Környezetvédelmi feladatok

A környezetvédelem intézményesülése

A hazai környezetvédelemnek kezdettől fogva kettős feladatot kellett megoldania: egyrészt a korábbi, főként a gazdasági szférából származó környezeti károsodások elhárítását, másrészt az újratermelődő környezetterhelés mérséklését, illetve lehetőség szerinti megszüntetését. Tevékenységét a természetvédelemmel szoros együttműködésben kell végeznie, különösen a védett területek szennyeződésének megakadályozása és megfelelő állapotban való fenntartása érdekében.

Az intézményesített környezet- és természetvédelemben jelentős feladatok {II-142.} hárulnak az Országgyűlésre és a kormányra (illetve munkabizottságaikra és a szakkormányzati szervekre), az önkormányzatokra, valamint a civil szférára egyaránt.

A magyar országgyűlés voltaképpen az 1960-as évek elejétől foglalkozik környezetvédelmi kérdésekkel, de e szempontú tevékenységben az áttörést az emberi környezet védelméről alkotott 1976. évi II. törvény jelentette. Az 1980-as évek közepétől a parlament környezetvédelmi munkája egyre intenzívebb lett, és hosszú előkészítés után szemléletében és tartalmában is megújult környezetvédelmi törvényt alkotott 1995 tavaszán, amit a természetvédelemről szóló törvény megalkotása követett (1996). Kiemelendő szerepe van az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának, amelynek különböző témakörökkel összefüggő állásfoglalása a törvényekkel összhangban erőteljesen ösztönzi az időszerű feladatok ellátását.

A kormánynak mint a végrehajtó hatalom csúcsszervének a jövőben is kiemelkedő szerepet kell vállalnia a környezetvédelmi feladatok tervezésében, a végrehajtások sorrendiségének meghatározásában, a jogi, közgazdasági, műszaki stb. szabályozási rendszer kialakításában és működtetésében, illetve az irányítási és ellenőrzési rendszer szervezésében és fejlesztésében. Környezetvédelmi munkája elsősorban szakkormányzati tevékenység, amelynek középpontjában a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM), valamint területi szervei állnak.

A hazai környezet- és természetvédelem irányítását a kezdetektől több és jelentős változás érintette. Szakfeladatokat ellátó kormányszervként elsőként az Országos Természetvédelmi Hivatalt hozták létre (1961-ben). 1977-ben létrejött az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, 1987 végén a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, 1990-ben pedig a KTM. A környezetvédelem területi szervezeteit e változások ugyancsak érintették. A környezetvédelmi feladatok jelentős részét a KTM szakfőosztályai, valamint a Környezetvédelmi Főfelügyelőség és 12 regionális felügyelőség látja el. Fontos feladatok ellátása hárul a Népjóléti Minisztériumra, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatra, a Földművelésügyi, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumra is.

Az önkormányzatok feladata mindenekelőtt a települési környezet védelmével összefüggő teendők ellátása (pl. közterületek, közüzemi hálózatok és létesítmények fenntartása és fejlesztése, köztisztasági feladatok elvégzése, a helyi oltalmazás alatt álló természeti értékek védelme.

Hatékony környezetvédelmet azonban csak a társadalom, az egyes állampolgárok hathatós támogatásával lehet végezni. A környezettudat fejlettsége befolyásolja a környezetkímélő életmód kialakulását, a lakóhelyi környezettel kapcsolatos magatartást épp úgy, mint a munkahelyi környezetvédelmi követelmények befogadására és betartására vonatkozó pozitív hozzáállást. Különösen fontos a különböző szakmai érdeklődésen, önszervezésen és öntevékenységen nyugvó több mint 1000 hazai környezetvédő szervezet (köztük a Magyar Madártani Egyesület, Duna Kör, Levegő Munkacsoport stb.) szerepe. Tevékenységük nem csak a tudatformálásban fontos, hanem az irányítás és a napi gyakorlat kontrollja, a környezetvédelmi döntések szempontjainak bővítése és a társadalom fogadókészségének javítása céljából is nélkülözhetetlen.

A nemzetközi együttműködés eredményei

Környezetvédelmi feladataink jelentős része lokális, regionális, illetve országos szinteken eredményesen megoldható, más részüket viszont csak nemzetközi együttműködés keretében lehet megvalósítani. {II-143.} A környezet állapotának változását folyamatosan figyelő (monitoring) rendszerek fejlődése, a környezettel szemben támasztott igények teljesítése, a tudományos kutatások eredményei, továbbá az említettekre alapozott globális, illetve kontinentális szinteken értelmezett környezeti kockázatok és érdekek felismerése ösztönözte (illetve kényszerítette ki) a különböző nemzetközi egyezmények kidolgozását.

A tágabb értelemben vett nemzetközi környezetvédelmi egyezmények száma – amelyek tartalmaznak két- vagy többoldalú, de szűkebb területre vonatkozó megállapodásokat is – mintegy 150-re tehető. Tartalmuk egyrészt a környezet összetevőivel vagy sajátosságaival, másrészt a természeti környezet védelmével, harmadrészt a környezet állapotát befolyásoló tevékenységekre vonatkozik. Magyarországon ezek közül a következő nagyobb jelentőségű, a környezet összetevőinek, illetve sajátosságainak védelmével foglalkozó, továbbá a környezet állapotát befolyásoló egyezményekhez csatlakozott:

1. Egyezmény a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezésről. Az egyezmény keretjellegű, a különböző nagy távolságra terjedő légszennyező anyagok csökkentésére vonatkozik. 1979-ben fogadták el Genfben, Magyarország 1980-ban csatlakozott hozzá, 1983-ban lépett hatályba. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (EGB) valamennyi tagállama elfogadta, az USA és Kanada is csatlakozott hozzá. A keretegyezményt a különböző légszennyező anyagok kibocsátásának korlátozását előíró jegyzőkönyvek egészítik ki.

– Az ún. helsinki jegyzőkönyv előírja, hogy a kén-dioxid-emissziók 1980. évi szintjét 1993-ig 30%-ra kell csökkenteni és a részes felek törekednek a további csökkentésre. Magyarország az egyezményhez 1986-ban csatlakozott, a hatálybalépés időpontja 1987.

– A nitrogén-oxidok kibocsátásának csökkentése céljából létrejött ún. szófiai jegyzőkönyvhöz csatlakozó államok vállalták, hogy 1994 végéig a NOx-emissziók nem haladhatják meg az 1987. évi szintet, illetve a részes országok vállalták az ólommentes üzemanyagok bevezetését és elterjesztését.

– Az illékony szerves vegyületek (VOC) emissziójának csökkentését szolgáló ún. genfi jegyzőkönyv azt írja elő, hogy a részes államok az általuk 1984–1990 között kiválasztott év emissziójának 30%-os csökkentését vállalják (vagy az 1988. évi szint 30%-os csökkentését) 2000-ig.

A helsinki és a szófiai jegyzőkönyvben előírt vállalásokat Magyarország összességében teljesítette, a genfi jegyzőkönyvben foglalt és magyar részről vállalt kötelezettségek az ezredfordulóra várhatóan teljesülnek.

2. A (sztratoszférikus) ózonréteg védelméről szóló ún. alapegyezményt Bécsben 1985-ben fogadták el, amelyhez Magyarország 1988-ban csatlakozott. 1987-ben fogadták el az ún. montreáli jegyzőkönyvet, amely már az ózonréteget károsító klórozott és fluorozott szénhidrogének (CFC-vegyületek, illetve freonok), valamint a brómot tartalmazó halonok gyártásának és nemzetközi kereskedelmének, továbbá felhasználásának korlátozását, tilalmát írta elő. (A montreali jegyzőkönyvet 1990-ben Londonban, majd 1992-ben Koppenhágában módosították.) Magyarország az egyezményhez, a jegyzőkönyvhöz és módosításaihoz is csatlakozott. A kötelezettségvállalás lényege az, hogy az 1986. évi felhasználási szinthez 1993 közepéig 80%-ra, 1998 közepéig pedig 50%-ra csökkentik a freonok; az 1991-es szinten tartják a halonok felhasználását. (A londoni, illetve koppenhágai tudósítások a megvalósítás anyagi támogatásáról, illetve a határidők előrehozásáról rendelkeznek. Várható, hogy Magyarország a vállalt kötelezettségeit teljesíti.)

{II-144.} 3. Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményét 1992-ben New Yorkban fogadták el, amelyhez Magyarország 1994-ben csatlakozott. Az egyezmény célja az, hogy az üvegházhatású gázok (pl. szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid) gyorsan növekvő kibocsátását csökkentse, ezzel a globális felmelegedés következtében létrejöhető károk kockázatát mérsékelje. Az egyezmény általános követelménye az, hogy az említett gáznemű légszennyező anyagok kibocsátása ne haladja meg 2000-ben az 1990. évi szintet. Magyarország a CO2-kibocsátásban azt vállalta, hogy viszonyítási szintnek az 1985–1987. évi emisszió átlagos értékét veszi figyelembe.

4. A veszélyes hulladékok országhatáron túlra szállításának és elhelyezésének ellenőrzéséről szóló egyezményt 1989-ben fogadták el Bázelben. Magyarország 1990-ben csatlakozott hozzá, hatályba lépett 1992-ben. Az egyezmény alapvetően a fejlett, illetve a kevésbé fejlett országok közötti veszélyeshulladék-forgalmat kívánta korlátozni. (Az OECD felmérései szerint a fejlett országok csak Európában évenként több mint 2 millió tonna veszélyes hulladékot „exportálnak” kevésbé fejlett országokba.) Az egyezmény általános kötelezettségként írja elő a keletkező veszélyes hulladékok mennyiségének csökkentését és az adott országban történő kezelési, illetve elhelyezési kötelezettségét. Meghatározza a veszélyes hulladékok országhatáron túlra szállításának feltételeit, a tiltás körülményeit. A szerződés részeseinek 1994-ben tartott konferenciáján olyan – nem kötelező érvényű – határozatot fogadtak el, amely a fejlődő országok védelmében megtiltja az OECD-tagországok számára veszélyes hulladékok szállítását nem OECD-tagországokba.

5. Az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezményt 1991-ben fogadták el, amelynek célja az előzetes vizsgálatok elvégzése. Az egyezmény szerint a hatásvizsgálat olyan létesítményekre terjed ki (pl. a 300 MW-nál nagyobb teljesítményű hőerőművek, atomerőművek, nagyobb vegyi üzemek, kőolaj- és földgázvezetékek), amelyekben egy esetleges műszaki zavar vagy környezeti katasztrófa hatásai országon túli területeket is érintenének. Az egyezményt Magyarország 1991-ben aláírta, megerősítésére 1996-ig még nem került sor.

6. Az ipari balesetek országhatárokon túli hatásairól szóló egyezményt Helsinkiben fogadták el 1992-ben. Az egyezmény célja, hogy megelőzze, illetve mérsékelje az ipari balesetek, környezeti katasztrófák (pl. a levegő súlyos mértékű dioxin-szennyeződése 1976-ban az észak-olaszországi Sevesóban, vagy az indiai Bhopalban 1984-ben történt tragédia) következményeit. Magyarország az egyezményt 1992-ben írta alá, 1994-ben csatlakozott hozzá.

A hazánk aktív közreműködésével megvalósuló nemzetközi környezetvédelmi együttműködések fajtái és formái természetesen lényegesen bővebbek, mint amelyet az említett egyezmények tükröznek. A tudományos kutatások és műszaki fejlesztések eredményeinek közzététele, illetve cseréje, a környezetvédelmi technológiák nemzetközi kereskedelme, transzferének elősegítése, a határmenti övezetek környezeti értékeinek együttműködésen alapuló védelme stb. ugyancsak e tevékenység fontos és növekvő jelentőségű részei.