Védett növények

A múlt századba visszanyúló hazai természetvédelem terén a századunk elején úttörőmunkát végző Kaán Károly írta e tárgykörben az első alapvető művet (1931), amelyben már részletesen kitért a védelemre szoruló ritkább hazai növényekre, állatokra, egyes geológiai alakzatokra (barlangok, kövületek); felsorolta és ismertette a hazai, rezerváció céljaira ajánlott területeket is.

Sajnos munkájának botanikai vonatkozásai akkoriban meglehetősen kevés megértőre, még kevésbé követőre találtak. A második világháborúig eltelt időszakból mindössze Vas megye (Pauer 1932), Bátorliget (Soó 1942) és Budapest élővilágáról találunk (Pénzes 1942) természetvédelmi témájú publikációkat. Kisebb cikkek szóltak még a tátorjánról (Crambe tataria; Jávorka 1932) és az első {II-86.} hatóságilag védett növényünkről, a magyar kikericsről (Colchicum hungaricum; Gombocz 1935). A szíveslevelű gubóvirágot (Globularia cordifolia) 1942-ben helyezték megyei oltalom alá Sopronban.

Csupán az 1960–70-es években kezdték felismerni a hazai természetvédelem szükségességét. 1971-ben részesült hatósági oltalomban az erdélyi hérics, akkori nevén Volga menti hérics (Adonis transsilvanica). A jelentősebb botanikus kerteket és arborétumokat az 1960-as évek óta nyilvánították védetté. Eleinte parkerdők (Pilis, Sopron stb.) és tájvédelmi körzetek (Tihany, Badacsony, Tiszai holtágak stb.) alakultak, majd az Országos Természetvédelmi Tanácsból (később Hivatal) átalakult Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (OKTH) közreműködésével létrejöttek a hazai természetvédelmi területek, valamint a nemzeti parkok (Hortobágy, Bükk, Kiskunság, Aggtelek; hazai elterjedéseik térképen: Pécsi 1989).

A védelmet kívánó hazai növényfajok és növénytársulások ideiglenes jegyzékét (Kovács–Priszter 1977) követően az OKTH először 13 fokozottan védett faj listáját adta ki 1979-ben, majd 1982-ben megjelent az országosan védett növények jegyzéke [368 faj; nagyobb részüket Csapody István gazdagon illusztrált kötete (1982) is tartalmazza]. Ezt követte az 1988. évi KVM-kiegészítés (434 faj), míg végül az újabb KTM-rendelet (12/1993. sz.) értelmében 521 faj (virágos növény, edényes virágtalan és tőzegmoha) került országos védelem alá.

Befejezésként az utóbbi rendeletben szereplő 47 fokozottan védett faj jegyzéke álljon itt, családok szerint csoportosítva:

Páfrányok: cselling (Cheilanthes marantae)
Nyitvatermők: csikófark (Ephedra distachya subsp. monostachya)
Hídőrfélék: szíveslevelű-hídőr (Caldesia parnassifolia)
Liliomfélék: magyar kikerics (Colchicum hungaricum), tűzliliom (Lilium bulbiferum), egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)
Nősziromfélék: magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica), mocsári kardvirág (Gladiolus palustris)
Kosborfélék: papucskosbor (Cypripedium calceolus), gömböskosbor (Traunsteinera globosa), légybangó (Ophrys insectifera), méhbangó (Ophrys apifera), pókbangó (Ophrys sphegodes), poszméhbangó (Ophrys fuciflora), szarvas bangó (Ophrys scolopax subsp. cornuta), hagymaburok (Liparis loeselii), sallangvirág (Himantoglossum caprinum)
Bazsarózsafélék: bánáti (mecseki) bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica)
Boglárkafélék: magyar kökörcsin (Pulsatilla hungarica), tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens), erdélyi hérics (Adonis transsilvanica)
Keresztesvirágúak: halványsárga repcsény (Erysimum pallidiflorum), Vrabélyi-estike (Hesperis matronalis subsp. vrabelyiana), tátorján (Crambe tataria)
Szegfűfélék: sárgás habszegfű (Silene flavescens), tartós szegfű (Dianthus diutinus)
Rózsafélék: magyar vadkörte (Pyrus magyarica)
Pillangósvirágúak: gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus)
Lenfélék: pilisi len (Linum dolomiticum)
Ernyősvirágzatúak: magyarföldi husáng (Ferula sadleriana), mocsári angyalgyökér (Angelica palustris)
Kankalinfélék: magyar cifra kankalin (Primula auricula subsp. hungarica)
lisztes kankalin (Primula farinosa)
Méreggyilokfélék: magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum)
Érdeslevelűek: tornai vértő (Onosma tornense)
Ajakosak: bókoló zsálya (Salvia nutans), déli sárkányfű (Dracocephalum austriacum), {II-87.} északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana)
Tátogatók: szirti pereszlény (Calamintha thymifolia), gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata), rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea)
Rencefélék: mocsári hízóka (Pinguicula vulgaris)
Mácsonyafélék: fehér Kitaibel-varfű (Knautia kitaibelii subsp. tomentella)
Harangvirágfélék: széleslevelű harangvirág (Campanula latifolia)
Fészkesvirágzatúak: gyapjas őszirózsa (Aster oleifolius), Horánszky-cickafark (Achillea horanszkyi), szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica).