes kőzetek az ország jelentős részén megtalálhatók, így az ásványképződés üledékes formáinak különböző típusai viszonylag nagy változatosságban jelen vannak. Közöttük gazdasági szempontból fontos nyersanyagok és érctelepek is előfordulnak. A durvatörmelékes kőzetek ásványtársulásai közül főként az ellenállóbb ásványokból álló torlatok a Börzsöny és a Visegrádi-hegység patakjai, illetve a nagyobb folyók (Duna, Tisza, Maros) nehézásvány-tartalmú homokjai {II-54.} említendők meg. Ez utóbbiak fő nehéz ásványai az almandin és a magnetit, illetve helyenként az arany (pl. a Szigetközben).

Homokkőhöz kapcsolódik egyetlen bányászati kutatásokkal feltárt uránérctelepünk a Mecsekben, amelyre változatos ásványegyüttes uránércásványokkal (uraninit, brannerit és coffinit) a jellemző. Karsztosodott karbonátos kőzetekben alakultak ki legnagyobb bauxittelepeink a Dunántúli-középhegységben (Gánt, Halimba, Nyirád, Iszkaszentgyörgy). A bauxittelepek legfontosabb ércásványai a böhmit, a gibbsit és a diaszpor. A hazai környezetben találhatók és gazdaságilag szintén jelentős értéket képviselnek; uralkodó agyagásványaik a kaolinit, a montmorillonit, az illit és a halloysit.

Legfontosabb üledékes mangánérctelepeink a Bakonyban találhatók (Úrkút, Eplény). Fő ércásványaik, a piroluzit, a romanechit, a manganit és a rodokrozit. Üledékes vasérctelepek számos helyen előfordulnak, (Mecsek, Upponyi-hegység, az Alföld, Somogyi-dombvidék), de nincs gazdasági jelentőségük, uralkodó ásványuk a goethit.

A szulfidok érctelepek felszínközelben – kémiai mállás eredményeként – jelentős átalakuláson mehetnek keresztül. Különösen az ún. metaszomatikus érctelepek felszínközeli zónáiban (az oxidációs és cementációs övekben) alakulhatnak ki új – nemegyszer a bányászat szempontjából igen jelentős – ásványtársulások. Ezek uralkodó ásványai Szabadbattyánban a cerusszit, Rudabányán a goethit, a hematit, a malachit, az azurit, a kuprit és a cerusszit, Martonyiban pedig a goethit. A teléres szulfidos ércesedések esetén az átalakulás kisebb fokú (gipsz, jarosit, agyagásványok). Az elhagyott bányászati vágatokban, illetve a felszínen a szulfidok mállásából változatos összetételű és megjelenésű szulfátásványok (melanterit, halotrichit, gipsz, kalkantit, hexahidrit, epsomit) képződhetnek.

Hazánkban a foszfátos üledékek jóval ritkább megjelenésűek (Balaton-felvidék, Upponyi-hegység, ill. barlangi guanótelepek) és csak ásványtani jelentőségűek. Fontosabb foszfátásványaik az apatit, a kingit, a brushit és a wavellit.

A kovás üledékek egyrészt karbonátos üledékekhez kapcsolódnak (pl. a Dunántúli-középhegységben), másrészt kovafölddel együtt fordulnak elő (pl. a Mátrában és az Eperjes–Tokaji-hegységben). Evaporitok (sókőzetek) – melyeket mélyfúrásokkal, Perkupán pedig egykori bányaművelés során tártak fel – az Aggtelek–Rudabányai-hegységben és a Mecsekben találhatók nagyobb mennyiségben. Az anhidritet és gipszet, e telepek uralkodó ásványait a Rudabánya közelében fekvő Alsótelekesen bányásszák.

Esetenként érdekes ásványegyüttesek kerülnek elő a hazai kőszéntelepekből is. A komlói és a pécsi széntelepek főként gazdag kísérő ásványtársulásokkal (szulfidok, karbonátok, agyagásványok), míg a Bicske melletti csordakúti telep szerves ásványaival (pl. a világ legnagyobb mellit-kristálycsoportjaival) hívják fel magukra a figyelmet. Sajátos ásványok jelenhetnek meg a szénbányák melletti lassan égő meddőhányókon, amelyeket elsősorban szalmiák, kén és szulfátásványok (gipsz, hexahidrit, mascagnin) képviselnek. Ilyen ásványokban a Borsodi-szénmedence és a Nógrádi-szénmedence meddőhányói a leggazdagabbak.

Átalakult (metamorf) kőzetek a felszínen csak kis területen találhatók, elsősorban a Soproni- és a Kőszegi-hegységben.

A soproni csillámpalában ritkaföldfém-tartalmú ásványtársulás (florencit-[Ce], torit, monacit-[Ce] ásványokkal) ismeretes; a fertőrákosi csillámpalához és amfibolithoz urán- és szulfidos nyomok, a soproni gneiszhez pedig turmalin, {II-55.} almandin és szulfidos nyomok társulnak. A velemi és a cáki fillithez kvarc, kalcit, pirit és rutil; a felsőcsatári szerpentinithez iparilag hasznosított talktelep, a kloritpalához pedig klorittal, albittal, magnetittel, ilmenittel, epidottal jellemezhető ásványegyüttes kapcsolódik.

A Csereháton a szendrői és rakacaszendi fillit kvarcitereiben kvarc, kalcit, és pirit, míg az Eperjes–Tokaji-hegységben a Vilyvitány melletti csillámpalában sztaurolit, kianit és almandin található.