B. Szabó György (1920–1963)

B. Szabó György képzőművészeti kritikusként kezdte pályáját a Kalangyában és a Szépművészet című folyóiratban. 1945 után a vajdasági magyar szellemi élet egyik legsokoldalúbb munkása és egyik vezető egyénisége lett: népképviselő, a Vajdasági Magyar Kultúrszövetség vezető személyisége, politikai funkcionárius, főiskolai tanár, képzőművészeti és irodalmi {97.} kritikus, műfordító, több lap és folyóirat állandó munkatársa, festő és grafikus. Könyvei (Tér és idő, 1958 és a posztumusz Éjszakák, hajnalok, 1963) ennek a sokfelé ágazó érdeklődésnek a dokumentumai. Első könyve – 1950–1957 közötti írásainak válogatása – a hazai magyar irodalom, a képzőművészet, a magyar nyelv- és irodalomoktatás, a rádió, a szótárszerkesztés, a kétnyelvűség, az iskolaügy kérdéseit s általában a magyar kulturális élet egész horizontját tárja fel, összegezve az eredményeket, kijelölve a tennivalókat, mozgósítva az erőket. Az Éjszakák, hajnalok (az 1957–1963 között keletkezett tanulmányainak gyűjteménye) nagyobbrészt a szépirodalom és a képzőművészet problémáival foglalkozik.

A negyvenes években keletkezett művészeti és irodalomelméleti írásai – a kor esztétikai tudatának megfelelően – jobbára társadalmi és politikai oldalról közelítik meg tárgyukat, egy nem irodalmi elkötelezettség következményeként. Az irodalom és művészetelmélet elvontabb problematikája később sem igen foglalkoztatta, inkább az irodalmi élet gyakorlati kérdései és az irodalompolitika felé fordul figyelme. Sajtó alá rendezte a magyar klasszikusok jugoszláviai kiadásait, többek között József Attila összes verseit, Ady, Petőfi, Arany, Móra, Tömörkény, Móricz, Gelléri Andor Endre s mások műveit; 1960-ban kiadta egyetemi előadásait a régi magyar irodalom köréből; fordított szlovénből és szerb-horvátból (Čankar, Bihalji-Merin). Élete utolsó éveiben esztétikai szemléletében jelentős változások mentek végbe; a historizmust, a társadalmi hatóerőket és szociológiai szempontokat előtérbe helyező kritikai szemléletet s a tárgyias vizsgálatot lassan kiszorította egy szellemibb természetű állásfoglalás, de a kritikai szempontok és módszerek küzdelme élete végéig kísérte esszéírói tevékenységét.