Az unitárius egyház (1945–1989)

A magyarországi unitáriusság a II. világháborút követően harmadszor találta magát szemben megváltozott körülményekkel. A hívek döntő többségét – szülőföldjével együtt – ismét a román állam kebelezte be. Az anyaországban maradottak pedig az 1940 előtti egyházszervezeti, -kormányzati tapasztalataikra támaszkodva kezdhettek mindent elölről. 1945 tavaszán az ideiglenes egyházi képviselőtanács tagokká választotta ifj. Bartók Bélát, Malasics Gézát és Supka Gézát. 1947-re az Igazgató Tanács kidolgozta az ideiglenes egyházszervezeti szabályzatot, amit jóváhagyás végett elküldtek Kolozsvárra, ámde hamarosan kiderült, hogy az erdélyi unitárius egyház nem tudja joghatóságát Magyar-országon gyakorolni. Az egyház kormányozhatósága érdekében hozta a kolozsvári Egyházi Főtanács 1947 augusztusában azt a határozatát, amelynek értelmében az addigi 9. egyházkör ismét függetlenedett a püspökségtől és püspöki vikáriátus hatáskört kapott. A szervezeti átalakulás még nem zárult le, amikor az unitárius egyház – a református egyházzal egy napon – 1948. október 7-én elsőként írta alá egyezményét a magyar állammal (1990. március 19-ig volt érvényben).

Az erdélyi unitárius egyház 1949-ben elfogadott szervezeti szabályzatában már nem szerepelt a Duna–Tisza menti Egyházkör, politikai okokból ekkorra minden hivatalos kapcsolat megszakadt a magyarországi és az erdélyi unitárius egyház között. Az 1968. augusztus 21-i zsinat engedélyezte az egyházkör egyházzá alakulását, ennek eredményeként alakult ki 1971-re a Magyarországon maradottak mai státusa. Az egyház új törvényeit 1971. május 23-án fogadta el a Magyarországi Unitárius Egyház, azokat az Állami Egyházügyi Hivatal 1971. október 21-én megerősítette, s ezt követően október 31-én életbe léptek. Ettől kezdve a Magyarországi Unitárius Egyház önálló püspökséget képez (tehát már nem vikáriátus), élén püspökkel, illetve egy főgondnokkal. Székhelye Budapest. Az egyház szervezeti {II-433.} felépítése lényegében követi az erdélyit, de nincsenek egyházkörök. Legfőbb egyházkormányzati és törvényhozó testülete az évente egyszer ülésező Egyházi Főtanács, illetve a négyévente összehívott Zsinati Főtanács. Ezeknek elnöke a mindenkori püspök, illetve a főgondnok. A Zsinati Főtanács választja meg 6 éves időtartamra (s nem életfogytiglan) a püspököt és a főgondnokot. A történelmi egyházak alkotmányai közül ez maradt az egyetlen, amely a legmagasabb egyházi tisztségek betöltését időszakos választásokhoz kötötte. Az Egyházi Főtanács ülései között az Egyházi Képviselő Tanács mint végrehajtó szerv működik. Az Unitárius Egyház Szervezeti Törvényét viszont – amely még az 1983. évi Egyházi Főtanács határozata alapján került kidolgozásra és az 1986. évi Főtanács fogadott el – az ÁEH nem hagyta jóvá. A Magyarországi Unitárius Egyház első püspöke a világi pályáját illetően már nyugalmazott, 1971. október 31-én azonban egyházi lelkész státusba visszatért korábbi főgondnok, Ferencz József lett. 80 éves korában, 1988. augusztus 30-án vonult nyugalomba. Utódja Huszti János budapesti lelkész lett, aki rövidesen lemondott (1991. október 5.), majd meghalt (1993. augusztus 2.).

1987-es adatok szerint a mintegy 5000 főt tömörítő 8 egyházközségben 11 lelkész teljesített szolgálatot. A Magyarországi Unitárius Egyház teljes jogú tagja a Szabadelvű Vallások Nemzetközi Szövetségének (IARF), amelynek Végrehajtó Bizottságában Ferencz József püspök is tevékenykedett. 1947 óta jelenik meg az Unitárius Élet című hitbuzgalmi, kulturális és tájékoztató újság.