{V-235.} Uralisztika

FEJEZETEK

A 19. század utolsó harmadában lezajlott ún. „ugor–török háború” végérvényesen eldöntötte, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsalád tagja. Megkezdődött az uralisztika, illetve a vele gyakorlatilag azonosnak tekinthető finnugrisztika tudományos-oktatási intézményrendszerének kiépülése; 1872-ben a budapesti egyetemen létrejött a szaktudomány első tanszéke Altaji nyelvészet néven. (A továbbiak szempontjából is feltétlenül megjegyzendő, hogy az uralisztika elvileg szélesebb fogalom, mivel magában foglalja az egész uráli nyelvcsaládot, azaz a finnugorok mellett a szamojédokat is, ennek ellenére a finnugor fogalmat is általában az egész uráli nyelvcsaládra kiterjesztve használják; a továbbiakban felváltva szerepel majd mindkét elnevezés.) A finnugor nyelvhasonlítás meghonosításában döntő szerepet játszó Hunfalvy Pál révén Magyarországra került német Budenz József, a pesti egyetem tanára jóvoltából elkészültek a finnugor nyelvészet első összefoglaló munkái (Magyar-ugor összehasonlító szótár. 1–5. kötet [1873–1881], Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana. Budenz hagyatékának felhasználásával füzetekben kiadta Simonyi Zsigmond [1884–1894]), felnevelődött a finnugor nyelvészek első, s máig meghatározó jelentőségű nemzedéke, nyelvészeti és néprajzi gyűjtőutakat szerveztek, így a lappokhoz (Halász Ignác, 1884, 1886, Pápay József, 1891), az osztjákokhoz (a Zichy-expedíció tagjaként Pápay József, 1898; célja Reguly Antal fél évszázaddal korábbi, jelentős részben megfejtetlenül maradt gyűjtésének megfejtése volt), a votjákokhoz (Munkácsi Bernát, 1885) és a vogulokhoz (szintén Reguly nyomában, de új szövegeket is gyűjtve Munkácsi Bernát, 1888). A 20. században ezekre az alapokra lehetett építeni, s ezt az úttörő munkát kellett folytatni.

Munkácsi Bernát

Simonyi Zsigmond

A magyarországi finnugrisztika 20. századi történetét az alábbi folyamatok jellemzik: a gyűjtőmunka folytatása; az értékek mentése, azaz a korábbi, publikálatlan anyagok közzététele; az oktatás és kutatás intézményrendszerének kiépülése; a tudományos élet színtereinek megteremtése; szintézisalkotás; felvilágosító tevékenység a magyar nyelv eredetével kapcsolatban, azaz harc a tudománytalan nézetek ellen; az uralisztika nem nyelvészeti stúdiumainak megerősödése; a 20. század utolsó harmadában a paradigmaváltás előkészítése: az uráli nyelvészet megújulásának szükségessége.