A mechanikai tudományos kutatások intézményi háttere

FEJEZETEK

Tankönyvek, szakkönyvek, folyóiratok

A magyarországi mechanikai kutatások meghatározó módon a tudomány- és a műszaki egyetemek tanszékein folytak és folynak.

A budapesti műegyetemen a 19. század végén már több mechanikai tanszék működött. A szakosztályi, majd a kari szervezetek kialakulása után mechanikai tanszékeket létesítettek az Építő-, Építész-, Gépész-, Közlekedés- és Villamosmérnöki Karokon (az utóbbin már megszűnt). A 20. század végén hét tanszék sorolható a mechanikai tárgyakat oktató tanszékek körébe.

A Miskolci Egyetem Mechanika Tanszékén folyik a három műszaki kar hallgatóinak mechanika oktatása és a mechanikai tárgyú kutatás, emellett a Logisztikai (korábban Szállítóberendezések) Tanszék {IV-80.} foglalkozik az acélszerkezetek oktatásával, kutatásával. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen a Mechanika és Műszaki Ábrázolás Tanszéken, a Soproni Egyetem Műszaki Mechanika Tanszékén, a Veszprémi Egyetem Géptan Tanszékén tanítják és kutatják a tudományágat. A gépészeti jellegű főiskolákon jelenleg több mint tíz tanszék foglalkozik a mechanika oktatásával és kutatásával.

A tartószerkezetek mechanikája területén az 1940-es évek végén és az 1950-es években néhány állami vállalatnál, tervező- és kutatóintézetben kiváló kutatói gárda jött össze, s több helyen jelentős tudományos eredményeket értek el, amit elősegített az is, hogy a II. világháború és főként az 1956-os forradalom után sok professzort eltávolítottak az egyetemekről, s ők ezeknél a vállalatoknál, kutatóhelyeken találtak munkát. Jelentős eredményeket ért el pl. az Építéstudományi Intézetben Barta József, Szmodits Kázmér, Füzy Jenő, Tarnai Tibor, a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál Menyhárd István, Kollár Lajos, Dulácska Endre, Füzy Jenő, az Út- és Vasúttervező Vállalatnál Petur Alajos, a Vízügyi Tervező Vállalatnál Éliás Egon, Mistéth Endre, a Tervezésfejlesztési és Technikai Építészeti Intézetben Dulácska Endre, Kollár Lajos, a FŐMTERV Rt.-nél Jankó László.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szervezetén belül a Műszaki Tudományok Osztálya mellett két mechanikai bizottság jött létre: az Elméleti Mechanikai Bizottság (1967), illetve a Tartószerkezetek Mechanikája Bizottság. 1980-ban a két bizottság összevonásával született meg a Műszaki Mechanikai Bizottság, amely 1993-tól Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Bizottság néven működik. A bizottság összefogja és képviseli az Akadémián belül a mechanika különböző ágait művelő, tudományos minősítést szerzett kutatókat. A mechanikai tudományterület lefedése így sem teljes körű, mert a mechanizmusok mechanikája és a folyadékok mechanikája más akadémiai bizottságokhoz tartozik.

A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti hálózata kialakításakor nem létesített intézetet a mechanika kutatására. Az 1950–1960-as években az önálló vagy társult intézet létrehozása napirenden volt, erre különféle tervek készültek. Az intézet alapítása felé tett lépésnek tekinthető, hogy az MTA kutatócsoportokat hozott létre a legtöbb műszaki egyetemi mechanika tanszéken. Először 1957-ben a Szilárdságtani Kutató Csoportot alapították meg a budapesti műegyetemen (Csonka Pál vezetésével, akinek tanszékvezetői megbízását – az 1956. évi forradalom idején vállalt szerepe miatt – ugyanekkor visszavonták). Később a műegyetemen más kutatócsoportok létrehozását és működtetését is finanszírozta az MTA, s Miskolcon is létrehozott egy kutatócsoportot a Mechanika Tanszék mellett. Az 1970-es években a Budapesti Műszaki Egyetemen a tanszékeken működtetett kutatócsoportok nagy részét az MTA szervezetileg összefogta, s megalakította az MTA Műszaki Mechanikai Tanszéki Munkaközösséget (későbbi elnevezése: Kutatócsoport), amely 1974-től kezdve négyévenként tudományos ülésszakok keretében mutatta be tevékenységét. Az 1980-as évek második felétől, a gazdasági problémák miatt, a kutatócsoport reálértékben egyre csökkenő támogatást kapott az Akadémiától, sok kutató eltávozott, álláshelyek szűntek meg. 1995-ben gyakorlatilag megszűnt az addigi rendszer, s az MTA kisebb létszámmal, meghatározott kutatási célfeladatokra szervezve, pályázati úton finanszírozva tart fenn néhány tanszéki kutatócsoportot.

A nemzetközi tudományos élet legjelentősebb mechanikai szervezete a Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Szövetség (IUTAM), amelynek munkájához a magyar kutatók az 1960-as évek elején tudtak csatlakozni. A nemzetközi szervezettel való hivatalos kapcsolattartás, {IV-81.} valamint a magyar mechanikai kutatók kongresszusi részvételének elősegítése céljából megalakították az IUTAM Magyar Nemzeti Bizottságát.

1967-ben Miskolcon Képlékenységtani Kollokviumot rendeztek. Ennek sikere nyomán további tudományos találkozók szervezését határozták el (Kinetikai-Kinematikai Kollokvium, Nagymaros; Héjszerkezeti Kollokvium, Budapest, 1968; Szilárdságtani Kollokvium, Budapest, 1969). A magyar mechanikai kutatások teljes keresztmetszetét bemutató időszakos fórumként rendezték meg 1971-ben Miskolcon a Mechanikai Konferenciát, amelyet később az I. Magyar Mechanikai Konferenciának (MaMeK) neveztek el, s azóta négyévenként megrendezik Miskolcon, az IUTAM Magyar Nemzeti Bizottsága szervezésében, az MTA Műszaki Tudományok Osztálya támogatásával, a Miskolci Egyetem Mechanika Tanszéke oktatóinak előkészítő és rendező munkájával.

M. Csizmadia Béla professzor (Gödöllői Agrártudományi Egyetem) kezdeményezésére a mechanikával foglalkozó főiskolai és egyetemi oktatók először 1993-ban tartották meg Gödöllőn a Mechanika Oktatók Hazai Rendezvényét (MOHR), amelyet ezután kétévenként megrendeznek; minden második rendezvény a Magyar Mechanikai Konferencia egyik szekciójaként szerepel.

Tankönyvek, szakkönyvek, folyóiratok

Az egyetemi oktatásban használt tankönyvek hosszú listájából itt csak néhány fontos és jellemző munka felsorolására van lehetőség. Ezek döntően a 20. század második felében jelentek meg, s nagy részük ma is használatban van.

Összefoglaló tankönyvet írt Budó Ágoston (Mechanika, 1951; Kísérleti Fizika I., 1962, 14. kiadása: 1997), Sályi István (Műszaki mechanika. 1–2., 1970). A mechanika egy-egy ágát dolgozta fel Csonka Pál (Statika. 1–2., 1951–1952), Muttnyánszky Ádám (Szilárdságtan, 1956; Kinematika és Kinetika, 1957), Kézdi Árpád (Talajmechanika. 1–2., 1959; 5. kiadása: 1994), Cholnoky (Mechanika. 2. kötet. Szilárdságtan, 1971), ifj. Sályi István (Mechanizmusok, 1973), Béda Gyula–Bezák Antal (Kinematika és dinamika, 1991; 2. kiadása: 1996), Kaliszky Sándor–Kurutz Károlyné–Szilágyi György (Mechanika II. Szilárdságtan, 1990), M. Csizmadia Béla–Nándori Ernő (Mechanika mérnököknek. Statika. Szerkesztették, 1996; Mechanika mérnököknek. Mozgástan. 1997).

Önálló, csak mechanikai témájú cikkeket, tudományos tanulmányokat közlő folyóirat Magyarországon nem jött létre. Az ilyen tárgyú tudományos írások általában, de nem kizárólagosan az alábbi folyóiratokban, közleményekben jelentek/jelennek meg: Acta Technica Academiae Scientiarum Hungaricae (Budapest, MTA, 1950-től; 1988-tól: Acta Technica … M. Mechanical Engineering), Építéstudományi Közlemények (Budapest, 1948–1951), Gép (Budapest, 1949-től), Járművek és Mezőgazdasági Gépek (Budapest), Magyar Mérnök és Építész Egyesület Közlönye (Pest/Budapest, 1871–1944), Mélyépítéstudományi Szemle (Budapest, 1951–1986), Műanyag és Gumi (Budapest, 1966-tól), Műszaki Tudomány (Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, Budapest, 1968–1982), Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei, Periodica Polytechnica. Engineering (1969-től Civil Engineering; a BME folyóirata, 1957-től), Technika (Budapest, 1923–1944, 1945–1946, 1957-től).