Az izraelita felekezet (1945–1989)

A trianoni határok között maradt zsidóságot, illetve a bécsi döntésekkel Magyarországhoz csatolt területeken élő zsidóságot túlnyomórészt deportálták. Nagyjából azonos államhatárok között 1920-ban közel 500 ezer izraelita élt Magyarországon, az 1945. március 25-i népösszeírás szerint viszont csak 86 910, ez a szám emelkedett 1949-re 134 ezerre. Számuk az elkövetkező években ismét csökkent. Az ittmaradottak vagy a haláltáborokból visszatértek közül sokan kivándoroltak Nyugat-Európába vagy Amerikába, illetve az őshazába, Izraelbe. Az 1980–1990-es évek statisztikái 100 ezerre becsülik a magyarországi izraeliták számát.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány első rendeletei közé tartozik az 1945. február 6-én kelt 200/1945. sz., amelyben a kormány hatályon kívül helyezte mindazon törvényeket és rendeleteket, amelyek a zsidókra nézve hátrányos megkülönböztetést tartalmaztak. Az 1946. szeptember 6-án kelt 10 400/1946. számú M. E. rendelet az izraelita hitközségek vagyoni ügyeinek intézéséről szól. A 3. § szerint ha valamely izraelita hitközségnek nincsenek 1945. január 1-je után megválasztott intézőszervei, az a hitközség megszűnt. A megszűnt hitközség függőben lévő vagyoni ügyeit a központi felekezeti hatóság (Magyarországi Izraeliták Országos Irodája és az 1950-ig független Magyarországi Autonom Orthodox Izraelita Hitfelekezet Központi Irodája) intézi. A holocaust megtizedelte a hitközségeket. Az amerikai zsidó segélyező szervezet, a Joint 1947-ben 263 hitközséget regisztrált. (1944. áprilisban még 740 volt.) Ebből 145 ortodox, 101 kongresszusi és 16 status quo ante jellegű. Ehhez az állapothoz képest 1949-re a vidéki hitközségek közül 12 (10 ortodox, 1 status quo, 1 kongresszusi) megszűnt, újra megalakult viszont 8 (5 ortodox, 3 kongresszusi) hitközség. Az Állami Egyházügyi Hivatal 1980-ban 26 rabbit, 136 zsinagógát és 75 hitközséget, 1987-ben már csak 14 rabbit (11 {II-434.} kongresszusi és 3 ortodox), 40 zsinagógát és 29 hitközséget tartott nyilván. (A Königsteinben megjelent Magyar Egyházi Tájékoztató 1985. április–júliusi különkiadása az ÁÉH 1980-as adatait vette át, mert 136 zsinagógáról és 26 aktív rabbiról tud.) A kivándorlás, a belső migráció, az elhalálozások tovább apasztották a háború utáni – sokszor csak 1-2 fős – hitközségeket.

A gettóból szabadult, haláltáborokból visszatért zsidóság egy része a cionista mozgalmak felé fordult, mások viszont az átélt szenvedések hatására feledni kívánták hitüket. A felekezeti intézmények 1948-ig zavartalanul működhettek. Ami a felekezeti sajtót illeti, az Egyenlőség, illetve utóda a Magyar Zsidók Lapja megszűnt, s csak az Új Élet jelent meg kéthetenként. 1948–1949-től az egyre erősödő ateista állami nyomás hatására visszaszorult az időlegesen felpezsdült hitélet, cionistaellenes akciók indultak, a Magyar Cionista Szövetséget 1949-ban „önfeloszlatták”. Az anticionista kampány az 1950-es években felerősödött. A Magyar Cionista Szövetség egykori – a kommunista kormányzathoz egyébként maximálisan lojális – elnökét, Stöckler Lajost 1952-ben börtönbe zárták. A magyarországi cionista mozgalom a Kádár-korszakban is föld alá volt kényszerítve.

Az 1950-es években újonnan keletkezett regionális vagy országos zsidó szervezetek inkább tekinthetőek politikai okokból létrehozott adminisztrációs szervezeteknek, semmint egyházi hierarchikus fórumoknak, ezért ezeket csak érintőlegesen mutatjuk be. A minden téren centralizálásra törekvő állami egyházpolitika nyomására az izraelita felekezet 1950. február 20-án tartott Országos Gyűlése egységes felekezeti közösségbe tömörítette a kongresszusi és az ortodox irányzatot, amelynek országos irányító szerve a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája lett, nevét egy év múlva Magyar Izraeliták Országos Képviseletére, illetve Központjára (MIOK) változtatta. Az egyesítés végrehajtásaként 1950. október 15-én hat (budapesti, győri, szegedi, debreceni, miskolci és pécsi) községkerület alakult, az ezekbe betagolódott hitközségek száma – mint láthattuk – az évtizedek alatt folyamatosan apadt. Ezzel a változással az ortodoxokat lényegében beolvasztották a neológok közé. A MIOK közgyűlések csak nyomokban emlékeztettek felekezeti hitéletre, azok inkább aktuálpolitikai rendezvények voltak. Az 1952. március 2-án tartott közgyűlés – ahol az elnöki emelvény mögötti falat Lenin, Sztálin és Rákosi arcképével ékesített vörös drapéria fedte – például táviratban köszöntötte Rákosi Mátyást, a bölcs vezért 60. születésnapja alkalmából. Igaz, ezt a többi egyház sem mulasztotta el… Az viszont már némi túlbuzgóságra vall, hogy rendezvényeiken a Hatikva és a Himnusz mellett az Internacionálét is rendre elénekelték. A zsidóság Rákosi- és Kádár-érához egyaránt lojális vezetői 1968-ban megújították az állammal 1948-ban kötött megállapodást, s az egészen a rendszerváltásig érvényben is maradt. A megállapodás szerint az izraelita felekezet elismert volt, a kongruát a rabbiknak is fizették.

A zsidó hitközségek fő feladatuknak elvben természetesen mindig a vallási élet szervezését és fenntartását tekintették, de a Kádár-korszak alatt az Állami Egyházügyi Hivatal által ellenőrzött hitközségi vezetés csupán a hitélet külsőségeinek és a felekezet központi szervezeteinek fenntartására törekedett.

A karitatív, oktatási és szociális tevékenység területe az, ahol érdemi munkát sikerült kifejteni. Az idős és beteg hívek elhelyezésére 13 szociális otthon állt rendelkezésre (ebből 10 állami, 3 felekezeti kezelésben). A felekezet – az egyházak közül egyedül – árvaházat és óvodát tarthatott. Az 1948-as megállapodásnak köszönhetően megmaradt felekezeti {II-435.} középiskolának az Anna Frank Gimnázium. Az Országos Rabbiképző Intézetben folyt a kelet-közép-európai rabbiképzés is. A budapesti Szeretetkórház és Betegotthon 125 fekvőbeteg elhelyezésére volt alkalmas.

A karitatív tevékenység elsősorban azokat az elesett embereket segíti, akik a vészkorszakot átélték, de hozzátartozók és anyagi háttér nélkül magukra maradtak. Nekik hozták létre még 1945-ben a fővárosi központi élelmezést, amely 1981-ig a XIII. kerületi Katona József utcában, azóta a IX. kerületben, a Páva utcában működik. Indulásakor 5–6 ezer, az 1970-es években kb. 3 ezer embert látott el meleg étellel. A konyha jelenleg (1997-ben) az étkezdék és idősek klubja révén (8 helyen kb. 600 fő részére), házhoz szállítással (300 főnek) és étkezési csomagküldéssel (600 személynek) segíti a rászorultakat.

A pártállami évtizedek végére a Magyar Rádió évente 13 alkalommal izraelita istentiszteletet közvetített. A rituális élelmiszerek előállítására három kongresszusi és három ortodox mészárszék, egy ortodox felvágottáru-üzem működhetett. Üzemelhetett továbbá öt rituális étterem és három rituális fürdő is.