A kémiai tudomány a II. világháború után

Egyetemi oktatás és kutatás

1949-ben alapították Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetemet (NME), előbb csak gépészmérnöki karral, majd Sopronból áttelepítették a kohómérnöki és a bányamérnöki kart. Az új Kémia Tanszéket Szarvas Pál (1910–1986) vezette, aki később a debreceni tudományegyetemre ment át tanszékvezető professzornak. A Sopronból Miskolcra átköltözött Kémia Tanszéket 1952–1959 között Mika József (1897–1975) kohómérnök, az Analitikai Kémia Tanszéket 1950–1972 között Szebellédy László (1901–1944) tanítványa, Bognár János (1916–1972), a Fizikai-Kémia Tanszéket 1954–1959 között Horváth Aurél kohómérnök vezette. Az Általános és Fizikai-kémia Tanszék vezetője {IV-131.} Berecz Endre (1925–) vegyészprofesszor (1963–1972), a szervetlen és analitikai kémia tanszéké Vorsatz Brúnó (1922–) kohómérnök (1973-tól) volt. Mika és Vorsatz fő kutatási területe a mikroanalitika, a nyomelemzés (különösen a metallurgiában) és a színképelemzés volt.

1949-ben kezdődött el az oktatás a kizárólag a vegyészmérnökképzés céljából alapított Veszprémi Vegyipari Egyetemen (mai elnevezése Veszprémi Egyetem). A szegedi és a debreceni egyetemen is folyt kémiaoktatás, s természetesen minden orvoskaron, az állatorvosi egyetemen és a mezőgazdasági akadémiákon is szerepelt a kémia tantárgy.

A budapesti műegyetem 1950-től, a miskolci egyetem 1965-től bocsát ki okleveles vegyipari gépészmérnököket.

Több tanárképző főiskolán alakult kémia tanszék: Egerben (Szőkefalvy-Nagy Zoltán), Szombathelyen (Lorencz Sándor [1934–]), Nyíregyházán (Szabolcsi László), Szegeden (Nagy Pál [1928–]).

Berecz Endre sokoldalú oktató- és kutatómunkát végzett, s kiváló Általános Kémia és Fizikai-kémia tankönyvet írt. Behatóan foglalkozott a gázhidrát-rendszerekkel, az ionos anyagrendszerekkel (elektrolit-oldatokkal, só-, salak- és fémolvadékokkal), a víz-olaj típusú emulziókkal.

Kutatóintézetek

A háborús pusztítások helyreállítása után 1949-ben számos új kémiai intézmény létesült. Ekkor alapították az ipari kutatóintézeteket és a központi kutatólaboratóriumokat (3600/1949. kormányrendelet); létrejött a Vasipari Kutató, a Szerves Vegyipari Kutató, a Hőtechnikai Kutató, a Papíripari Kutató, valamint a Szervetlen Vegyipari Kutató Intézet. Ez utóbbi rövid idő múlva Nehézvegyipari Kutató Intézet (NEVIKI) néven folytatta működését. 1950-ben jött létre a Gyógyszeripari Kutató Intézet.

Az MTA 1949. évi, szovjet mintájú átszervezése nem tekinthető a magyar tudományosság legfényesebb fejezetének. Számos tudóst minden indoklás nélkül megfosztottak akadémiai tagságuktól (többek között Náray-Szabó Istvánt [1899–1972], Mauritz Bélát [1881–1971], Plank Jenőt és Gróh Gyulát). Négy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Akadémia közgyűlése a jogfosztást megszüntesse (1989) és a tagságot folytonosnak minősítse. Ezt az időt azonban egyetlen kizárt vegyész akadémikus sem élhette meg.

Ugyanakkor a kormányzat az MTA keretében számos kutatóintézetet és kutatócsoportot létesített. A Kémiai Osztályhoz tartozó intézetek (Központi Kémiai, Szervetlen Kémiai, Izotópkutató és Műszaki Kémiai Intézet) a hazai kémiai tudományos kutatás oszlopaiként nagyszabású kutatómunkát végeztek a 20. század utolsó éveiig, amikor az akadémiai intézményi reform keretében összevonásuk, „karcsúsításuk” folyamatba tétetett…

A Központi Kémiai Kutatóintézetben 30, a Műszaki Kémiai Kutatóintézetben 9, az Izotópkutató Intézetben 12, a Szervetlen Kémiai Kutatólaboratóriumban 6 csoport folytatott kutatásokat. Az akadémiai kutatóintézetek heterogén tematikai összetételű, nagy egységek; Markó László (1928–) akadémiai osztályelnöki beszámolójában (1993) is kitért arra, hogy az 57 csoportot nem lehet „egy kalap alá venni”, hiszen nem lehet azonos a „tisztán” kémiai és a kémiai technológiai tevékenység (pl. a publikációk) számszerű és általános megítélése, s a hivatkozási szokások rendkívül eltérőek. (Szemléltetésül csak egy intézet munkáját részletezzük.)

A Szervetlen Kémiai Kutatólaboratórium (MTA SZKKL) jogelődje, az MTA Szervetlen Kémiai Tanszéki Kutatócsoport 1960-ban alakult meg ifj. Lengyel Béla (1903–1990) vezetésével. 1973-ban átszervezték és az MTA Központi Kémiai Kutatóintézet Anyag- és Környezetkémiai Laboratóriuma lett. 1976 óta működik önállóan. Első igazgatója Székely Tamás (1928–) professzor volt (1976–1993), {IV-132.} jelenleg Szépvölgyi János vezeti. Az intézeti kutatások eredeti célja a kondenzált fázisok (szilárd testek) felületén és belsejében végbemenő kémiai folyamatok vizsgálata volt. Az első időkben – ifj. Lengyel Béla üvegszerkezeti kutatásaiból kiindulva – szilikátokkal és szerves sziloxánokkal foglalkoztak. Erdey-Grúz Tibor (1902–1976) és Dévay József (1926–1984) professzorok vezetésével az elektródfolyamatok kinetikájának alapján indultak elektrokémiai és korróziós kutatások. Az 1980-as években a környezetszennyező anyagok feldolgozási és ártalmatlanítási technológiájának kémiai megalapozására vonatkozóan végeztek vizsgálatokat. Az 1990-es években gáz-szilárd határfelületi reakciók mechanizmusát vizsgálták. Hazánkban elsőként fejlesztettek ki kísérleti plazmaberendezéseket. További fő kutatási területek: szenek és lignitek szerkezetének, hőbomlásának és oxidációjának vizsgálata; cellulóz- és lignintartalmú anyagok hőbomlás-vizsgálata a biomassza hasznosítása céljából; szintetikus polimerek hőbomlása; gázkromatográfiás kapillárkolonnák készítési módszerei; elektrokémiai módszerek és korróziós méréstechnika; elektroanalitikai metodikák az élelmiszeripari és környezetvédelmi analitikában; felületi rétegek, a felületi összetétel és a kémiai szerkezet meghatározása; szerves és elemorganikus kondenzált fázisok felületkémiai jellemzése; szervetlen rendszerek felületkémiája; sav-bázis tulajdonságok, az elektronszerkezet és a reaktivitás vizsgálata tiszta és adalékolt oxidokon; ásványi nyersanyagok hasznosítási technológiáját alapozó kutatások; termikus plazmában lejátszódó kémiai folyamatok; lézerkémiai és lézerspektroszkópiai vizsgálatok.

Az MTA az 1960-as években – több egyetemi kémiai tanszéket kutatói státusokkal és anyagi támogatással megerősítve – ún. akadémiai kutatócsoportokat hozott létre. A tanszéki tudományos munkák ilyen támogatása jelentősen hozzájárult a kémiai tudomány fejlődéséhez.

Az MTA Kémiai Tudományok Osztályához tartozó kandidátusok és doktorok (az akadémikusok nélkül: 1014 fő [1999]) mint köztestületi tagok hét bizottságban működnek.

Magyar kémikusok egyesülete

A magyar vegyészeket, vegyészmérnököket, kémiatanárokat és a vegyipari gépészmérnököket összefogó szervezet a Magyar Kémikusok Egyesülete. 1907-ben {IV-133.} alakult Fabinyi Rudolf elnökletével. 1926-ban Pfeifer Ignác vezetésével újjáalakult. A II. világháború után Gróh Gyula, Csűrös Zoltán (1901–1979), majd Erdey-Grúz Tibor állt az egyesület élén; főtitkára három évtizeden át Preisich Miklós (1918–1983) volt; a tisztséget jelenleg Gálosi György tölti be. Az elnöki székben Schay Géza (1900–1991), Mezey Barna, Inczédy János (1923–), Náray-Szabó Gábor (1943–) és Kálmán Alajos (1935–) követte egymást.

A vegyipar emlékeit gyűjti a várpalotai Magyar Vegyészeti Múzeum.