Az állami földmérés szervezete

A kataszteri munkálatokat elrendelő pátens végrehajtásaként az országos háromszögelés 1853-ban, a részletes kataszteri felmérés 1856-ban kezdődött meg (Állandó Kataszter, 1894–1918 között Országos Kataszteri Felmérés, majd Állami Földmérés). A 20. század kezdetén a szervezetet – amely a Háromszögelő Hivatalból, a földmérési felügyelőségekből és a földmérési térképtárakból állt – a földmérési igazgató irányította. A felügyelőségek száma változó volt, a századfordulóig általában 12, 1913-ra 24-re emelkedett. Térképtárat Pozsonyba, Kassára, Zágrábba, Temesvárra és Budapestre telepítettek. A helyszíni munkák a kirendeltségeken folytak. A Háromszögelő Hivatal hatáskörébe a háromszögelésen kívül a szabatos magasságmérés (szintezés) is tartozott, azzal a céllal, hogy az egész országban egységes, a tengerszintre vonatkozó magassági adatok álljanak rendelkezésre.

A földmérési kirendeltségek végezték a kataszteri térképezést. A kataszteri felmérés szervezete kissé módosítottan és más elnevezésekkel napjainkig működik, röviden az állami földmérés elnevezést viseli. A trianoni békediktátum után az egyharmadnyi Magyarország területén az előbbiekből 11 intézmény maradt: a Háromszögelő Hivatal, 9 földmérési felügyelőség és a budapesti térképtár. Az intézetek folytatták a térképezési munkákat, mert az országterület 21%-áról még nem készült kataszteri térkép.

1946–1950 között az állami földmérés ágazati irányítását az Országos Tervhivatal {IV-386.} látta el. Ezután önálló hivatalként működött, 1950–1952 között Országos Földméréstani Intézet (OFI), 1952–1967 között Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal néven. 1967-ben felügyeletét a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vette át, új elnevezése Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal lett. A térképtárak 1950-ben az OFI-hoz, majd a megyei szervekhez, a földhivatalokhoz kerültek. Ma a legfelsőbb irányító a minisztérium utódjának egyik főosztálya.