{IV-385.} Geodézia és kartográfia

FEJEZETEK

A geodézia (földméréstan) a Föld alakjának, méretének, a földfelület természetes (felszínformák) és ember alkotta részleteinek helymeghatározásával foglalkozik. Két nagy egysége a felső és az alsó geodézia. A felső geodéziához tartozik a nagyobb területek (Föld, kontinensek, országok) befoglaló kerethálózatának, az alsóhoz részleteknek pl. a művelt földek fekvésének, területének, az utak hosszának, a védőgátak magasságának felmérése. A mérési adatokat számítógépen, illetve részletes térképen teszik közzé. A földméréstan azon mérnöki ismereteket foglalja magában, amelyek létesítmények, terepalakzatok valamilyen vonatkozási rendszerbeli helyének, méreteinek geometriailag szabatos meghatározására, megmérésére, műszeres kijelölésére és ábrázolására alkalmasak.

A földi helymeghatározás alapelve (síkon és gömbön való koordináta-meghatározás)

A térkép a Föld felszínének különböző adatok és mérési eredmények alapján, matematikai, geometriai törvényszerűségek szerint kicsinyítéssel készült generalizált, felülnézetes síkbeli, grafikus ábrázolása.

A kartográfia (térképészet) a térkép előállításával és használatával foglalkozó tudományág. Korszerűbb, más megfogalmazásban a térképtudomány és -gyakorlat a földfelszín meghatározott helyeire vonatkozó információk és azok vizuális megjelenítésének szakterülete.

Négy nagy része: a térképi források feltárása (adatgyűjtés), a térképszerkesztés (feldolgozás), a térképsokszorosítás és a térképhasználat.

Az adatgyűjtéskor a térképészek az elsődleges információkat a helyszínen, geodéziai, topográfiai, vízfelmérési és távérzékelési módszerek, eljárások révén nyerik.

A térképtudomány matematikai, geometriai, földrajzi, geológiai, csillagászati alapokon nyugszik. Emellett a térképalkotás a műszaki, a nyelv-, a nevelés-, a régészet-, a könyvtár-, valamint a történelemtudomány ismeretanyagára is támaszkodik. Ugyanakkor segíti a tudományok, jelenségek adatainak bemutatását, összefüggéseinek feltárását.