POLNER ZOLTÁN (1933), SIMAI MIHÁLY (1935)
Polner Zoltánt (1933) és Simai Mihályt (1935) a szegedi írócsoport nevelte és indította útnak. Polner költészete erősen kötődik a felnevelő tájhoz, természeti s emberi környezethez (Szigorú vallomás, 1962; A szívetekre bízom, 1966); ez a kötődés nyilatkozik meg akkor is, amikor saját gyűjtésű népi babonák, hiedelmek verssé transzformálásával kísérletezik (Egyetlen hangszer, 1971). Simai Mihály költészete erősebben kapcsolódik aktualitásokhoz, politikai-közéleti eseményekhez; versei az életöröm, a szépség és igazság keresésének jegyében születtek. (Kötetei: A virradat vitorlái, 1962; Látás és látomás, 1965; Kenyérszegő, 1974.) Hangja egyszerű, gyakran népies tónusú, utolsó kötetében tömörebb, korszerűbb kifejezésre törekszik.