Kopeczky László (1928–)
A hétköznapok világa ihlette Kopeczky Lászlót. A jugoszláviai magyar olvasóközönség humoristaként ismeri, kisregényei azonban jelentős szépírói teljesítmények is. A humor, a sziporka, a szellemi bukfenc ugyanis {115.} nem írói munkájának célját, hanem művészetének eszközét jelenti, s éppen ezért vonzódik a montázshoz, a filmtechnika hozta "vágáshoz", a nyelvi lelemény kínálta lehetőségekhez. Módszere nem leíró, hanem felvillantó; művei apró jelenetek gyors iramú egymásutánjai. Nem időzik a leírásoknál, nem magyaráz és nem elemez: a figyelem az epizódok határán ugrani kényszerül. Mindezek a vonások a rövidebb műfajokban érvényesültek inkább, s csak újabban lépett fel nagyobb lélegzetű alkotással (A ház). Mire a teknősbéka odaér és az Opus 5 című kisregényei azonban nemcsak írói erényeit, hanem módszerének modorossá válását is jelzik. Az író torzításai, elírásai, nyelvi leleményének bőven ömlő forrásai, a jellemzésben kapott szerepük, a szüntelen perspektívaváltás kényszere íróságának erényeit és sajátos arculatának vonásait jelzik, az élet banalitásának átélése, a fanyar életszemlélet, a kacagva síró magatartás képviselőjévé avatja. Eredeti és nehezen tipizálható egyénisége a jugoszláviai magyar irodalomnak, különösen, ha "túlzásait", a szürkét még szürkébbé, az élet fonákját még fonákabbá varázsló disszonanciájában gyönyörködő írói alkatára gondolunk.