Az elektroncső és a rádió megjelenése (1900–1919)

A fizikusok és a mérnökök egymás után jelentették be új elektronikai felfedezéseiket. A szikratávíróval Marconi bebizonyította, hogy elektromos jeleket vezeték nélkül is lehet átvinni. 1903-ban Berlinben megtartott Előkészítő Nemzetközi Rádió Értekezlet befejezése után a magyar állam egy szikraadót és egy vevőberendezést vásárolt. A másik jelentős találmány az elektroncső, amely lehetővé tette a villamos jelek erősítését. Az áthidalandó távolságot tehát már nem a rézvezetékek keresztmetszetének növelésével kellett elérni. Elkészültek az első olyan kábelek, amelyek a hangfrekvenciás sávban pupinozással (egymástól 1830 m távolságban beiktatott induktivitások alkalmazásával) aluláteresztő szűrővé egészítették ki a kábel kapacitását, így akár 60 km áthidalására is alkalmasak voltak. Ezek a találmányok az ipar fejlődésének és a távközlési hálózat kiépülésének új lendületet adtak. Neuhold János szerény vállalata 15 év alatt gyárrá fejlődött. Neuhold János Vasúti Szerelvények és Elektrotechnikai {IV-244.} Gépgyár Rt. elnevezéssel a 20. század első éveiben meghatározó szereplője lett a piacnak. A másik jelentős vállalat a Deckert és Homolka cég morze- és távírógépek területén látta el a hazai igényeket. A megizmosodott ipar külföldi kapcsolatokat is keresett. Neuholdék 1899-ben kapcsolatot létesítettek a hannoveri J. Berliner céggel és közösen létrehozták a Telephonfabrik A. G. részvénytársaságot, amely jelentős exportot bonyolított le, főként a Balkán felé. 1904-ben nagyobb telephelyet kerestek, megvásárolták a Gizella úti Kefegyárat, amelyet átalakítottak és 1906-ban a Telefongyár bevonásával további 10 éves fejlesztési programot dolgoztak ki. 1911-ben a további fejlődés érdekében a Telephon Fabrik A. G. önálló részvénytársasággá alakult, Telefongyár Rt. néven. Gyártmányválasztékuk 1914-ben távíró-, távbeszélő-készülékekből, házi- és városi távbeszélőközpontokból, galvánelemekből, vasúti jelző- és biztosítóberendezésekből, valamint különféle tűzjelző és riasztóberendezésekből állt.

A Deckert és Homolka cég is gyorsan fejlődött. Leginkább postai megrendelésekre gyártott berendezéseket. 10 ezer vonalas központot fejlesztett ki, melyet a Telefongyárral közösen gyártottak. Míg a Telefongyár német érdekeltségű volt, addig a Deckert és Homolka az Ericsson kapcsolatokat fejlesztette ki. Megvásárolták Weimer Vilmosné cégét is és betűnyomtató távírógépeket gyártottak. Az Egyesült Izzó és Villamossági Részvénytársaság (EIVRT) korán megkezdte az elektroncsövek nagysorozatú előállítását. 1917-ben katonai megrendelésre rádió adó-vevő készülékeket gyártottak. Az EIVRT az amerikai Westel Electrictől szabadalmakat is vásárolt.

Az Ericsson Budapesten a Fehérvári úton gyárat (a későbbi Standard, majd BHG) épített. Az 1914-re elkészült gyárban a Magyar Posta számára gyártott eszközöket. Ennek érdekében megvásárolta a legnagyobb szállítót a Beckert és Homolka céget. Fejlődésének gátat vetett, hogy az I. világháború során az épületet hadikórháznak használták.

Az 1900-as évek elején megindult a kábelgyártás is. Több kisebb vállalkozás megvásárlásával Első Magyar Kábelgyár Perci és Schacherer Rt. néven korszerű nagyüzem létesült. Ezt – a már korábban is a magyar piacon jelenlévő – Felten és Guilleaume megvásárolta, híradástechnikai és erősáramú kábeleket szállított. A Felten gyár sikereinek hatására a magyar Siemens a Schuckert kábelgyárral egyesülve 1913-ban egy új üzemet hozott létre. A verseny hatására a Felten igyekezett gyárát tovább korszerűsíteni. 1913-ban felépült a két nagy műhelycsarnokból és az ehhez csatlakozó irodákból, raktárokból álló lágymányosi telep.

A távközlési szolgáltatás területén 1918-ig folyamatos volt a növekedés, amely a trianoni békeszerződés következtében visszaesett. Az 1915-ös, 39 000 nyomvonal-kilométer hosszúságú hálózat 1920-ra 15 500 kilométerre csökkent.

Légvezetékek szerelése (1920-as évek)

Tömbcsatorna-fektetés (1920-as évek)

A nagyvárosi hálózatok 1904–1908 között jelentős fejlődésen mentek keresztül. A hálózat rugalmas átalakíthatósága érdekében csomópontokat létesítettek, ahol a leágazások átcsoportosíthatók voltak. További segítséget jelentett a fejlesztésben, hogy 1910-től kezdve 8 cm átmérőjű tömbnyílásokba, az előre elkészült alépítményekbe húzták be a kábeleket. Ez a struktúra több mint 70 évig kiszolgálta a városi hálózatokat. A jelentős fejlesztésekben Kolozsváry Endre, Vater József és Hollós József előrelátása meghatározó volt. Ennek az időszaknak a magyar postája Európa élvonalába tartozott és számos technikai megoldással mintaként szolgált más európai posták számára. Ehhez a szakmai hátteret Gáti Béla a Posta Kísérleti Állomás vezetője készítette elő. Végül a kisebb vállalkozások közül megemlítendő Svéd és Tsa (központ- és központalkatrész-gyártás), Szvetics Emil (célműszerek) és Székely Miklós (áramellátás).