A földrajztudomány 1945 után Erdélyben

1945-ben a kolozsvári magyar nyelvű Bolyai Tudományegyetemen megalakult a természetrajz–földrajz–földtan szakcsoport, amely a földrajz oktatását a Matematikai és Természettudományi Karon évfolyamonként indította meg, Tulogdi János (1891–1979) irányításával (1945–1959). A Közgazdasági Karon Incze Andor tanította a gazdaságföldrajz, a gazdasági földtan és a társadalomföldrajz tárgyakat. 1950-ben visszaállt a földrajz–földtan szakcsoport. Az 1950-es években 20-ra emelkedett az oktatók, 12-re a tantárgyak száma. A tanszéken főként Erdélyre vonatkozó geomorfológiai, vízföldrajzi, talajtani és karsztmorfológiai kutatásokat (Újvári József, Tövissi József, Csapó József), továbbá gazdaságföldrajzi vizsgálatokat végeztek (Molnár Jenő), az oktatásban viszont előtérbe került Románia természet- és gazdaságföldrajzának tanítása. Az 1959-ben kialakított Babeş-Bolyai Tudományegyetemen egy Természet- és egy Gazdaságföldrajzi Tanszék működött, ahol a földrajzi tárgyakat magyar nyelven oktathatták, ám megindult a magyar hallgatók létszámának gyors csökkenése. 1964-től a tanrendben megszűntek a magyar nyelvű előadások, mivel csak 7 fő feletti magyar csoport esetében engedélyeztek magyar nyelvű óratartást. Így csak néhány évig volt lehetőség a kontinensek földrajzának magyar nyelven való tanítására.

Az 1970–1980-as években politikai cél lett a közös egyetemen a magyar tanerők létszámának szisztematikus csökkentése, és az elöregedő magyar geográfusok egyre kevesebbet foglalkozhattak kutatással. 1990-re egyetlen magyar oktató, Újvári József maradt a földrajzi tanszékeken. A forradalom utáni években nyílt lehetőség arra, hogy a 10 újonnan alkalmazott, fiatal tanerő között két magyar földrajzos is helyet kapjon, remélhetőleg ezzel újra megindulhat az erdélyi magyar geográfia tudományos hagyományainak ápolása és továbbfejlesztése. Székelyudvarhelyen, a Benedek Elek Tanítóképző Főiskolán, Vofkori László vezetésével folyik – fiatal geográfusok bevonásával – a Székelyföld tudományos kutatása. Publikációk: Tulogdi {IV-365.} János: A Berettyó forrásvidékének karsztjelenségei. (1962); Brassai Sámuel földrajzi nevelő-oktató munkája. (1965); Földrajzi kislexikon. (1976); Tövissi József: Erdély természetföldrajza. (1993); Környezeti válság a Küküllők és a Középső-Maros vidékén. (1996); Vofkori László: Erdély társadalom- és gazdaságföldrajza. (1994); A Székelyföld útikönyve. I–II. (1998).