Saffer Pál (1924–)
Fanyar melankólia és az egyszerűségre való törekvés jellemzi Saffer Pál írásművészetét is, aki egy kisregény és egy útirajzkötet megjelentetése után, már a hatvanas években alakította ki jellegzetes novellaformáját. Hideg neonfény (1967) című kötetének legjobb elbeszélései a "felnőtt lettem, magános és idegen" gondolatát hirdetik mind lírai tónusú, mind pedig elemző jellegű változatokban. Előadásmodora egyenletes, a staccatótól idegenkedő; aprólékosan, gondos figyelemmel írja le az élet hétköznapi apró tényeit.