PÁL JÓZSEF (1923)
Pál József (1923) Kövesi Endrével és Tímár Györggyel együtt a szocialista átalakulás iránti harsány, túlzott lelkesedésnek adott hangot a Három fiatal költő című antológiában. A valóság a következő években higgadtabb, józanabb számvetésre és hangütésre készteti. Közéleti érdeklődése megmarad ugyan, központi motívuma azonban mégsem a közszereplés, az aktív társadalomformálás lesz. Inkább tűnődő, finom hangulatokat tükröző, halk szavú lírai realista költővé válik, akinek költői programja így fogalmazódik meg egyik szép versében:
| önmagamban szeretném felmutatni az embert |
| ez én vagyok. |
| (Ecce homo) |
{695.} Változatos versformájú rövid költeményeiben a tájélmény, az időtlen szépségek iránti fogékonyság érződik. A Pécsett élő költőt a modern város és környékének természeti, valamint szűkebb környezetének emberi értékei, az értékőrzés gesztusa ihletik versírásra. Életérzését, költői magatartását kötetcímei is híven tükrözik: Dúdolgató (1954), Két ablak mögül (1967), Mézpergetés (1970), Jégfurulya (1976). A természetet szeretettel fürkésző ember, a mai világban helyét kereső költő érzelemgazdag verseinek gyűjteményei ezek a kötetek.