A magyar űrrepülés | TARTALOM | Új szervezeti keretek, új feladatok a rendszerváltozás után |
1981-ben megjelent a magyarországi űrtan első jelentős kézikönyve, az Űrkutatási Lexikon, a Központi Asztronautikai Szakosztály szakembereinek munkája.
Mivel az Interkozmoszon belüli kutatások nemigen vettek tudomást az amerikainyugat-európai fejlődésről, a magyar kutatók az Interkozmoszon kívüli együttműködési lehetőségeket kerestek. A KFKI részese lett annak a nemzetközi programnak, amelynek célja a Halley-üstökös 1986. évi visszatérésének megfigyelése volt űrszondák segítségével. A KFKI és a BME kutatói fedélzeti televíziós rendszert, egy adatgyűjtő berendezést és fedélzeti detektorokat fejlesztettek ki a VEGA űrszondák részére; a műszerfejlesztő mérnökök és kutatók (Apáthy István, Gschwindt András, Hetényi Tamás, Redl Richárd, Szabó Ferenc, Szabó László, Szalay Sándor, Szegő Károly) tevékenységükért Állami díjat kaptak (1986). A sikeres program nyomán a magyar űrkutatók meghívást kaptak a két Fobosz űrszonda fedélzeti berendezéseinek elkészítésében való részvételre is; e műszerek közül a legfontosabb a Fobosz leszálló egység nagy megbízhatóságú fedélzeti számítógépe volt. (Az űrszondákkal való kapcsolat megszakadása miatt ez a számítógép azonban nem tudta feladatát végrehajtani.) A FÖMI KGO és a FÖMI Távérzékelési Központja ugyancsak csatlakozott nyugati űrprogramokhoz; ennek legfőbb eredménye a GPS technika hazai alkalmazása, továbbá a VLBI holdak geodéziai alkalmazása volt.
A magyar űrrepülés | TARTALOM | Új szervezeti keretek, új feladatok a rendszerváltozás után |