A Magyar Rádió átmeneti korszaka (1950–1956)

A 70/1950. Mt. rendelet újból szabályozta a Magyar Rádió helyzetét. A hivatalos elnevezése Magyar Rádió Hivatal lett, és közvetlenül a Népművelési Minisztérium felügyelete alá került. Levált róla a még meglévő két társvállalat, az MTI és az Óraüzem. A Rádió állandó költségvetési kerettel rendelkezett.

A Magyar Rádió elnöke 1949-től 1953-ig Szirmai István, megbízott elnöke 1953-tól 1954-ig Hartai László, elnöke 1954-től {III-389.} 1956-ig Benke Valéria, helyettes elnöke 1954-től 1956-ig: Hartai László volt. Irodalmi osztályvezető 1950-től 1953-ig Antal Jánosné, 1953-tól 1954-ig Tamási Lajos, 1954-től 1955-ig Somlyó György, 1956-tól 1957-ig Kiss Kálmán. A Dramaturgia vezetője 1946-tól 1956-ig: Cserés Miklós. Zenei osztályvezető 1950-től 1952-ig Sárai Tibor, 1952-től 1956-ig Vermes István. Agit-prop. osztály vezetője 1950-től 1954-ig Hajdú Pál, 1954-től 1956-ig Nemes János. Ifjúsági osztályvezető 1950-től 1955-ig Sándor György, 1955-től 1956-ig Csohány Gabriella. Főrendező 1951-től 1956-ig Szécsi Ferenc. Stúdió osztályvezető 1950-től 1956-ig Havas Zsuzsa.

1950. június 1-jén indította műsorait a diósdi második 100 kW-os rövidhullámú adóállomás 25 és 31 m-es hullámsávon. 1950-ben Budapesten a Szentkirályi utcában épült fel az új korszerű stúdióház. 1952–1953-ban elkezdték működésüket a vidéki stúdiók. 1955. november 1-jétől sugározta Szülőföldünk c. műsort a külföldi magyarok számára.

1950-ben létesült az önálló Ifjúsági osztály és a Stúdió osztály. Utóbbi feladata volt a színészegyeztetés és a rendezők munkájának beosztása és nyilvántartása. 1950-től az alábbi rendezők foglalkoztak prózai műsorok mikrofon elé vitelével: Cserés Miklós, Horváth Tibor, Ispánki János, Képessy József, Lányi Andor, László Endre, Molnár Mihály, Németh Adél, Rácz György, Török Tamás, Zsurzs Éva. (Állandó külsősök: Apáti Imre, Dienes Ferenc, Szász Károly, Várkonyi Zoltán.)

Ismertebb bemondók e korszakban: Bán György, Bőzsöny Ferenc, Erdei Klára, Hajnóczy Lívia, Körmendy László, Pintér Sándor.

Sokan az 1950-es éveket a személyi kultusz félelemmel teli rettegett korszakának nevezték. Újhelyi Szilárdot, a Rádió műsorigazgatóját munkahelyéről vitték el. 1953 februárjában Szirmai Istvánt, a Rádió elnökét nyugati kapcsolatai miatt felfüggesztették állásából.

A közvetlen párt- és állami irányítás alatt működő Magyar Rádió felső utasításra cselekedett. Minden műsorosztály kivette részét az adott kampányból. 1951. február 24-én a Magyar Dolgozók Pártja a II. kongresszusára készülődött. Napokon keresztül ebben a szellemben folyt a teljes műsorstruktúra összeállítása. A Zenei osztály indulókat, munkásmozgalmi indulókat sugárzott. Az Aktuális osztály Rákosi Mátyás beszédeit tartalmazó kötetét mutatta be. A Dramaturgia Fagyejev Az ifjú gárda c. regényének rádióváltozatát adta. Az Ifjúsági osztály a Komszomol hősiességéről készített műsort. Ünnepi programokat sugároztak Lenin születésének 80. évfordulóján (1950) és Budapestről a sztahanovisták I. kongresszusáról (1950). Minden évben egy-egy hétig emlékeztek hazánk felszabadulására áprilisban és a szovjet szocialista forradalomra novemberben. Rákosi Mátyás születésnapjára rendeztek ünnepségeket (1952).

A Rádió elnökének mozgástere szűk volt. Kínosan ügyelt a kívánt feladatok végrehajtására. Több alkalommal fogadta – így pl. 1950. április 4-én – a szovjet rádió hazánkba érkezett küldötteit. Egyetértett Révai Józseffel, hogy „műsorainkban még fellelhető a burzsoá ideológia ellenséges befolyása”. Pozitívumnak számítottak a szovjet, lengyel, cseh, német, bolgár zenei műsorcserék.

Néhány hónappal Sztálin halála után, 1953 júniusában változások történtek a kultúrpolitikában is. Révai József népművelési miniszter helyére Darvas József lépett. Ő, 1954-ben – az MDP újabb irányelveire utalva – a II. Írókongresszuson mondott beszédében nagyobb írói szabadságot ígért. Az addig mellőzött írók szabadabban ragadtak tollat, sőt állami kitünetésben is részesültek {III-390.} (Szabó Lőrinc, Németh László, Tamási Áron stb.).

Gyökeres fordulatot 1956 februárjában az SZKP XX. kongresszusa hozott, mikor Hruscsov leleplezte a Sztálin személye körül kialakult kultuszt, és annak káros következményeit. Az események gyorsan követték egymást. 1956. szeptember 22-én Veres Péter, az Írószövetség akkori elnöke beszédében a teljes írói szabadság mellett tört lándzsát. 1956. október 6-án a budapesti Kerepesi úti temetőben több tízezer ember részvételével újratemették Rajk Lászlót és társait. Az eseményeket a Kossuth rádió is kommentálta. A megváltozott körülmények felszabadultabbá, élettel telítettebbé varázsolták a műsorokat. Sok új kezdeményezés született és valósult meg. A még meglévő, kötelező anyag mellett bőven helyet kapott a nemes szórakoztatás, humor, szatíra is. Fokozatosan kiszorultak az álromantikus, giccses szovjet és magyar daljátékok, az erőltetetten szervezett, kiajánlott műsorok is. Értékes zenei, irodalmi, ismeretterjesztő adások léptek helyükbe.

A Magyar Rádión belül az Agit-prop. osztály (1949-ig Aktuális és oktatási osztály, 1950-től 1953-ig Aktuális osztály, 1953-tól Agit-prop. osztály) volt a többi műsorosztályhoz viszonyítva a leglazább szerkezetű. 1950–1956 között nem rendelkezett önálló rovatokkal, hanem kizárólag sorozatokkal, egyedi műsorokkal. Adásai 1950–1952 között szorosan kötődtek az akkori dogmatikus szemlélethez, a hallgatók világnézeti átnevelését célozták meg. Ide tartozott a Marxista–leninista negyedóra, majd az azt felváltó, reggelenként jelentkező Szabad Nép 10 perce, amelyben a napi vezércikket olvasták fel. Tiszavirág-életűnek bizonyultak a nagy lendülettel beharangozott sorozatok: Népnevelők; Néphadsereg híradója; Bányászműsor; Építőipari félóra; Szomszédaink, barátaink; Híradó a baráti népek országából; Szovjet napok, szovjet emberek. Hosszabb ideig sugározták Réti István A magyar munkásmozgalom története c. előadásait, ismertettek érdekesebb cikkeket a Társadalmi Szemle számaiból.

Állandónak ígérkező sorozatként indult 1945-ben a Falurádió. Hétköznap reggelenként 15 percben hallatta hangját. 1950-ben már 30 percben tudósították a falusi lakosságot. 1951-ben az MDP II. kongresszusán határoztak a termelőszövetkezetek számának gyarapításáról és a meglévők megszilárdításáról. Minden termelőszövetkezetet – ahol még hiányzott – elláttak rádiókészülékekkel. A parasztok így értesülhettek közvetlenül a feladatokról, amelynek közvetlen szócsöve a Falurádió volt. 1951. április 26-án a Falurádió foglalkozott az ötéves terv teljesítésével, a mezőgazdasági dolgozók szakképzettségével, a szarvasmarha-állomány egészségvédelmével, vetésápolással stb.

A Kincses Kalendárium pályafutását 1950-ben az Irodalmi osztályon kezdte, 1953-tól végleg az Agit-prop. osztályra került. A falusi hallgatók vasárnap délutánonként élvezhették a szórakoztató összeállítást. A cím és tartalom ötlete egy régi népszokás felelevenítéséből eredt. Minden falusi otthonában megtalálhatók voltak az agyonforgatott Kincses Kalendáriumok. Furcsa egyvelegnek tűnt ez a könyv. Olvashattunk benne egy-egy verset Aranytól, Petőfitől. Megismerkedhettünk népszerűen megírt tudományos anyagokkal, egyéb érdekességekkel, az időjóslástól kezdve, különös álmok megfejtéséig. A rádióműsort új tartalommal kívánták megtölteni, a falusi élet problémáit állították középpontba. Szólt a nóta, versek, jelenetek hangoztak el, parasztokat interjúvoltak meg, akik hangoztatták a társas gazdaság előnyeit. Néhány évvel később itt is oldódtak a görcsök. Ez a változó politikai helyzetnek, de a tehetséges szerkesztői gárdának is köszönhető {III-391.} volt, így Szűts Lászlónak, Fábián Gyulának és – aki a legtovább bábáskodott a műsor felett – Borvető Bélának. A műsorban állandó szereplőként mutatkozott be Balázs János, mint Gergely bácsi és Völcsey Rózsi, mint Rózsa néni. Zsörtölődő házaspárt alakítottak, akik először a Falurádióban tűntek fel, majd a Kincses Kalendáriumban tréfás jelenetekben léptek mikrofon elé. 1953-ban új figurával gazdagott e sorozat, füttyös Bolond Istóknak hívták; Pécsi Sándor személyesítette meg ezt a kedves, hóbortos alakot. A neki szánt mondókákat hetente Ambrus Tibor írta. 1957 után a Kincses Kalendárium címe megváltozott, új köntösben jelent meg; Téli esték, hasznos mulatságok és Családi Körben cím alatt folytatta értékes, színvonalas munkáját.

Az 1949-ben indított 15 perces ismeretterjesztő tudományos „fejtörő”, a Kérdezz–Felelek 1953-ban felfrissítésre szorult. Új szereplőgárda váltotta fel a régit. Vas bácsi, Halasi doktor és Szeles történész búcsúzott a hallgatóktól. Őket követték Galambos Kálmán főmérnök, Máthé Gábor sztahanovista, Bacsó Ilona egyetemi hallgató. A megújult műsorban az eddiginél több és értékesebb nyereményeket sorsoltak ki. A természettudományi és technikai témákon kívül kulturális, történelmi, művészeti és egyéb kérdésekkel is foglalkoztak. Helyes válaszadásra az állandó szereplőket kérték fel, de időnként helyszíni riportokat készítettek professzorokkal, kutatókkal, gyakorlati szakemberekkel is. 1954-ben a Kérdezz–Felelek sorozat átalakult, Rádiólexikon néven egy lazább szerkezetű magazinná. Félórás időben a legváltozatosabb tudományos eseményeket, érdekességeket tárgyalták. E sorozat hosszú évekig az egyik legnépszerűbb ismeretterjesztő adás volt. 1950-ben az MTA ülésén Erdey-Grúz Tibor tudós dicsérte a Rádiót, mint a tudomány egyik népszerűsítőjét. Példaként említette a Természettudományi Társulat elhangzott előadássorozatait. Ezek közé tartoztak: A tudomány és technika úttörői, Tíz perc tudomány, Tudósok a mikrofon előtt, amelyekben a legkiválóbb professzorok beszéltek munkásságukról, elért eredményeikről (Szádeczki-Kardoss Elemér, Németh Gyula akadémikusok stb.).

Feleki Kovács Klára szerkesztésében a Nőkről–Nőknek c. sorozat 1950-ben indult, 1954-ben a Lányok, asszonyok címet vette fel. Bár 15 perces időtartama nem változott, de tematikája bővült, háziasszonyoknak, dolgozó nőknek egyaránt szolgáltak praktikus tanácsokkal. Beszéltek a bevásárlás gondjairól, sütésről, főzésről, divatos öltözködésről. Juci néni (Fónay Márta) látta el ötletekkel a hallgatókat. Berky Lili kopogtatott állandó második vendégként, kitűnő háziasszony hírében állt. Ajánlott receptjeit igen kedvelték. A női magazin magánügyekre is válaszolt. Szerelem, házasság, gyermeknevelés stb. témákat érintő leveleket gyakran hozott a posta. Ez a sorozat még hosszú évekig szólt a lelkes hallgatókhoz.

A Hangos Újság 1950–1954-ben naponta kétszer volt hallható. Ezen kívül 1953 decemberétől hétfőn és pénteken sugározta a Tegnaptól–Holnapig c. műsort. Szerkesztője Gellért Endre. A szerkesztőbizottság tagjai Boldizsár Iván, Gömöri Endre, Vásárhelyi Miklós voltak. 1954-ben – az említett gárdával – a Hangos Újság megszűnése után az Esti Hangos Híradó köszöntötte érdeklődőit. 1957-ben hosszú időre kialakult forma lett az Esti Krónika. A Hangos Újságnak az volt a feladata, hogy összegyűjtse a nap bel- és külpolitikai eseményeit és hír, jelentés, tudósítás, írott vagy hangos riport formájában tárja a hallgatók elé. A Hangos Újságban szigorúan a párt irányvonala érvényesült, nem volt mentes a személyi kultusztól, a sematikus felfogástól.

{III-392.} 1950-ben született a Hangképek a vasárnap sportjáról c. 10–15 perces sorozat, amely a sportban történt legfrissebb események ismertetése mellett néhány év múltán a totóeredményeket is közölte. Az első sportriporterek, Szepesi György és Gulyás Gyula 1952-ben a Finnországban tartott olimpiáról naponta többször is beszámoltak az ún. Olimpiai Híradóban. Helsinkibe csak két sportriportert küldtek, így jól be kellett osztani az idejüket.

1957-től szerveződtek meg az Agit-prop. osztály rovatai (bel- és külpolitika, kultúra és ezen belül foglaltak helyet az egyes műsorok). 1950–1956 között ezen az osztályon dolgozott még: Csillag István, Hegyi Füstös István, Nagy Piroska, Nagy Tibor, Randé Jenő, Szél Júlia, Szűcs Ferenc.

A Zenei osztály rovatai már 1950-től markánsan kirajzolódtak. Egy-egy fontosabb zenei esemény nemcsak a Zenei osztály, hanem konkrétabban a nevezett rovat feladatkörébe tartozott. Rovatai: 1. Szimfonikus kórus- és kamarazene (szerkesztője: Decsényi János). 2. Opera drámai rovat (szerk.: Fischer Sándor, Pusztai Ernő, Bitó Pál). 3. Népzenei rovat, (szerk.: Grabócz Miklós). 4. Könnyű-, esztrád- és tánczene. (szerk.: Tamássy Zdenkó; külsős: Bágya András), 5. Zenei ismeretterjesztés. (szerk.: Bojti Pál). Az alkotó légkört erősítette és több rovat igényeit elégítette ki az 1950-ben alakult Rádióénekkar. Az együttes karnagyi tisztét 1950-től 1952-ig Székely Endre, 1952-től 1955-ig Darázs Árpád, 1955-től 1958-ig Vásárhelyi Zoltán töltötte be.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara 1945-ben létesült. Ferencsik János állt az élén, majd őt követte Somogyi László, 1956 után Lehel György. Gyakran vezényeltek vendégként Vaszy Viktor, Kórodi András, Borbély Gyula stb.

A Szimfonikus kórus- és kamarazenei rovatban időnként ismétlődő komolyzenei összeállításokon kívül sorozatokat is sugároztak (Szép esti muzsika, Mesélő muzsika, Nagy szimfóniák, A kamarazene gyöngyszemei, Előadóművészek hangversenyei, Európa hangversenytermeiből).

A zenei műsorok összeállításai mindig függtek egy-egy adott politikai eseménytől (békekongresszus, forradalmi évfordulók, Lenin, Sztálin, Rákosi születésnapja stb.). Ilyen alkalmakkor a komolyzenei alkotásokon kívül elhangzottak jól és rosszul sikerült zenei kantáták, mozgalmi dalok is. Az osztály munkatársai törekedtek hazánk művészi eseményeinek megemlékezéseire is. Az évente rendezett Zenei Héten főleg komolyzenei műveket mutattak be. 1953-ban versenymű-irodalmunk több kiváló alkotással gazdagodott (Kókai: Hegedűverseny, Kadosa: III. zongoraverseny stb.). Fontos dátumok közé sorolták neves zeneszerzők évfordulós megemlékezéseit. Bartók Bélára évente egy hétig emlékeztek. Legnagyobb alkotásait esti csúcsidőben sugározták. 1955-ben Kodály Zoltán tartott bevezetőt Bartók Béla halálának 10. évfordulóján. A Zenei osztály elsőként mutatta be 1953-ban Járdányi Pál Vörösmarty c. szimfóniáját. A zeneszerző e műve születése után nyilatkozott a Rádió Újságnak. Felvázolta a tételek sorrendjét, alkotása eszmeiségét. A hazaszeretet gondolatát tükrözte másik két zenei alkotás is, melyek szintén a rádió hullámhosszán hangzottak el először. 1953-ban készült Sugár Rezső Hősi ének c. oratóriuma, mely Hunyadi János nándorfehérvári diadaláról és a hős vezér haláláról szólt. 1955. december 12-én csendült fel a Rádióban Kodály Zoltán Zrínyi szózata c. vegyeskórusra és baritonszólóra készült capellája. Szövegét Zrínyi Miklós Török Áfiumából maga Kodály állította össze. Új alkotását Vásárhelyi Zoltán vezényletével a Rádiózenekarnak és a baritonszólót éneklő Palló Imrének ajánlotta. Az ünnepi {III-393.} műsort Klaniczay Tibor irodalomtörténész vezette be. Lehel György 1955-ben méltatta a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának 10 éves tevékenységét, mely akkor már 90 tagot számlált. Megállapította, hogy minden más együttest megelőzve, több száz új magyar művet mutatott be elsőként, így szimfóniákat, operákat, kantátákat. A Rádiózenekar nevéhez fűződött Sugár Rezső Hősi ének c. oratóriumának, Szabó Ferenc: Ludas Matyi és Emlékeztető c. műveinek, Feltámadott a tenger c. oratóriumának, Kadosa Pál, Szervánszky Endre, Járdányi Pál, Kodály Zoltán, Farkas Ferenc, szinte valamennyi zeneszerzőnk műveinek bemutatója. A zenekar játszotta először Sosztakovics Dal az erdőről c. oratóriumát és a szovjet zene más kimagasló alkotásait is. Egy évtized alatt a magyar karmesterek mellett több mint ötven külföldi vendégkarmester vezényelt itt (Anoszov, Rossi, Klemperer, Zecchi, Abendroth, Fitelberg stb.).

1954-ben Bárdos Lajos már évtizedek óta – kóruskarnagyi és zeneszerzői minőségben egyaránt – fontos szerepet játszott a magyar kóruskultúra fejlesztésében. Történelmi, hazafias tárgyú művei, klasszikusaink verseire írt kamaraművei, népdalfeldolgozásai közül több elhangzott a Rádióban is. Bárdos 10 formatani előadást tartott a Rádió 80 tagú énekkara számára. Tapasztalatait összegezve elmondta, hogy többmikrofonos felvételt alkalmaz, mely lényegesen emeli a többszólamú művek hangzásának tisztaságát. Ez a szöveg érthetősége miatt is fontos volt. Bárdos Lajos vendégkarnagyot, a Rádióénekkar élén végzett munkásságáért Nívó díjjal tüntette ki 1954-ben a Rádió vezetése. Rrövidesen Erkel-díjat kapott, majd a Magyar Népköztársaság érdemes művésze címet is elnyerte olyan művekért, melyek elsőként a Rádióban hangzottak el (Kölcsey A földhöz c. versére készült kórusáért és a 48-as dallamra írt Kossuth-szvit c. kompozícióért).

Az énekkar jellegéből fakadóan a legkülönbözőbb műfajokban szerepelt, repertoárja kiterjedt a kórusművekre, operákra, operettekre, népdalokra és mozgalmi dalokra.

1951-ben Újfalussy József merészen bírálta tömegdalaink sematikus szövegét. Úgy vélte, hogy tömegdal-irodalmunk 1948. május 1-jéig gazdag virágzásnak indult, de 1950-től gyökeresen megváltozott a helyzet. Ennek okát azzal magyarázta: „rendszerint nem előre írnak szöveget, hogy egy zeneszerző megzenésítse, hanem kész zenét kapnak költőink és az alá kell szöveget illeszteniük. E módszerrel ügyes, könnyen gördülő szövegek, tele általánossággal – népünk életének valóságától elrugaszkodva – születnek, …ahol a gépek és traktorok zengenek, zúgnak, csörögnek, csattognak, zakatolnak, lépések és szívek dobbannak és lobbannak, már elég határozott körvonalakkal áll előttünk ez a veszélyesen modorossá vált hangutánzó hangulatszöveg”.

A Magyar Rádió zenei műsorcsere egyezmények keretében gyakran átvette a szovjet, lengyel, cseh, bolgár, német adók programjait. Viszonzásul a Magyar Rádió Zenei osztálya gazdag anyagot juttatott el szomszédainak. A legtöbb muzsikát a Szovjet Rádió adta, ismertető előadásokat magyar szimfonikus művekről, sugárzott Bartók-estet, Magyar művészek hangversenyét, Magyar zeneszerzők műveit, Petőfi-dalokat, magyar népdalokat és táncokat. A Magyar zeneest Liszt Ferenc, Bartók Béla, Weiner Leó műveiből állt. Sokszor csendült fel magyar muzsika a Csehszlovák Rádióban is. Prága műsorából kiemelkedett a Honvéd Művészegyüttesnek a „Prágai Tavasz” keretében adott programja. Ferencsik János vezényelte a Bartók estet, valamint a Magyarország dalban és táncban c. összeállítást. A Lengyel Rádió {III-394.} közvetített magyar tömegdalokat, magyar szimfonikus műveket, magyar szólisták hangversenyeit, és magyar zenetörténeti előadásokat. A Román Rádió napi 110 perces magyar adásában 60 perc zenét sugárzott. A Bolgár Rádió a szófiai Bulgárija teremből adta reprezentatív hangversenyeit. Ezeken sűrűn szerepeltek magyar számok és magyar művészek is (Fischer Annie, Rigó Magda, Somogyi László stb.). A Német Demokratikus Rádió Berlinben és Lipcsében is bő teret biztosított az új magyar zenei termésnek, különböző gyűjtőcímek alatt és önálló műsorokban is.

Az Opera drámai rovat klasszikus és új operák műsorra tűzésével egyaránt foglalkozott. Hetenként egyszer (csütörtökön este) közvetítettek operákat a Magyar Állami Operaházból. 1952-ben a Rádióban elkezdődtek a rendszeres operafelvételek, mert a közvetítéseknél sokszor érthetetlenné vált a szöveg. A színpad körül elhelyezett mikrofonok nem tudták a mozgó, cselekvő énekesek hangját tökéletesen felvenni. Végleges elhatározás akkor született, amikor a Fidelio felvételénél különféle technikai kifogások merültek fel. A rabok kórusánál a lánccsörgés túl erősen hangzott, és mikor a rabok az őr szavára megfordultak, elveszett az énekük, mert a mikrofonnak is hátat fordítottak. Célul tűzték ki, hogy a stúdióban felvett operák jól érthető magyar szöveggel csendüljenek fel és azok technikailag kifogástalanok legyenek. Elsőként Donizetti Lammermoori Luciaját rögzítették hangszalagra. (Közreműködött az Operaház ének- és zenekara. Vezényelt: Kórodi András. Énekeltek: Svéd Sándor, Gyurkovics Mária, Szabó Miklós, Littasy György, Külkey László, Tiszay Magda, Kövecses Béla.) 1952-től a Zenei osztály felvételi tervében szerepelt és meg is valósult Glinka Ivan Szuszanyin és Erkel: Bánk bán c. zeneművének bemutatása. Haydn 220. születésnapján sugározták a zeneköltő eddig szinte teljesen ismeretlen A rászedett hűtlenség c. vígoperáját, amit Esterházy herceg szolgálatában írt és amelyet a 18. század óta nem játszottak. Új operabemutatók fölött is bábáskodtak a rovat munkatársai. 1951-ben Kadosa Pál Huszti kalandjával ismerkedhetett meg a közönség. A történetet Jókai Huszti beteglátogatók c. elbeszélése nyomán dolgozta át Szabolcsi Bence zenetudós. Udvardy Tibor kiválóan oldotta meg a darab tenorszerepét. Kórodi András vezényelte a Rádiózenekart és a Földényi-kórust. 1951-ben az új magyar operairodalom sikeres művei közé sorolható Ránki György Pomádé király új ruhája c. meseoperája. A bemutatónál kitűnő énekesgárda vonult fel: Littasy György, Maleczky Oszkár, Gyurkovics Mária, Mindszenti Ödön és Várhelyi Endre. A karnagyi tisztet Polgár Tibor töltötte be. 1954-ben Polgár Tibor maga is új operával lépett a Rádió színpadára. Kisfaludy Károly A kérők c. darabjából alkotott vígoperát. (Vezényelt: Ferencsik János, a három főszereplő: Gyurkovics Mária, Katona Lajos és Székely Mihály.) A szerző a felvételt követően külön köszönetet mondott a Rádió énekkarának és zenekarának. 1953-ban a Rádió az operaházi bemutatót megelőzve felvette Mejtusz szovjet zeneszerző Fagyejev: Ifjú gárda c. regényéből készült négyfelvonásos operáját. A darabot az Operaház együttese szólaltatta meg a Rádióban abban a szereposztásban, ahogy az Operaházban előadásra került. (Simándy József, Sándor Judit, Fodor János, Cserhát Zsuzsa, Eszenyi Irma, Tiszay Magda, Sárdy János, Losonczy György, a zenekart Kórodi András vezényelte.)

E rovat speciális sorozatai közé tartozott 1952–1955 között a Mindenki operája, amelyet szombat esténként 19 órakor közvetítettek. Neves szakemberek írták a szövegeket és a szerkesztők (Bitó, Pusztay) is felváltva osztozkodtak a feladatokon. {III-395.} A bevezető és összekötőszöveget Somló István mondta el.

A magyar opera története sorozat 1952-ben indult, de 1956 után is foglalkozott a klasszikus operák születésével, esztétikai elemzésével. Illusztrációként elhangzottak a legszebb dalbetétek, kettősök is. 1952–1954 között kb. havonta más-más cím alatt e rovat mutatta be a világhírű írók és zeneszerzők közti kapcsolatokat. Shakespeare, Puskin, Schiller, Gogol megzenésített, feldolgozott alkotásaiból adtak ízelítőt.

A Népzenei rovatban Grabócz Miklós szerkesztő, később rovatvezető igen fontosnak tartotta a népi zenekarok előadásainak felkarolását. 1950-ben még tizenketten voltak a Rádió újonnan alakult cigányzenekarának tagjai. Tizenként elszánt zenész vette fel a harcot az ún. kávéházi stílus ellen. Híres magyar nótaszerzők műveiből állították össze műsoraikat. Indulásnál Rácz Zsigát választották prímásnak. A zenekar igen tehetséges tagjaként ismerték meg az alig 25 éves Lakatos Sándort, aki apján kívül Országh Tivadar hegedűművésztől tanult hegedülni és elvégezte a Zeneművészeti Főiskolát is. A zenekari tagok közt találhattuk Lukács Istvánt, Bálint Jánost, az ország két legjobb cimbalmosát. Ők egykor Magyari Imre, Sovánka Nándor, Bura Sándor prímások zenekarában tanulták a mesterséget. Rácz Zsiga halála után 1956-ban Lakatos Sándor lett a vezető. A népi zenekar tagjainak száma az évek folyamán megszaporodott. Feladatkörük kibővült. Balla Péter 1953-ban írt kritikája szerint „népi zenekarunk különlegesen érdekes és értékes anyaghoz nyúlt hozzá, amikor a múlt századbeli szerzők (olykor ismeretlenek) műveiből, például Kristóf Vencel-féle zenekar darabjaiból tartott népzenekari bemutatót”.

Zenés életrajzi játékok 1950–1953 között neves cigánymuzsikusokról, nótaszerzőkről, énekesekről adtak dramatizált portrékat (Bihari Jánosról, Lavotta Jánosról, Dankó Pistáról stb.). Ádám Jenő sorozata a Muzsikáról mindenkinek 1952–1954 között zenei alapismeretek kérdéseivel foglalkozott. Előzőleg Dalolgassunk c. előadásaiban népdaléneklésre tanította hallgatóit. Ádám Jenő 1952-ben a Magyar Rádiótól Két szál pünkösdrózsa c. népdalcsokráért Nívó díjat kapott. Az ő és az ifjabb zeneszerzőgárda munkája nyomán kiváló népdalfeldolgozások születtek.

Elhangzottak egyedi előadások, amelyek a népdal tárgykörét érintették: Egy népdalgyűjtő naplójából (Kerényi Károly, az MTA népzenei kutatócsoport vezetőjének előadása, bevezette Kodály Zoltán, 1956); Bartók és Kodály elindul (Ortutay Gyula összeállítása, közreműködött Palló Imre és Török Erzsi, 1955). Az Egy falu, egy nóta eleinte betétként szerepelt a Falurádió adásaiban, majd 1951-től önálló műsor lett. A kiajánlott műsorok zenei anyagát népdalokból, magyar nótákból válogatták össze. A Jó ebédhez szól a nóta Lakatos Sándor népi zenekarának volt a műsora.

A Könnyű-, esztrád- és tánczene rovat 1950-től a Rádió Zenei osztályán belül önálló részlegként működött. A szerkesztőség hatáskörébe tartozott minden szórakoztató jellegű műsor: klasszikus és új operettek, valamint zenés játékok. Rendezésük a Dramaturgiával közösen készült. Az operetteket, zenés játékokat nemcsak a Rádióból közvetítették, hanem időnként a Fővárosi Operettszínházból is. E rovathoz tartoztak a Szív küldi szívnek szívesen, Reggeli zenés műsor munkába induló dolgozóknak, Jó munkáért szép muzsikát, tánczenei műsorok stb.

1950-ben a magyar operett új alkotással gazdagodott, Farkas Ferenc Csínom Palkó c. történelmi darabjával. Ez a darab is a Rádióban hangzott el elsőként. Az 1950-es évek elején folyt a régi, klasszikus operettek kiirtása a Rádióból. Révai {III-396.} József többségüket burzsoá, káros produktumnak nyilvánította. Parancsára 1950–1951-ben elkezdődött az akkori életet tükröző zenés játékok, operettek gyártása. A magyar szerzőkön kívül eredeti szovjet operetteket, filmforgatókönyvből írt átdolgozásokat is műsorra tűztek. Miljutyin Sztálin-díjas nagyoperettje, a Nyugtalan boldogság szövegkönyve a Szibériai rapszódia c. filmből készült. Vajda István írta a magyar rádióváltozatot. A darabot két szereposztásban, operett és prózai színészek előadásában mutatták be. Ezenkívül 200 statiszta mozgott a mikrofon előtt. 1951-ben számos ilyen típusú produkció került a hallgatók elé. (Fekete csillagok, Ambrózy Ágoston és Fényes Szabolcs kisoperettje; A legszebb lány a kolhozban. Kisoperett a Turr fivérek ötlete nyomán, a zenéjét Zoltán Pál verseire Pálos György szerezte; Vidám brigádok. Kisoperett. Írta: Bokor István és Kerekes Imre. Zene: Országh György és Müller György; Vidám vásár. Rádióoperett. Kővári György átdolgozása.) Az operettek, zenés játékok mind túlzott hurráoptimizmust sugároztak, de sok baj volt a figurák megformálásával is. 1951-ben különösen ezen a téren érték bírálatok a magyar operetteket. Részlet egy kritikából: „A májusi fény c. operett, amely a falu és város találkozásának egy kis epizódját meséli el, megpróbálkozott ugyan az osztályellenség leleplezésével, de sikertelenül. A nagyképű színész és a dagadt kulákok, akiket Dékány András, a jókedvű, harcos traktorista fiúval szembeállít, korántsem leküzdeni való gyűlöletes ellenségek, hanem vicclapból ollózott pojácák. Szó sincs arról, hogy A májusi fény politikailag káros darab lett volna, de most fejlődésünk új szakaszában markánsabban kellett volna ábrázolni ezeket a figurákat.”

1954-től a színházakból és a rádióból is kiszorultak az új zenés játékok, a megrendelésre írt operettek, és elfoglalták helyüket a kedvelt, örökbecsű klasszikus operettek.

A Szív küldi szívnek szívesen a rádió kedves, népszerű műsorai közé tartozott. Jelképes összegért családtagok, szerelmespárok, barátok – az éter hullámain át – jókívánságokon túl zeneszámmal kedveskedhettek egymásnak. Az 1951-ben indult sorozatot 1954-ben bírálat érte. Enczi Endre cikkében megjegyezte: „A Szív küldi nem csak szíves, de színes is legyen. A líra nemesveretű szavai időn és téren át hatnak. Miért is ne üzennék olykor Petőfivel, Arannyal, Tompával, Adyval, Juhász Gyulával, József Attilával?” E javaslatot mérlegelték az Irodalmi osztályon is. A legszebb magyar és világirodalmi költeményeket élvonalbeli színészek tolmácsolásában vették magnóra és tartalékolták. A folyamatosan végzett munka eredményeképpen 1955-ben már elegendő vers állt rendelkezésre, így a hallgatók verseket is küldhettek hozzátartozóiknak, ismerőseiknek. Ennek ellenére a megrendelők továbbra is főként nótákat kértek és csak ritkábban döntöttek lírai költemények mellett.

Tamássy Zdenkó szerkesztő 1950-ben a tánczenekar műsorpolitikájában gyökeres változást ígért. Új fiatal zeneszerzők és szövegírók felkutatását és munkába állítását kívánta biztosítani. „A jazzal szemben az egészséges ritmikájú, dallamos tánczene felé kell fordulni – nyilatkozta –; létrehozzuk az optimista, magyar tánczenét. Igyekszünk az élenjáró, szovjet könnyűzenét a lehető legjobb előadásban népszerűsíteni a rádióhallgatók és muzsikusaink számára.” A tánczenei programok különböző cím alatt futottak: Tánc közben; Tánc éjfélig (új tánclemezek bemutatása) Utcabál stb. A tánczenei műsorok 1957-től gyökeresen megváltoztak és apróbb blokkokra aprózódtak.

Az 1951-ben napvilágot látott sorozat, a Reggeli zenés műsor munkába induló dolgozóknak {III-397.} műfaját tekintve esztrád, különböző lemezek tarka keveréke volt. Egy esztendő után a dolgozók nem találták elég vidámnak, pattogó ritmusúnak. Többen népi és táncmuzsikát kértek. Mások énekes lemezek sugárzását sürgették, és azt is, hogy az előadók magyarul szóljanak. E sorozat tiszavirág-életű volt. A reggeli programok 1957-től változatosabbak lettek, riportok, glosszák, komoly- és könnyűzenei blokkok követték egymást. A Jó munkáért szép muzsikát 1951–1956 között hétfőn és csütörtökön jelentkezett kora esti programként és az „élenjáró” dolgozókat köszöntötte. A hétfői műsort egy-egy üzem munkása, vagy tisztviselője kívánságára állították össze, a csütörtöki adást pedig – amely főleg könnyűzenei számokat tartalmazott – különböző üzemek dolgozóinak küldték.

Zenei ismeretterjesztés rovata három fontosabb műsorral jelentkezett (Zenei Újság, Új Zenei Újság, Élő Zenés Posta).

Az 1951-ben indult Zenei Újság, mely szigorúan a párt útmutatása alapján működött és főként a szovjet zenét idézte műsorában, száraz magyarázó szöveggel megtűzdelve, 1953-ban megszűnt. 1953. október 3-án indult – Polgár Tibor készítette új szignállal – az Új Zenei Újság, mely évtizedek óta az egyik leghallgatottabb műsor. A szerkesztők legtöbbet a magyar zenei kultúra időszerű kérdéseivel foglalkoztak. Versben, novellában, riportban, párbeszédben, glosszában feltárták mindazt ami a magyar zenei életben történt, friss eseménynek számított az Opera színpadától a hangversenytermeken át a táncparkettig. Ezenkívül tudósítottak fontos külföldi zenei programokról, szakmai érdekességekről, kuriózumokról. Az új műsorban elsőként Szabolcsi Bence szólalt meg. Őt zenetudósok, zeneszerzők, előadóművészek, írók, újságírók hosszú sora követte. Az Új Zenei Újság felhívta a figyelmet a legfrissebb zenei kiadványokra is. Többek között kritika hangzott el Ádám Jenő Muzsika c. munkájáról, értesülhettek még az érdeklődők Mihály András új zongoraversenyéről, és riport készült a Chopin-versenyre készülő fiatal zongoristákkal.

Az 1950-ben induló (és 1951-ben már meg is szűnt) Élő Zenés Postában a hallgatók zenével kapcsolatos kérdéseire szerettek volna válaszolni. A hatalmas mennyiségben érkező levelek többsége azonban érdektelennek bizonyult, és ez nem szolgáltatott olyan anyagot, hogy azzal értékes műsort nyújthassanak.

Az Irodalmi osztályt a magyar, a külföldi, és az esztrád csoport mellett a Dramaturgia alkotta. A személyi kultusz korszakát talán legjobban az irodalmi műsorok sínylették meg. 1950–1952-ben a műsorok száma csökkent, a megmaradtak tömény propagandát sugároztak. Révai Józsefnek az Írószövetségben elmondott tézisei valóra váltását szorgalmazták, „íróink egyeztessék össze egyéni terveiket államunk építési, termelési terveivel”. Ennek jegyében fogantak, de viszonylag rövid idő múlva megszűntek a magyar csoport sorozatai, az Országjárás, az Itt születtem én ezen a tájon, a Mindennapunk hősei. A mindennapi életet tükröző, optimista hangvételű novellákat, verseket, színdarabokat, útinaplókat vártak az íróktól, különösen Aczél Tamástól, Urbán Ernőtől, Nagy Sándortól, Boldizsár Ivántól. „Íróink a nyár folyamán bejárják az országot – írta 1951-ben Antal Jánosné osztályvezető – felkeresik üzemeinket, bányáinkat, az ötéves terv nagy létesítményeit, termelőszövetkezeteinket, munkás- és parasztcsaládokat, hogy igényes, művészi színvonalú híradást hozzanak ötéves tervünk építéséről, termelőszövetkezeteink virágzásáról, az új szocialista ember születéséről.”

A magyar csoport terveiben szerepelt az Új hajtás c. sorozat, melyet évekkel {III-398.} előbb Képes Géza indított el. 1950-től a pillanatnyi politikai érdekeket tükröző műveket sugároztak. Ez a tény ismétlődött meg a Vidéki írók szerzői estje c. adásoknál is. A vérbeli írók e kaotikus helyzetben sértődötten visszavonultak, felváltották őket a gyors sikert remélő ügyeskedők, az irodalom színpadáról néhány év múlva letűnt karrierista lovagok. Mai szemmel nézve az egyik legnagyobb kudarcnak számított a magyar és külföldi csoport közösen szerkesztett a Lélek mérnökei c. 40 perces irodalmi folyóirata. E számokban a magyar írók termékeivel elvétve találkoztunk, de a külföldiek közül is főként a szovjet szerzők tevékenységéről tudósítottak. Az 1950-ben született műsor két esztendő után megszűnt.

A magyar és külföldi csoport munkájának pozitívuma volt 1950–1951 között, hogy Vörösmartyról, Arany Jánosról, Móricz Zsigmondról, Puskinról és Gogolról sorozatot indtottak el. Ezek az előadások, dramatizált jelenetek irodalmi élményt is nyújtottak a hallgatóknak, igaz a bevezetőből nem hiányzott a dogmatikus értékelés. 1952-től kezdve a külföldi csoport önálló műsorai friss ötletekkel jeleskedtek, a Nagy realisták, a Világirodalom nagyjai, Petrarcától Majakovszkijig. Mindkét csoportban neves magyar és külföldi írók, költők munkásságát méltatták születésük vagy haláluk évfordulója alkalmából.

Az esztrád csoport szerkesztői Pol-ka címmel politikai kabaré sugárzását kezdték el, mely néhány hónap múlva kritikák pergőtüzébe került és meg is szűnt. Nehezményezték, hogy Kovács Dénes és Vajda Albert szerzők jelenetében egy tudós munkáját politikai értekezletekkel és közös Szabad Nép-olvasással akadályozzák. Hibának rótták fel, hogy a tanácsválasztás mellett agitáló népnevelő, izgága magatartása miatt negatív figurának tűnt. 1950–1951-ben a merev kategóriákban való gondolkodás kizárt minden spontán, felszabadult beszédet, őszinte szót, mely egy igazi, politikai kabaré működésének előfeltétele. 1954-től a Vidám Színpadon elhangzott kabarékból közvetített a Rádió esztrád csoportja Jót nevettünk címmel. A másik, 1954–1955-ben, stúdióban összeállított önálló sorozat volt a Tarkabarka. A fiatalon elhunyt Kékvölgyi Vilmos csapatával e műfaj Rádióban való meghonosításán fáradozott. Az 1960-as évek konszolidáltabb légköre kedvezett a rádiókabaré megszületésének és kibontakozásának. 1953-tól Révai bukását követően fordulat következett be az Irodalmi osztály életében is. Antal Jánosné utóda Tamási Lajos lett, aki a magyar és külföldi csoport mellett a dramaturgián is kedvező változást ígért és valósított meg. Szabadság, szerelem címen új irodalmi folyóiratot bocsátottak útjára. Az írók új termékeit elsőként adták közre. Az eddig háttérben tevékenykedő íróknak, költőknek szabad teret biztosítottak. Németh Lászlónak, Szabó Lőrincnek, Tamási Áronnak és másoknak is. A szerkesztőbizottság tagjai Bölöni György, Juhász Ferenc és Tamási Lajos voltak. A műsort hosszú ideig Dalos László gondozta. Az első szám beköszöntőjét Szabó Pál írta, aki a Rádió különleges szerepére is felhívta a figyelmet: „Az író rádiónépszerűsége egészen más mint a könyveken, vagy másmilyen írásokon keresztül szűrődő népszerűsége. A könyv-, regény-, vers-, novella- vagy akár filmnépszerűség valami olyan, mint a szélesen, lassan hömpölygő folyam és áradás, a rádión világbazengő író népszerűsége pedig itt is, ott is hirtelen feltörő csillogás, ha itt kialszik, amott fellobban, valami pompás és varázslatos dolog van ebben.”

A Szivárvány c. 60 perces zenés irodalmi, szórakoztató műsor új színfolt volt. Az eleinte magazinjellegű adást felváltotta az egy témát felölelő sorozat. Összeállítást {III-399.} sugárzott a természet szépségéről, Európa nagy városairól, a könyvhét eseményeiről. Monológok, rövid dramatizálások, szórakoztató elmés történetek, zenei blokkok váltogatták egymást. Kéthetenként esti csúcsidőben sugározták. Havonta kétszer, Művészest címmel 60 perces adással kedveskedtek a hallgatóknak. A szerkesztésben az irodalmi, esztrád és zenei szerkesztők is részt vettek. (Halda Aliz, Lehel Judit, Gonda Mária, Kékvölgyi Vilmos, Éger Zsuzsa. Rendezők voltak: Képessy József, Cserés Miklós, Zsurzs Éva stb.)

Az Irodalmi séta c. rejtvényműsor 1953-ban indult és havonta egy alkalommal, két esztendőn keresztül jelentkezett Gellért Oszkár és Goda Gábor szerkesztésében. Az első séta Budapesten történt. A fővárosról szóló költemények szép csokrát mutatták be a hallgatóknak neves művészek tolmácsolásában. Néhány vers költőjének nevét nem árulták el, annak megfejtését a hallgatókra bízták. A sikeres játékosok között jutalomként könyveket osztottak ki. A további adások távolabbi tájakra kalauzolták a hallgatót.

1946-ban Képes Géza kedvenc sorozatai közé tartozott az Írók a mikrofon előtt, melyet rövidesen megszüntettek, majd 1953-ban Dalos László ismét életre keltette. Nagy Lajos, Örkény István, Sőtér István, Tersánszky Józsi Jenő, Kolozsvári Grandpierre Emil és még sokan mások vallottak életük egy izgalmas epizódjáról, vagy elkészült műveikről. Dalos László a szerzőkkel a Rádió Újságban is riportsorozatot készített. A műsorciklus 1956 után nem folytatódott, a vallomások többsége ma is becses dokumentuma a Rádió Hangmúzeumának.

A magyar csoport javaslatára 1952 decemberében kezdték sugározni az Édes anyanyelvünk c. sorozatot. Első adásaiban az idegen szavak helytelen használatával foglalkozott. Később Lőrincze Lajos válaszolt a hallgatók számos nyelvészeti kérdésére, vasárnap reggelenként öt percben. Ez a közérdekű műsor még az 1990-es évek végén is hallható. Gondozták: Szabó József, Albert Zsuzsa és Kövesdy Zsuzsa.

A Miért szép? c. műsorban – 1950-től elszórtan, majd később rendszeresen, havonta legalább egyszer 15 percben – neves esztéták, írók, irodalomtörténészek elemezték a 20. század híres költőinek egy-egy versét. Eme ciklus kibontakozásának ideje az 1960-as évekre esett. Először Szabó József, majd 1962-től Albert Zsuzsa gondozta ezeket az adásokat 1995-ig, amikor megszüntették.

1955-ben a Szerzői estekben esti csúcsidőben – havonként egy alkalommal – kitűnő magyar írók munkásságáról adtak keresztmetszetet mindig más és más szerző bevezetőjével. Illyés Gyulát kérték elsőként mikrofon elé, majd Rideg Sándort, Veres Pétert, Tamási Áront.

1955 januárjában Keresztury Dezső és Képes Géza szerkesztésében bemutatkozott A Magyar Irodalom Története c. ciklus. Az elképzelésekről Képes Géza nyilatkozott: „E sorozat célja: ismeretterjesztés szórakoztatva. Mindegyik előadás külön-külön is önálló egység. Első rész: Hej regő, rejtem, arról szól, milyen lehetett a magyar ősköltészet? Vallatóra fogjuk a nyelvet, a népdalt, az írásos emléket, a gyermekkórus és Török Erzsi éneke a kor lelkét is megérezteti a hallgatóval. Ezt követően naiv eposzunkról, a középkori egyházi énekköltésről és a vallásos prózáról fogunk beszélni; külön előadást szentelünk Janus Pannoniusnak és körének, aztán a reformáció költészete, széphistóriák és históriás énekek kerülnek sorra, majd Balassi, Zrínyi, Pázmány. Ez lesz hat hónap anyaga”. A 40 perces ciklus az elkövetkező években is fellelhető volt a programban. 1958-ban Mikszáthig jutott el a szerzőpáros.

A külföldi csoport az 1953-ban indított Kilátó c. világirodalmi folyóirattal, kitárta {III-400.} kapuit a világ felé. Moszkvától Londonig, Pekingtől New Yorkig tudósított a legfrissebb irodalmi eseményekről. Portrét festett a világirodalom élő nagyjairól. A legnevesebb műfordítók tolmácsolásában külföldi írók, költők, drámaírók alkotásaival kívánta megismertetni a rádió közönségének széles táborát. A szerkesztőbizottság tagjai Baleczky Emil, Gyergyai Albert, Kardos László, Lutter Tibor voltak. A műsort Moravecz Imre szerkesztette. 1957–1994 között többször szüneteltették adásait. A szerkesztők is váltották egymást. Moravecz Imrét Bottlik Sándor, Liptay Katalin, Kövesdy Zsuzsa követte. 1994-től Égöv címen tölti be eredeti hivatását, Simon László szerkesztésében.

1955–1956-ban felpezsdült az irodalmi élet. Az új helyzet megkívánta a szerkesztőktől, hogy lépjenek ki a stúdiókból, és matinékon, különféle ankétokon vegyenek részt és ott rögzítsék a történteket. Halda Aliz szerkesztő 1955 októberében beszámolt az Irodalmi Újság szegedi matinéjáról. A közönség – feljegyzése szerint – lelkesen köszöntötte a fellépő írókat, költőket, így Benjámin Lászlót, Sarkadi Imrét, Csoóri Sándort, Kónya Lajost, Zelk Zoltánt stb. Hónapokkal később már szó volt a közvetítésekben az Írószövetségben elhangzott vitákról, véleménykülönbségekről is. Háy Gyula 1956 szeptemberében kemény támadást intézett az Irodalmi osztály egyes lektorai ellen, mivel bennük valamiféle akadékoskodó cenzort vélt felfedezni. Ez az eset is éreztette a pattanásig feszült légkört, a közeledő októberi forradalom előszelét.

Dramaturgia. 1951 őszén a színházi és filmművészeti konferencia rádiószínházi kérdésekről is tárgyalt. Cserés Miklós referátumában elismerte, hogy bár több pályázatot hirdettek a mai életet tükröző darabok megírására, de az eredmény tartalmi és formai szempontból egyaránt szánalmas képet mutatott. A már előadott produktumokról is lesújtó véleményt alkotott. Az erőltetett témaválasztáson kívül rádióesztétikai szempontból is bírálat tárgyát képezték ezek a próbálkozások. E korszak termékei közé tartoztak Azsajev Távol Moszkvától és Beck: Volokalamszki országút c. regényének folytatásos rádióváltozata, melyek a honvédő háború hősies cselekedeteit tárgyalták.

A szovjet anyagokon kívül a szocialista országoktól is gyakran kapott a Rádió átdolgozásokat, kész darabokat, amelyek hűen követték a párt irányvonalát, eleget téve a pillanatnyi ideológiai követelményeknek. J. Germán, német író Merénylet c. színművének rádióváltozatában a Nyugat-Németországban garázdálkodó amerikai megbízott szövetkezett a hitleristákkal. Ehhez hasonló témát dolgozott fel a lengyel Leon Kruczkowski. A Sonnenbruch család c. rádiójátékának színhelyéül szintén Nyugat-Németországot választotta és igyekezett bebizonyítani, hogy „a hitleri fasizmus jelenlegi örököse az amerikai imperializmus”. Honi talajon is gyökeret vertek az ilyen kiagyalt, vonalas történetek. Iványi György Uszályhajó c. rádiójátékában az imperialista ügynökök mellett megjelent a titoista kém és – a teljesség kedvéért – a felbujtó kulák is.

Palotai Boris Puskásné c. darabjában egy gyári munkásnő szakmai, ideológiai fejlődését kísérte nyomon. Urbán Ernő Vihar c. hangjátékában a kulákok elleni küzdelemről írt.

1950–1951-ben üzemi színjátszók írtak darabokat és azokat ők, az amatőrök adták elő a stúdióban. A Csepeli jegyzőkönyv arról szólt, hogy hogyan javították meg a termelési eredményt a dolgozók.

Legkiválóbb íróink igyekeztek védekezni a dogmatikus felfogás ellen, ezért történelmi témához nyúltak. Kedvező alkalom adódott 1952-ben Kossuth Lajos {III-401.} halála évfordulóján. Illyés Gyula Tűz és víz c. drámájának előadása maradandó élménnyel szolgált a hallgatóknak. (Később Fáklyaláng címmel adták elő a Katona József Színházban.) A szerző műve időpontjául 1849. augusztus 10-ét választotta, azt a dátumot, mely után három nappal bekövetkezett a világosi fegyverletétel. Háttérben még dübörögtek az ágyúk, a döntő temesvári ütközet csatazaja; ezalatt két férfi, Kossuth és Görgey folytatott szópárbajt az aradi vár kazamatájában. E dráma Kossuth utolsó hazai napját mutatta be egy kétségbeesett nemzet körében, melynek testét „két ellenség kétfelé szorítja, szívét a gond százfelé borítja”. (Kossuth: Básti Lajos, Görgey: Szabó Sándor. Rendezte: Várkonyi Zoltán.) A másik remekmű 1954-ben született. Németh László Petőfi Mezőberényben c. darabját vitték mikrofon elé a szerkesztők. Németh László a rádiós bemutató előtt röviden összegezte darabja eszmei mondandóját. „Az, hogy egy ilyen órán egy Petőfi Sándor körül kik vannak, s mit mondanak: nem véletlen, hanem a nemzeti morál megnyilatkozása. S ha én öreg, betegen, apadó erővel arra a – mondhatnám – arcátlanságra vállalkoztam, hogy a fiatal, ereje bőségével küzdő Petőfit beszéltessem, annak csak egyetlen oka lehet: figyelmeztetni ezt a sok irányban igen tehetséges, sokszor igen emberségesen viselkedő nemzetet, hogy mik azok a gyengék, amelyek miatt sokszor épp legtehetségesebb és legjellemesebb fiainak lehetőségeik javával kellett a sírba takarodniuk.”

Az 1954-ben műsorra tűzött darabok közül kiemelkedett Darvas József Szakadék c. drámája. E színpadi mű rádióváltozatát a pedagógusnap tiszteletére adták elő. Az 1945 előtti alkotásban egy falusi tanító – feleségével együtt közösen – megszervezi a régen várt napközi otthont. Később egy kisfiú halálával kapcsolatban a megbolygatott falu lakói ellenük fordulnak. Ez volt a konfliktus magva. Hubay Miklós a rádióbemutatóról elismerő kritikát írt, de Szécsi Ferenc rendezői munkájában kifogásolta, hogy a szereplők legtöbbször a tanító lakásában, a négy fal között mozogtak. „Hiányoztak a falu életét, az iskolaudvart felidéző hangszínek.”

1952–1953-tól kezdtek a Magyar Rádióban ún. eseményjátékokat vagy dokumentumdrámákat közvetíteni. A múlt vagy a jelen egy-egy mozzanatát dramatizált formában idézték fel. Főként napjainkban előfordult lényeges, olykor döbbenetes dolgokra reagáltak. A színészek megszemélyesítették az események igazi hőseit, de itt nem annyira a lélektani ábrázoláson, mint a történések pontos menetének közvetítésén volt a hangsúly. 1953. április 4-én a Dramaturgia bemutatta Tardos Tibor és Vajda István Tizenhét életért c. közel 75 perces eseményjátékát. Haán Endre dramaturg gondozta, Szécsi Ferenc rendezte a darabot. A szuhakállói bányában bentrekedt 17 ember kiszabadításáért egy ország mozdult meg. E hét és fél nap hősies küzdelmét dolgozták fel a szerzők.

Cserés Miklós 1955-ben ismételten azt tapasztalta, hogy minden ösztönzés ellenére is kevés az új életet ábrázoló eredeti rádiójáték. A kört ezért bővítette a Mai írók rádiószínháza c. sorozatával, melyben helyet kaptak a jelen és a 20. század eseményeit feldolgozó darabok. A szerzők egyaránt lehettek magyarok és külföldiek. Az első ilyen programban szerepelt többek között Szabó Pál Tatárvágás, Nazim Hikmet Az ünnep első napja, K. Trenyov Két asszonyt szeretek, Háy Gyula Gát a Tiszán és Sásdi Sándor Nyolc hold föld c. darabja. Cserés Miklós az 1946. év hagyományát élesztette újra, mikor 1954-től a Magyar játékszín c. sorozatban ismét színpadi irodalmunk remekeit tűzte műsorra. A program Kisfaludy Károly A pártütők c. {III-402.} darabjával indult. Bemutatták Katona József Bánk bán c. drámáját, Madách Az ember tragédiája c. művét, Szigligeti Ede Fenn az ernyő nincsen kas c. szatirikus vígjátékát, Csiky Gergely Mukányi c. bohózatát és Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde c. színjátékát. Az 1940-es évek végén erőszakkal megszüntetett Rádió világszínház c. adások a dramaturgián 1954-ben ismét elkezdték működésüket. A havonként jelentkező adásokban, kb. félszáz klasszikus drámát kívántak megismertetni a hallgatókkal (Szophoklész, Plautus, Shakespeare, Calderón, Molière, Csehov, Gorkij stb.). A dramaturgok előzőleg több száz drámát válogattak ki, amelyek később a Magyar Rádió „aranytartalékát” képezték. (A felvételeket tilos volt törölni, minőségüket időnként átjátszásokkal őrizték meg.) A kiválasztott alkotásokat eredeti terjedelmükben adták elő, színházi közvetítésszerűen. Az előadások előtt rövid bevezetők ismertették a kort, az író munkásságát, és a társadalom akkori helyzetét. Az előkészítést, a művek válogatását négytagú szerkesztőbizottság végezte. Ők nemcsak a drámák kiválasztásáért, hanem a méltó előadásért is feleltek, így Háy Gyula, Hegedüs Géza írók, Lányi Andor rendező és Bozó László dramaturg. Elsőként hangzott el: Szophoklész Antigoné c. tragédiája Szörényi Évával a címszerepben. Ezt követtte Arisztophanész Madarak, Plautus A bögre. c. darabja. Az 1955 évad elején a sorozat már Shakespeare-ig jutott el, a Macbethet tűzték műsorra. A bizottság tagjai arra is törekedtek, hogy ne csak a gyakran játszott klasszikusokat adják elő, hanem hazánkban kevésbé ismert műveket is. Így került sor a következő darabokra: Racine: Bérénice; Calderón: A zalameai bíró; Corneille: Cid; Molière: Don Juan stb. A Rádió Világszínház sorozat ma is a Dramaturgia egyik fontos produkcióihoz tartozik. A klasszikus darabokon kívül modern műveket is szép számmal visznek mikrofon elé.

1955-re alaposan megszaporodtak a budapesti és vidéki színházi közvetítések. Magyar és külföldi, mai és klasszikus írók alkotásait sugározták. Az 1954/55-ös színházi évadban a Magyar Rádió 36 előadást vett át.

Az Ifjúsági osztály 1950. január 1-jén létesült. Az előzőleg az Irodalmi osztályon gondozott gyermekműsorokat vette át az új osztály szerkesztősége, és a meglévőkön kívül több sorozatot indított útjára. Az időzítés nem véletlenül történt. Közeledett a párt egységes ifjúsági szervezetének, a Dolgozók Ifjúsági Szövetségének (DISZ) megalakulása. Az ennek jegyében megfogalmazott programhoz kívántak hűek lenni a műsorok összeállítói. „Olyan embereket kell nevelni a gyermekekből, ifjakból, akik szeretik hazájukat, hűek a párthoz, gyűlölik a háborús uszítókat, tántoríthatatlan barátai a Szovjetuniónak, a béketábor vezetőinek, Sztálinnak és Rákosinak.” A valóságban meghirdetett elvek itt is, mint a többi műsorosztályon lassan megszelídültek. Vitathatatlan érdeme az osztálynak, hogy kezdettől fogva nemcsak minden korosztálynak sugárzott műsort, de – a kötelező, erősen politizáló adások mellett – nem feledkezett meg a zenei, irodalmi, természettudományi ismeretekről és a humorról sem. Rovatai e korszakban korosztályonként tagozódtak: a) óvodások; b) kisiskolások; c) 10–14 évesek; d) 14–18 évesek műsorai. Időnként egy-egy sorozattal megcélozták a 18 éven felülieket is.

Az Óvodások műsora a legfiatalabb nemzedéket avatta rádióhallgatóvá. Állandó figurái voltak: Napos Palkó meg Mókus Marci (Gáborjáni Klári és Vörösmarty Lili személyesítették meg). Ők, mint a gyermekek kedvencei, meséket mondtak, olykor egymással vitatkoztak, perlekedtek, de végül mindig kibékültek. {III-403.} Egy új óvoda létesülését az országban a műsor mindig zeneszóval köszöntötte. Ilyenkor Bartók rövidebb zongoraművei hangzottak el, furulya-szóló vagy gitárszóló. Ezek az üzenetek előhírnöke voltak az óvodások zenei nevelésének. 1953-tól a Kodály népzenei gyűjteményéből való gyermekjátékokat találták alkalmasnak a gyermekek ritmusérzékének, ízlésének, fantáziájának fejlesztésére. A Ciróka-maróka; a Ludas játék; Bújj, bújj zöld ág; Hess el sas; Mit ásol báránykám?; stb. rövid feldolgozások alkották ekkor már e műsorok gerincét. A néhány perces játékot több alkalommal óvodások adták elő. E munkát a stúdióban Forrai Katalin irányította. A felvételeken gyakran részt vettek a Vendel utcai tanítóképző gyakorló általános iskolájának növendékei, Andor Ilonka tanítványai is. Közülük a kiválasztottak néha szólót énekeltek. (A sorozat 1957-ben is folytatódott.) Óvodások és kisiskolások szórakoztatására találták ki a Csinn-Bumm cirkuszt, Leszkay András és Szőnyi Zoltán írták a szövegét. 1951. szeptember 15-én hangzott el először a jellegzetes harsány szignál. Ezután felvonultak a szereplők: Kelemen bohóc, meg társai: Bukfenc, Emilke és a többiek: Pipa Ferke, Gombóc Pista és mások. Az egyes figurákat alakító színészek időnként változtak. Az első gárdához tartoztak: Hlatky László, Komlós Vilmos, Pethes Sándor, Tapolczay Gyula, Keleti László. Később az egyik legnépszerűbb bohóc, Emilke szerepét Pethes Sándor helyett Bilicsi Tivadar vállalta. A felvételek nyilvánosan, a VI-os stúdióban zajlottak le, meghívott, lelkes gyermekek társaságában. Rácz György, ezt követően László Endre rendezők gondoskodtak a sikeres előadásról. 1957-ben a Csinn-Bumm cirkusz megszűnt.

Óvodások és kisiskolások számára készültek a Rádió Gyermekszínház programjai is. Ide sorolták a mesejátékokat, meseoperákat. Zelk Zoltán, Tamási Áron, Képes Géza, Füsi József – főként 1954-től – írtak eredeti műveket vagy adaptáltak. Megszólaltatták mikrofon előtt a legszebb Grimm-meséket (Csipkerózsika, Okos molnárlegény stb.). Andersen-évfordulót ünnepeltek. Kiemelkedő produkciónak számított Weöres Sándor Csalóka Péter c. zenés mesejátéka. Az ízes szöveghez, Kerényi György méltó muzsikát állított össze. Gál György Sándor kritikájában röviden így jellemezte az előadást: „A népmese tiszta ragyogása, a népi humor verőfénye töltötte meg a hangszórót. A szereplők közül: Ladányi Ferenc, Dayka Margit, Tompa Sándor remekelt.” Maradandó élményt jelentett – ma is féltően őrzik a Rádió Hangmúzeumában – Mese a Szaltán cárról c. Puskin elbeszélő költeménye, Bajor Gizi páratlan tolmácsolásában, aki finoman, árnyaltan elevenítette meg a mese szereplőit. Pápa Relli, a Rádió Gyermekszínház dramaturgja nemcsak lektorálta a kéziratokat, hanem ő maga is sikeresen alkotott népmesékből adaptációkat, zenés mesejátékokat. Ismertebbek voltak: Tizenkét hónap; A kis kondás; Két kis medvebocs stb. Híres meseopera-szövegkönyvet írt többek közt Jankovich Ferenc Rügyfakasztó Benedek címmel.

1950-ben lépett mikrofon elé a mai gyermekek számára is kedvelt figura, Miska bácsi. Ebben a szerepben Borbély Mihály, majd Szegedy István jeleskedett. Miska bácsi eleinte a Gyermekújságban osztogatta hasznos tanácsait – az őt levélben is megkereső – hallgatóinak. Vasárnap délelőtt – önálló műsorban – szórakoztatta pajtásait. A jó tanulóknak, gyakran saját kéréseikre is küldött ajándéklemezt az éter hullámain át. Miska bácsit a gyermekek közeli barátjuknak tekintették; névnapján ünneplő levelekkel, versekkel köszöntötték. Miska bácsi 6–14 éveseknek egyaránt üzent, az őket foglalkoztató problémákra {III-404.} válaszolt. Napjainkban is igen népszerű ez az adás, mivel 20 percben a „mai Miska bácsi” – Padisák Mihály – válaszol a határainkon túlról érkező gyemekek leveleire, orvoslást keres gondjaikra is. Hallgatóinak száma – a hazaiakat is beleértve – megnövekedett.

Tóth Eszter és Török Sándor Csilicsala csodái c. sorozata a kisiskolásoknak szólt. Mindketten írtak már előzőleg is verseket, könyveket, darabokat gyermekeknek. Nevükhöz fűződött a Napjötti kovácslegény c. rádiós gyermekdarab. A Csilicsala csodái 1953 nyarán született. Attól kezdve az okos, kedves varázsló minden hónap egyik vasárnapján „varázsolt” délelőtt 10–11 óra között a Kossuth adón. A Csilicsala alapötletéül szolgált, hogy a bajba kerülő gyerek kéri a varázslót: húzza ki a csávából, amelybe saját hibájából került. „Az a célunk – mondta Tóth Eszter – hogy ne prédikáljunk a gyereknek, ne terheljük száraz, oktató hanggal, hanem fordulatos és vidám történet keretében vezessük rá a tanulságra.” A sorozat 1957 után is folytatódott. 1952-től 10–14 éveseknek szólt a másik népszerű sorozat, a Bélley Pál szerkesztette Kíváncsiak klubja. Állandó szereplői, így Iváncsy Iván, Anna néni, Komoly Kelemen, Muzsikás Zsuzsika (akiket színészek személyesítettek meg) tréfás, humoros formában válaszoltak a gyerekek furfangos kérdéseire. E kérdések a legváltozatosabb tárgykört ölelték fel; lehettek irodalmi, történelmi, zenei, földrajzi stb. témák, de helyi szokásokkal is foglalkoztak. Ez a korosztály élvezhette 1951–1956 között a Most légy okos Domokos c. ifjúsági rejtvényműsort. Itt a feltett kérdésekre a gyerekek válaszát várták. A megfejtők könyvet vagy társasjátékot kaptak jutalmul. Ismeretterjesztő anyagot adott a Fényszóró 1953–1958 között. Különböző fizikai, kémiai jelenségek titkait árulta el. 1951-től az évtized végéig élt az adás. Heti három alkalommal kora délután 20, majd 25 percben – Baross Péter és Pásztor Irén szerkesztésében – adott programot az Úttörő Híradó. Híreket hozott arról, hogyan élnek a gyerekek hazánkban és más országokban. Riportok tudósítottak az úttörőmozgalom legfrissebb eseményeiről. A nyolcadikosoknak pályaválasztási tanácsokkal szolgáltak. Rendszeresen felléptek a műsorban Pataki Ferenc fejszámoló, Bástyai Loránd agronómus, Zalai Ernő, Kossuth-díjas pedagógus akik ügyes ötletekkel, a tanulókat érintő aktuális eseményekkel tették vonzóbbá, érdekesebbé a sorozatot. Zala Zsuzsa, Borus Rózsa, Hackl Jolán gondozták a Gyermek- és Ifjúsági Rádió rádiójátékait. A 10–14 és a 14–18 éves korosztály részére bemutatott darabok közül több a hősi múltra tekintett vissza, Zrínyi Ilonáról, Széchenyi Istvánról szóltak. Akadtak szép számmal, melyek a munkásmozgalommal foglalkoztak és azok alakjait állították példaképül. (Schönherz Zoltán, Zalka Máté, Rózsa Ferenc, Geisler Eta stb.) Érdekes módon a munkás, paraszt, értelmiségi ifjúságról elenyészően kevés rádiójátékot írtak, inkább prózai adásokban számoltak be eredményeikről, gondjaikról. A közelmúltból és a jelenből vett eseteket a külföldről kapott feldolgozásokban találhattuk meg. Kokpelnisz lett író Világosság c. rádiójátékában a háború utolsó éveiből vette a történetet. Azt mutatta be, hogy leplezték le az ellenséget valamely kisváros gyermekei. A szerkesztők jóvoltából klasszikus ifjúsági írók műveinek dramatizált változata került mikrofon elé. Ezek közül több folytatásban volt hallható (Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk, Verne: Sándor Mátyás, Dickens: Copperfield Dávid stb).

Az Ifjúság Hangja a szovjet Komszomol mintájára célul tűzte ki a fiatal funkcionáriusok nevelését. Tájékoztatott a mozgalmi feladatokról, termelési eredményekről, {III-405.} egy-egy ifjúsági szocialista brigád felajánlásairól és annak teljesítéséről. A műsor első számát 1951-ben mutatták be, de száraz, nehézkesen megfogalmazott mondandói miatt rövidesen megszűnt.

Az Ifjú Figyelőt szerkesztője, Huszár Tiborné 1953-ban indította. Nem kisebb célt tűzött ki, mint megnyerni a 14–22 éves falusi és városi fiatalokat. E sorozatot 1954-ben többen bírálták színtelensége és sematizmusa miatt. Rövidesen a szerkesztő is belátta, hogy nehezen tud megbirkózni a vállalt feladatokkal, ezért profilt változtatott. Általános moralizáló kérdéseket vetett fel, melyek inkább szakemberek filozófiai fejtegetéseinek képezhették volna tárgyát, mint tapasztalatlan fiatalok eszmecseréjének. „Mi az élet célja? Ki hogyan lehet boldog? Milyen legyen a harmonikus élet? Kit nevezünk erkölcsös embernek? Vita a kommunista erkölcsről”. Az eredmény várható volt, a műsor unalmas szózuhatagba fulladt. Ennek ellenére a sorozat csak az 1950-es évek végén szűnt meg. Többen indokolatlanul erőltették fennmaradását.

A 14–18 éves korosztály kívánságára 1953-ban új sorozat mutatkozott be Művészek az Ifjúsági Rádió mikrofonja előtt címen, Tertinszky Edit szerkesztésében. Kitűnő színészeink elmesélték, miért választották hivatásul a színészetet, majd legkedvesebb verseikből adtak elő (Szörényi Éva, Lukács Margit, Rajczy Lajos, Timár József, Ladányi Ferenc stb.). E délutáni időben sugárzott 20–25 perces adásokat 1956 januárjában felváltotta a havonta egyszer, vasárnap délelőtt hallható Ismerkedés a Kossuth Rádióban c. sorozat. A kör bővült, nemcsak színészeket ítéltek meg a fiatalok, hanem más művészeti ág képviselőit is. Az első műsorban levelek alapján feltett kérdésekre Gózon Gyula színművész, Tersánszky Józsi Jenő író, Homoki Nagy István filmrendező válaszoltak. A kitűnő sorozatot, mellyel 1957 után is találkozhattunk, Szuhay Erzsébet szerkesztette.

Az Ifjúsági osztály 1954-től törekedett, hogy minél több színes, változatos produkcióval kedveskedjék közönségének. 1955-ben az akkor 87 éves Lyka Károly művészettörténész – Tertinszky Edit és Borus Rózsa felkérésére – művészettörténeti előadásokat írt fiatal hallgatók részére. A leghíresebb magyar festők munkásságát méltatta, de nem feledkezett meg – 20 perces ciklusban – kiváló külföldi mesterekről sem. Egy rádióinterjúban többek közt azt vallotta, mikor Rembrandtról szóló előadását állította össze: „Úgy akarom elmondani mindazt, ami sok év után itt bennem él, hogy fiatal hallgatóim úgy érezzék, velem együtt barangoltak Rembrandt nyomában. Képzeletben ők is végigjárták mindazokat a városokat, ahol a művész élt, alkotott.”

1955 termékének számított a Tertinszky Edit gondozásában Szárnypróbálgatások címmel esetenként jelentkező adás, mely fiatal tehetségek műveiből válogatott. Bár ez az ifjúsági folyóirat egy esztendőt élt – 1957-ben megszűnt – mégis betöltötte hivatását, mert olyan írásokat is közölt, melyek szerzői ma már elismert írók, költők. Az akkor még békéstarhosi középiskolás diák, Csukás István ide küldte első zsengéit, Csurka István Vince bácsi c. karcolata itt hangzott el először. Az 1991-ben Pécsett elhunyt, de egykor Pesten érettségi előtt álló fiatal lány, Hallama Erzsébet is itt mutatkozott be verseivel.

1955 őszén a Mi iskolánk c. dokumentumműsorban Tertinszky Edit híres alma materek történetét dolgozta fel. A múltból a jelenbe kalauzolta középiskolás hallgatóit. Tanárok, diákok vallomásaiból, féltve őrzött hagyományok, izgalmas tények ötvözetéből alakulhatott ki hiteles, igaz kép pl. a sárospataki II. Rákóczi Ferenc gimnáziumról, a soproni {III-406.} Berzsenyi Dániel gimnáziumról stb. E sorozat 1957 után is olykor felvillant. Voltak olyan kísérletek, hogy egy iskola névadójáról írtak rádiójátékot, amit kiajánlottak jutalomként az illetékes tanintézetnek. (Ignácz Rózsa Leőwey Klára c. rádiójátékával köszöntötték a pécsi Leőwey Klára gimnáziumot stb.)

A humán műveltségen kívül a fiatalok sport iránti igényének tett eleget 1954–1956 között az Elkészülni! Vigyázz, rajt! c. adások. Kovács Barna szerkesztő különböző sportágak művelésére, az egészséges életvitel megteremtésére ösztönözte közönségét. Egyúttal tudósított az ifjúsági versenyek legfrissebb eredményeiről. Az Ifjúsági osztályon 1950–1956 között Derera Éva, Erdős Mária, Kovalikné Kovács Márta, Vajek Róbert, Endrényi Magda, Földes Gézáné, Molnár Magda voltak még a munkatársak. E változó korszakban is megállapítható, hogy a Rádió Ifjúsági osztálya – leszámítva a kötelező anyagokat – sokrétű, gazdag programjaival az intézményen belül egy ún. önálló minirádiót alkotott.

Cserés Miklós 1956. augusztus 1-jén lett a Tv-ben főszerkesztő, de továbbra is rendezett a Rádióban. Az 1956. október 23-án történtekről így emlékezett naplójában: „Az Hernani próbája után, este háromnegyed 6-kor készülődök haza a Rádióból, amikor nagy tömegzajt hallok. Kinézek az ablakon. Rengeteg ember közeledik a Rádió felé. – Szabad Magyar Rádiót – kiáltják. Ezután Kossuth-címeres magyar zászlót követelnek. Nincs. Be van zárva a raktár. (Perge Sándor raktáros hazament.) Feltörik a raktárt. Kiderül ezek Rákóczi-címeres zászlók! Követelik a mikrofont. Egyesek kiviszik az erkélyre. Tóth György riporter beszélne, nem hallgatják meg! Benke Valériát, a Rádió elnökét hívják ki! Nem hallgatják meg őt sem! Ezalatt összegyűlt hátul a garázsnál több száz főnyi ÁVH-s. Megjött Szabó Zoltán, Losonczy Géza, Vásárhelyi Miklós. A tömeg 10 ifjú küldöttjével tárgyal Benke. A METESZ 12 pontjának beolvasását kérik. Benke megtagadja. Losonczy érdeklődik, hogy Nagy Imre nem beszélhetne-e a tömeghez? A válasz: – »Csak akkor, ha a PB felkéri!« A PB nem kérte fel. De 20 órakor Gerő elmondja régi hangvételű beszédét. Néma csend fogadja. Fél 9-kor betörik a Rádió vágókocsijával az épület kapuját. Az ÁVH könnybombával védekezik, a tömeg visszadobja. A szobám kigyúl. A függönyt letépem. Csupa könny és füst az arcom. Háromnegyed 9-kor a garázsnál kimegyek. Az utcán forr a hangulat.”

Ezen az estén a Katona József Színház Németh László Galilei c. drámáját játszotta. A címszereplő Bessenyei Ferenc az első szünet után harsányan kiáltotta a közönségnek: „Mégis mozog a föld”. Tapsvihar tört ki! Az események gyorsan követték egymást. Az Irodalmi Újság közölte az első maradandó, forradalmat dokumentáló verseket: Tamási Lajostól a Piros a vér a pesti utcán és Illyés Gyulától Egy mondat a zsarnokságrólt, amelyek elhangzottak a Szabad Kossuth Rádió műsorában is.