KERÉNYI GRÁCIA (1925–1985)
Kerényi Grácia (1925–1985) Azonosulások (1968) című kötetébe gyűjtötte össze 1946 óta publikált verseit. Költészetének fontos alakító tényezője gazdag műfordítói kultúrája (elsősorban a lengyel költészetet tolmácsolta adekvát hitellel) s az antikvitás nagy művein edzett klasszikus ízlésvilága. Ihlete ott izzik fel igazán, ott tud magával ragadni, ahol a szeretetvágy süt ki fegyelmezetten megkomponált sorai mögül. Szívesen kalandozik a "félmúlt"-ban, őrzi és ápolja nosztalgiáit, melyek éppúgy felbuzognak belőle, amikor a világ megromlott erkölcseit figyeli s amikor a sosemvolt aranykor múlását idézi. Önvallomásának is felfoghatjuk Ötven felé című versének néhány sorát:
|
{656.} Mégis csak rokonszenves |
| az a nosztalgia |
| amivel a félmúltat ikes igét siratja |
| s pontot rak az egyes fölé. |
Topográfia (1975) című kötetében újabb verseit, esszéit és interjúit gyűjtötte össze. Kedvelt műfaja a "versnovella:", az elnevezést Miron Białoszewski lengyel költőtől vette át. Ebben a koncentrált, jambikus alaplüktetésű szövegtípusban szentenciózusan, tömören vall az élet apró dolgairól, s érdeklődésének középpontjában ezúttal is az erkölcs kérdései állnak. Külön érdekessége a kötetnek az az interjú, melyet 1970-ben édesapjával, Kerényi Károllyal, a világhírű vallástörténésszel készített Luganoban.