Pálfalvi Nándor (1931)

Pálfalvi Nándor írásművészete közvetlenül tapad a hétköznapi élet eseményeihez és tanulságaihoz. Ez a didaktikus szándék néhol gyengíti előadásának hitelét. Papírház című kisregényében azt mutatja meg, hogy a világháború éveiben kudarcra volt ítélve minden teremtő emberi szándék. A Szeretni akartam (kisregényei e közös címmel jelentek meg 1960-ban) már merőben más környezetben azt bizonyítja, hogy az élet hétköznapjaiban születhetnek csak igazi, hiteles emberi érzések. A Csoda Lomboson (1967) megintcsak időszerű példázat: a vezetők emberi gyengéivel visszaélők ironikus történetében a korszak labilis emberi tartásával vetett számot. A regényből sikeres film is készült. Az Üvegtetőben (1968) a Szeretni akartam problematikájához tér vissza a kicsit leegyszerűsített szerelmi háromszögben vívódó hőseinek sorsát követve. A Fatehén (1973) viszont érzékletes szatíra, kis hétköznapi diadalok és bosszúságok könnyed rajza.