A gyűjtőmunka folytatása

A magyarországi finnugrista szakemberek – ellentétben a finnországi finnugor nyelvészek még a 20. század elején is folytatott gyűjtőútjaival – egészen az 1960-as évekig nem jutottak el oroszországi finnugor és szamojéd nyelvrokonainkhoz. (Kivétel Fokos-Fuchs Dávid zürjénföldi útja 1910 körül, illetve Lakó György ugyancsak zürjén utazása az 1950-es évek első felében.) Tragikus történelmi körülmények – az I. világháború – következtében azonban lehetővé vált, hogy az orosz hadifoglyok között található nyelvrokonainktól, a cseremiszektől (mariktól) és a zürjénektől (komiktól) jelentős nyelvi anyagot gyűjtsön két fiatal kutató: az előbbiektől Beke Ödön, az utóbbiaktól Fokos-Fuchs Dávid. Munkácsi Bernát a votják hadifoglyok körében végzett az előbbieknél kisebb mértékű nyelvi és néprajzi tanulmányokat.

Fokos-Fuchs Dávid zürjén gyűjtőmunkájának eredményeként jelentek meg a Syrjänisches Wörterbuch. 1–2. (1959), a Volksdichtung der Komi (Syrjänen) (1951), a Zürjén népköltészeti mutatványok (1913), a Zürjén szövegek (1916) című kötetek.

Beke Ödön cseremisz gyűjtésének teljes hozama a tudós életében nem láthatott {V-236.} napvilágot. A fontosabb, még általa kiadott munkák: Tscheremissische Texte zur Religion und Volkskunde (Oslo, 1931), A cseremiszek (marik) népköltészete és szokásai. 1. (1951), Mari szövegek. 1. (1957), 3. (1961), 4. (1961). (A 2. kötet sorsáról ld. alább.)

Beke Ödön

Nyelvi anyag gyűjtésére azonban lehetőség volt Leningrádban, a Herzen Pedagógiai Főiskola Északi népek és nyelvek Intézetében, ahol egyebek között obi-ugor és szamojéd nyelvű fiatalok tanultak. Ezt a lehetőséget sok finnugor nyelvész kihasználta, Lakó György és Kálmán Béla vogul, Gulya János és Rédei Károly osztják, Mikola Tibor és Pusztay János különböző szamojéd nyelvi anyagot gyűjtött. A gyűjtött anyagból készített kiadványok, illetve tanulmányok: Lakó György: Északi-manysi nyelvtanulmányok (1956); Kálmán, Béla: Vogul Chrestomathy (Bloomington, 1965); Gulya, János: Eastern Ostyak Chrestomathy (Bloomington, 1966); Rédei, Károly: Nord-ostjakische Texte (Kazym-Dialekt) mit Skizze der Grammatik (Göttingen, 1968); Mikola Tibor: Adalékok a nganaszan nyelv ismeretéhez (Nyelvtudományi Közlemények, 72., 1970); Mikola Tibor: Enyec és nganaszan nyelvi adalékok (Nyelvtudományi Közlemények, 82., 1980); Pusztay, János: Material aus dem Wald/Dialekt des Jurak-Samojedischen (Göttingen, 1976).

Nem szokványos, de a szamojéd szövegek csekély volta miatt elfogadható módja a nyelvi anyaggyűjtésnek a levelezés útján történő szöveglejegyzés. Mikola Tibor közölt ily módon is enyec szövegeket (Szamojéd nyelvtanulmányok. 1–2. Nyelvtudományi Közlemények, 66., 1964).

Kodály Zoltán közbenjárására két évtizeden keresztül rendszeresen járt Bereczki Gábor nyelvész és Vikár László zenekutató elsősorban a Volga–Káma vidéken élő – nemcsak – finnugor népekhez, a magyar zene archaikus elemeinek, például a pentatónia és a kvintváltás eredetének felderítését is szolgáló zenei anyag gyűjtése céljából. Munkájuk eredményeképpen monumentális gyűjtemények láttak napvilágot: Cheremis folksongs (1971), Chuvash Folksongs (1979), Votyak Folksongs (1989), s megjelenés előtt áll a mordvin és a tatár gyűjtés. A kötetek tartalmazzák a népdalok kottáját, eredeti nyelvű szövegeit, angol és magyar fordításukat, továbbá a dallamok elemzését.

Vászolyi Erik az 1960-as évek közepén gyűjtött gazdag anyagot a zürjéneknél, egyebek között a Kanyin-félszigeten. Emigrációja miatt az anyag évtizedekig kéziratban hevert. A közel 2000 oldalas, három kötetbe szerkesztett anyag első része 1999-ben jelent meg, a további kötetek kiadása 2000–2001-ben várható a Specimina Sibirica sorozatban Szombathelyen. Rédei Károly ugyancsak zürjén népköltési gyűjtése Zyrian Folklore Texts címmel jelent meg (1978).

A gyűjtő, feldolgozó és tudományszervező tevékenység egészen különleges esete Schmidt Éváé, aki már egy évtizede a nyugat-szibériai Belojarban létrehozott kutatóintézetben gyűjt obi-ugor nyelvi-népköltészeti anyagot, ám legfontosabb feladata a helyi szakmai tudományos utánpótlás kinevelése.

Az uralisztikának az 1980-as években felnövekvő ifjú nemzedéke a korábbiaknál lényegesen kedvezőbb lehetőségekhez jutott, hiszen – főként a Szovjetunió szétesése után – megszűntek a zárt körzetek, s szabadon el lehet jutni szinte valamennyi nyelvrokonunkhoz. Ezzel a lehetőséggel számos fiatal kutató él, s a nyelv elsajátítása mellett jelentősnek mondható nyelvi anyaggal tér vissza (ilyen pl. Csepregi Mártának a közelmúltban közzétett osztják gyűjtése).