Fülöp János (1929–1983)

Fülöp János. Amikor a 60-as évek elején oly örvendetesen elszaporodtak a valóság "közvetlen" ábrázolását, a munkások világának irodalmi "körüljárás"-át vállaló művek, pozitív példaként hivatkoztak a kritikusok Fülöp János írásaira. A jelentős újságírói múlttal és gyakorlattal, személyes fedezetű munkásélménnyel rendelkező író máig e sokat emlegetett néhány korai alkotása révén érdemel elsősorban említést a felszabadulás utáni magyar irodalom történetében.

Tövis című, 196l-es kötete hiteles munkásábrázolásával keltett figyelmet, ezen belül is elsősorban a Botond című kisregénnyel. Ha némileg széteső is az írás, ha talán háttér nélküli, motiválatlan is a hősök cselekvési tere, ha egyoldalú is egyik-másik figura, az 50-es évek elejének sematikus "központi" munkáshőséhez képest lényeges előrelépésről tanúskodik e mű. Nem pusztán tematikai, hanem esztétikai érvényű megörökítése annak a változásnak, amit az új közösségek teremtésének és a személyiség kiteljesítésének küzdelmes folyamatában a szocialista brigádmozgalom jelent. Ahogy Tóth Dezső annak idején megfogalmazta: "épp a munkáskörnyezet aktuális tényeinek vállalásával tudja az örök szerelmi konfliktus mai {1140.} változatát hitellel megformálni." Igéretes, balladás erejű írás az 1956-os kommunista áldozatokról szóló Özvegyek.

A munkástéma színvonalas és érett írói megoldásainak magasabb követelményeivel azonban már nem tudott lépést tartani Fülöp. Ebből a szempontból visszalépésnek minősíthető az ún. mozgalmi olvasmányirodalom – pedagógiailag és direkt politikailag esetleg mégoly hasznos, de az irodalmi fejlődésfolyamaton kívül kerülő – tendenciájának megerősödése (Március, 1963; Kelenhegyi hajnal, 1965; Tavaly ilyenkor, 1965 stb.). Értékesebb az a másik törekvés, amely a dokumentumirodalom szélesedő sodrához köti műveit, így a Móricz Zsigmond egykori riportjainak színhelyét újra bejáró publicista mai valóságbeszámolója (Visszatérni jó! 1962) és az Angyalföldi krónika című történelmi-helytörténeti dokumentumkönyve (1970). A hadács (1980) című regényében a múlt század hazai munkásmozgalmának történetét idézte fel.