Zákány Antal (1918–)
A felszabadulás után bontakozik ki Zákány Antal költészete is. Nem túlságosan széles ívelésű élménylírája a társadalmi elesettség fájdalmát, szenvedéseit szólaltatja meg. Hányatott élete volt: mint gyári munkás, kőműves, a felszabadulás után pedig mint könyvtáros és újságíró kereste kenyerét, de élményeinek alaprétege mindig az ifjúkor súlyos világa marad. Költői alkatát a komorság, a majdnem tragikusan sötét életérzés határozza meg, amellyel nemcsak a múlt, hanem a jelen képeit is festi. A gyermekkor és az ifjúság élményvilága szinte atavisztikus makacssággal, kiirthatatlanul él és hat benne ma is, legfőbb hangulati inspirációját nyújtva költészetének. Nem "fejlődés-líra" ez: kötetei (Fönt és alant, 1954; Napfény a sárban, 1959; Varázslat, 1961; Földinduláskor, 1965) alig árulnak el valamit látásmódjának és költői eszközeinek változásáról. A világ Zákány számára az otthon, a közvetlen környezet, életének apró dolgai, amelyeknek mozdulatlan állóképei térnek vissza verseiben, legfeljebb az e képekhez fűződő hangulatok változnak bennük. Ily módon költészetéből egyféle végzetszerűen meghatározott, lezárt társadalmi és morális világkép bontakozik ki, olyan embernek az ítéleteként, aki szemléletébe nem fogadja be a szélesebb emberi világot, de a maga talaján sem érzi magát igazán otthon. Újabb verseiben egyféle dacos, kesernyés "szegénylegény" attitűd van jelen, amelyet az érzelgős ellágyulástól a pátoszig sokféleképpen variál. Szemléletmódjából következnek költészetének egyéb sajátosságai is: nehezen lélegző, gondolati anyagukat tekintve súlyos és érdesen megmunkált versekben, terjedelmes lírai poémákban énekli meg pesszimista életérzését; hasonlatképei és szimbólumai a magányosság, a meg nem értettség, a kiegyensúlyozatlanság és rezignáltság lelki tájait fedik fel. Ezeknek a disszonáns költői-lelki tartalmaknak disszonáns a formája is: a vers muzsikája teljesen lehalkul, sorait enjambement-okkal töri meg, nyelve és szóhasználata a sivárság és dezillúzió képzeteit idézik. Újabb kötete: A vas nem kenyér (1974).