Füsi József (1909–1960)

Füsi Józsefet a nyelvészettől csábította el az irodalom (eredeti neve: Horváth József). A volt Eötvös-kollégista, Horváth János egykori tanítványa, 1936-tól a folyóirat fennállásáig a Szép Szó munkatársa és József Attila barátja volt. Figyelemre méltó nyelvészeti tanulmányai után, 1944-ben jelentkezett első regényével, a Szárnyas farkasokkal.

{906.} Kiváló stilisztikai érzéke és vonzódása az olasz irodalomhoz vezették a fordítás nehéz útjára. Lefordította Boccaccio Dante élete (1943) című művét, Benvenuto Cellini önéletrajzát (1944). Lampedusa A párduc című regényét, Pirandello drámáit és novelláit.

A felszabadulás után a Vígszínház megbízott igazgatója, majd dramaturg-lektora lett. Figyelme szépirodalmi munkásságában is a drámák felé fordult. Első megjelent színműve egy zenés vígjáték, A certaldoi vásár (1953), melyet Boccaccio elbeszéléséből írt. Az ötvenes évek elején írt drámája, Az aszódi diák (1953), bár a kor irodalompolitikája által megkívánt Petőfi-kultuszt szolgálta, de a hangsúlyozott, szenvedélyes szabadságérzet, melyet sugároz, a szerző egyéni vágyairól is árulkodhatott. A darab cselekménye valóságos életrajzi elemekre épült; az író fantáziáját Petőfi Első esküm című verse mozgatta meg. A darab alapkonfliktusa a tizenöt éves, szabadságszerető diák és Koren István professzor, a szimatoló, zsarnokoskodó és hajbókoló tanár közt feszül. A konfliktus közvetlen kiváltó oka: Aszódra magyar színészek érkeznek s előadják Petőfi Rákócziról szóló darabját. A Rákóczi-darab mindenkit állásfoglalásra: nemzetgyalázásra vagy vállalt hazaszeretetre késztet. Füsi József ügyesen építette bele Petőfi első szerelmének és romantikus, titkos diákszervezetének történetét. A dráma végére a Petőfi-szerep kicsit egysíkúvá szűkül, a darab izgalmassága csökken. Füsi József drámáját 1954-ben József Attila-díjjal jutalmazták. Utolsó elkészült darabja az egyfelvonásos Hajnal, mely a felszabadulási pályázatra készült. A dráma Budapest ostromának egyik utolsó napján játszódik, az egyszerű emberek végső elkeseredésének és elesettségének meglehetősen sematikus rajza.

Többi munkáját az annyira szeretett olasz népnek áldozta. A nehezen meghódítható barát, Németh László így emlékezett róla: "Senkit sem ismertem, akinek ennyire az olasz volt a választott népe." 1952-ben Leonardo da Vinciről írt érdekes tanulmányt, 1958 januárjában pedig húsz évi távollét után tért vissza imádott Olaszországába, s az ott töltött hónapok részletes naplóját adta ki a Tengeri szél (1959) című kötetében. Az utazás célja tanulmányút volt, adatgyűjtés egy készülő Garibaldi-könyvhöz. Az útinapló az adatfeltérképezés krónikájánál jóval többet nyújtott: az olasz kisváros, az olasz család életén, hétköznapjain keresztül elénk tárult a műemlékek Olaszországa, Itália emberközelivé varázsolt képe.

Az összegyűjtött anyag teljes feldolgozására Füsi Józsefnek már nem maradt ideje. A Garibaldi életét végigkísérő, trilógiának szánt mű első része készült el csupán. A posztumusz kötet Búcsúzom, Garibaldi címmel 1961-ben jelent meg. Garibaldi odaadó híve, az egyszerű Nuvolari kapitány naplója eleveníti meg a nagy szabadsághős alakját, együtt megélt kalandjaikat, a hős életének konfliktusait, halálát és temetését. A trilógia újabb kötetének tervezett címe Temetés lett volna. A regény végére Füsi József halála tett pontot.