A közelmúlt és a mai helyzet
A Szovjetunió felbomlásával a kommunizmus politika rendszere és a marxizmus hegemóniája megszűnt Magyarországon. A filozófiai élet pluralizálódásának folyamata már ezt megelőzően is megindult. Az 1980-as években a klasszikus filozófiai művek közül egyre többet fordítottak le, sok szerző szakított a marxista fogalomhasználattal, új irányzatok és diszciplínák (tudományfilozófia, fenomenológia, liberális politikaelmélet, analitikus filozófia) jelentek meg. 1990 óta, a demokratikus politikai keretek között ez a folyamat megerősödött és kiegészült a konzervatív és keresztény gondolkodás újabb teljesítményeivel. A sokszínűség ellenére a mai filozófiai közéletet – leginkább a a múlt tehertételei miatt – bizonyos megosztottság, a bizalom, a dialógus és az építő kritika hiánya jellemzi. A ma élő nemzedékek legismertebb képviselői: Szigeti József (1921–) marxista filozófus és esztéta. Főbb művei: A magyar szellemtörténet bírálatához (1964); Bevezetés a marxista–leninista esztétikába, 1–2. (1971). A jogfilozófiával foglalkozó Földesi Tamás (1929–) vonatkozó művei: Az igazságosság dilemmái (1983); Az emberi jogok (1989); Jog és igazságosság (1989). Tordai Zádor (1924–) az egzisztencializmus kutatója, főbb művei: Egzisztencia és valóság (1967); Az elidegenedés mítosza és valósága (1970), A józan ész dicsérete (1980). Lukács György tanítványai, az ún. Budapesti Iskola képviselői közül a legjelentősebb Heller Ágnes (1929–) munkássága. Az etika témakörében alkotott művei közé tartozik: Az erkölcsi normák felbomlása (1957); A morál szociológiája vagy morálja (1964); Az aristotelési etika és az antik éthos (1967); A szándéktól a következményig (1970); Az igazságosságon {V-37.} túl (1987, magyarul 1990); Általános etika (1994). A Budapesti Iskolához tartozik Márkus György (1934–), aki az analitikus filozófiával és Vajda Mihály (1935–) aki fenomenológiával foglalkozik. Nyíri János Kristóf (1944–) a Wittgenstein-kutatás, a nyelvfilozófia, az informatika és a filozófia összefüggéseinek területén alkot. Kelemen János (1943–) a nyelvfilozófia, a történetfilozófia, a hermeneutika, az olasz filozófiatörténet kutatója. Fehér Márta (1942–) tudományfilozófiával, Zoltai Dénes (1928–) esztétikával foglalkozik. A megújuló katolikus gondolkodás – részben külföldön, részben itthon alkotó – képviselői közül nagyobb hatású a metafizikával foglalkozó Weissmahr Béla (1928–), az ideológiakritikus konzervatív Molnár Tamás (1921–), a kereszténység és a természettudományok viszonyát vizsgáló Jáki Szaniszló (1924–) és Szabó Ferencnek (1931–) a kereszténység és modernség kérdéseit kutató, perszonalista irányú munkássága.